Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-07 / 103. szám
I Negyvennegyedik évfolyam. bzatn.éf, 1912- május 7„ kedd «BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB 103 szám. mania A szélhámosok. Nem tehetünk róla, ha az olvasó a cim láttán a magyar politikusokra gondol, sokalván a róluk va’ó beszédet. Ezúttal nem a tiszteletbéli szédelgőkről van szó, hanem az igaziakról, akiknek hivatása szerint való kenyere a szélh tmosság. Mostanában majd annyi dolgot adnak a lapoknak, mint a politika 8 máskülönben is igen előkelő társaság az övéké. Vezérigazgató, vezértitkár, gyáros, lovag, elnök a titulusuk, bank, bánya, iroda, ipartelep, részvény- társaság a terepük. Éí ha a rendőrségnek hinni lehet, olyan sokan vannak, hogy minden teketóriái nélkül ki lehetne belőlük állítani a fölemelt létszámot. De a rendőrségn k nem igen lehet hinni, hiszen ő csak azokat rubrikázza el, akik a kezére kerülnek. Mindazonáltal a rendőrségi statisztika is elég arra, hogy indokolttá tegye a külföld bizalmatlanságát a magyar válla kózás, a magyar iparos, a magyar kereskedő iránt. Rendszeresen dolgoznak külföldi balekek fogására a’akult csaló- szövetkezetek. A. külföldi ember pedig nem balekségből megy lépre, hanem becsületességből. Becsületes ő maga s hozzá van szokva a maga hazájában a j Á Napkirályn, a Cárné és Krikay bácsi. Hárman a Lipótmezőn. A Lipótmezőn jártunk. Ezerháromszázat láttam az élőhalottak közül. Ezerháromszáz ombeit egy délután, akik közül m-ndegyiknek más és más rögeszméje van. Olyanok voltak — az Isten bocsássa m> g ezt a hasonlatot — mint a megke gült birkák egy csordában. Henteregtek a poros udvaron, keringtek, ödöngtek, üres szemekkel bámulták a semmit, hebegtek, dadogtak, állati hangokat üvöltöttek. Rémes hogy milyen állat az ember, ha a nagyszerű gépezetben meghibban valami. Három volt a legérdekesebb, a leg kevésbbé szánnivaló köztük : A „Napkirályné.* Szép, elegáns szalonjában, a drágán fizetett külön osztályon, ült a uapkirá'yné, körülötte udvarhölgyei, az az holdjai. Mikor közeledtünk hozzá, gőgösen elfordult. A kisérő doktor, aki udvariasan kalauzolta a társaságot, megállt a háta mögött három lépésnyi távolságban tőle. reális üzletekhez és becsületes embe- | rekhez. Mikor aztán szép hazánkban mindent talál, csak becsületet nem, akkor szid és átkoz mindent, ami magyar és megállapítja, hogy a magyar szeret könyen élni, irtózik a munkától de ha már dolgozni kell, legszívesebben a csalási üzletet kultiváija, mely annál többet kamatozik, minél kisebb a tőke. Az ilyen beszédért hazafias kötelesség megharagudni, de csak idegenek e ott. Most magunk közt vagyunk, nem hallja meg a német, ha bevalljuk, hogy neki sok igazsága van. Ez az ország nem a fillér kből összerakott forintok, nem a lassú megizmosodások, nem a kitartó vállalkozások, hanem a gyors meggazdagodás után való mohó törteté- seknek az országa. Ez a próba-szerencse ország. Ha valami ujmódi neoacquistica commissio megv;zsgální a vállalatokat, melyeknek meghozta a szerencsét a próba, nagyon sokról kiderülne, hogy ugyanolyan bünökb n foganatosított, mint amilyenekkel a mindennapos szenzációk hősei gründoltak. Sokaknak kedvezett a szerencse és ez siettette azoknak a végzetét, akik póruljártak. Mert a siker j igerelte a vágyakozókat >és egyre sürüb— Fenség, alázatos szolgája . . . — Mit akar ? De nem fordult vissza. — Megengedi, hogy hódolatunkat bemutassuk. V sszafordult, egészen fiatal arca vo t, amelyet Ízlésesen koron íz ott a Stuart Mária frizura. Elegáns öltözékében, fenséges tartásával meglepő benyomást keltett és ha erősen kitágult pupillái, keskeny szója körül a megmeredt mosoly nem tette volna olyan idegenszerüvé, olyan ria ztóvá arcát, azt lehelen volna róla hinni, hogy egy odi tévedt királykisas zony Kegyesen bólintott, de rögtön visszahelyezkedelt előbbi tartásába : — Örvendek, hogy megjelentek itten. — Köszönjük felség. Boldogok vagyunk, hogy ránk sugároztatja ragyogó fó nyessógét. — Szívesen, bi z én vagyok a fényforrás és hőforrás ... Én vagyok a nap- királynő, aki megkoronázta a világot. Büszke öntudattal hangsúlyozott szavad után hirte'en megfordult. — Mehetnek — szólt vissza. És menni kellett. Elfoglalta trónusát — az ablakmélyedést. | ben érlelte a uj szédelgéseket. A hajlam amúgy is meg volt, a körülmények pedig: a hiszékenység, az állami szub- v nció, a protekció, a kijárási rendszer, ugy nevelik nálunk a szélhámost és iparlovagot, mint májusi eső a búzát. Mi még nem vagyunk mu' k ira nevelt nemzedék. Nem csak az a sok svibák bizonyít,a ezt, aki most szerepel a nyilvánosság piacin, hanem közéletünk, társadalmi leifogásunk, gazdasági berendezkedésünk minden megnyilatkozása. Kétségtelen, hogy mindenütt vannak szélhámosok, de nálunk könnyebben boldogulnak, mint máshol, mert a mi talajunk meg van fertőzve. Nevelésünk, társadalmi gondolkozásunk, politikai életünk szervei hibái, gazdasági berendezkedésünk különlegessége s a munka tisztességéről való felfogásunk mind a kalandorok malmára hajtja a vizet. S mindaddig jó dolguk lesz, mig a munka kultusza nem lesz nálunk az uralkodó vallás. Az a kultusz, amely érdemre, tehetségre, munkaszeretetre és munkabírásra van építve s a tétlen vagyon önző életét léhaságra tekinti. Ez ma még csak vezércik-táma s attól tartunk, igen sokáig az marad. A „Cárné '* A cárnő egy lugasban ült. Óriási vörös legyező volt a kezében, amelyet előkelőén, befelé görbített karral tartóit és ugy legyezhette magát lassú mozdulatokkal. Ezek a mozdulatok jellemezték a nagy, kövér, fekete asszonyt, akinek fején széles karimáju, vöíö3 rózsás kalap bigyeszkedett. Mintha csak a színpadon látott volna valahonnan a hátsó sarokban sleppes ruháju álhercegnöket, akik a magukra mázolt előkelőséget abba a rosszul ellesett mozdulatba öntötték. A Cirnő, akinek ös-izos előkelősége a vörös legyezőjébe szorult, különben igen tiszteld reméltó, derék asszonyság, olyan, mint egy jobb ruhába öltöztetett gazdasszony. Nagy tokája kedélyesen rezeg, amig kegyesen elfogad bennünket. — Alázatos szolgói vágjunk. Jóakaratu bóüntás. — Köszönhetik is hogy elfogadni méltóztaltam magukat. — Köszönjük felség. — Az igaz, hogy felség vagyok. Húsz országnak vagyok koronás királynője. Az én nagybátyám az orosz cár! . . . (Folytatjuk.) Moderü ruha festés a Trivi t n T> \ g Legszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. X AU XliXit X^jfXXj vegyileg száraz utón, Gyári főüzlet: Szatmár, Kossuth C.*u. 10. Felvételi üzM: Kazinczt?*u. 17-, (Ettila-u- 2. Nagphárolp*.SzécHenvi*u- 34* Alapittatott 1886. Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.
