Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-30 / 120. szám

2 oldal. SZAMOS ezek az igazolvánnyal bíró iparosok, a kiszolgált altisztek, a polgári iskolát vég­zettek és mindazok, akik 20 korona egye­nes adót fizetnek. Felvetették a gondolatot, hogy a donucilium és az önálló lakás az úgy­nevezett ipari centrumokban, vagyis a 20.000-nél több lakossággal biró városok­ban ne követeltessék. Ezt a kérdést azon­ban függőben hagyták. 3. Azokban a kerületekben, ame­lyekben a nagykorú férfilakosságnak leg­alább 70 százaléka tud Írni, olvasni, a szavazás titkos. 4. A választások tisztasága törvé­nyileg biztosittatik. Ez volna annak annak a választó­jogi tervezetnek a vázlata, amelyben — állítólag és egyelőre — úgy a Kossuth- párt, mint a Justh-párt megegyezett. A fáma szerint e tervezet létre­jöttének pikáns és nagyon érdekes hát­tere van. Ezt a tervezetet ugyanis — köztudomás szerint — nem ellenzéki po­litikusok, nem a választói jognak véres- szájú harcosai, hanem Sándor Pál köz­reműködésével Yázsonyi Vilmos készí­tette Holló Lajos és Lovászy Márton egyenes felkérésére. Vázsonyinak az volt a célja, hogy a választói jognak kiter­jesztését olyképpen kontemplálja, hogy annak eredménye előrelátható és átte­kinthető legyen, nehogy e fontos lépés­nél tényleg a sötétbe ugorjunk. Justhék, akiknek eddig konkrét választójogi tervezetük nem volt s csak általános jelszavakon és frázisokon lova­Ha levelének minden sora csak szomorúsá­got ébresztett szivemben ? Nem haragot, nem gyűlölködést, mert ez esetben még lehetne reményiem, hogy a regénynek nincs vége, csak szomorúságot, mi azt bizonyítja, hogy a szivem nem ábrándult ki, csak elfáradt, megvénült, hogy az ősz és a szép, szines, pezsgő nyárnak örökre vége. Óh, Istenem, mennyi szép dolgot el­gondoltam levelének olvasása után, mig ott ültem magamban összeesve és hallgattam, mint veri csöndes, egyenletes kopogással az eső ablakom üvegét. Egy kis rózsaszín selyemblúz akadt a kezembe piszkosan, gyűrötten, de azért mégis itt van, kegyele- tesen őrzöm. És sajgó szívvel, epedő lélek­kel gondolok vissza nz időre, amikor ezt a kis blúzt büszkén és boldogan hordtam. Mikor ott sétáltunk együtt künt a zöld fák alatt, mikor hazajövet éjszakákon keresztül ott ültem az ablak mellett, nézve a csilla gokat és gondolva Önre. Körülöttem a hangtalan, néma éjszaka, de az én lelkem hallotta a misztikus hangokat és lelkem borzongott, meg hevült, csak hallgattam az éjszaka csöndjét, amely telve van rejtelmes hangokkal, csak lélek kell hozzá, amely fölfogni bírja. Csak néztem a csillagokat, amelyekhez nekem úgy tetszett, egy lebegő rózsaszín hid vezet föl, egé3z az égig. Nem lehet rálépni, csak gondolatban, csak lel­kűnkben nézhetünk az örök boldogság ho­nába és ez a hid a szerelmesek sóhajából, esküiből áll elő. (Folyt, köv.) goltak, most felhasználták Vázsonyinak a tervezetét, sőt közvetítését is igénybe vették, de azután kihagyták őt a további tárgyalásokból, amelyen az ő tervezetét elfogadták. A bécsi lapok szerint Vá- zsonyit és Sándor Pált szombaton azért nem hívták meg a Kossuth Ferenc laká­sán tartott értekezletre, mert — zsidók. Érdekes, hogy azok az ellenzéki férfiak, akik a „radikális választójogról* tanácskoznak, felekezeti szempontból még azokat sem hívták meg, akik nekik a tervezetet elkészítették. A dolog tehát rendben volna — csak egy elenyészően kis baj volna. Az hogy mit fog szólni az ország, ha látja, hogy az a világrengető nagy kérdés, amelyért Justhék állítólag az országos, esztendős zenebonát és felfordulást ren­dezték, hogy az az általános, egyenlő, titkos választójog nyomban csekélységgé törpül, amelyről a legnagyobb ellenfelek is meg tudnak egyezkedni, mihelyt egy személyi kérdést kell Justhék szája-ize szerint elintézni ? No de hát ez — hogy az ország népe mit gondol magá­ban — igazán elenyésző csekély dolog a Justhék szemében. Az ország elvégre megszokhatta, hogy mindig így kezdték, mindig igy végezték. Ahogy neki fe- küsznek egy politikai kérdésnek, az olyan akrobata-póz, mintha szét akarnák vetni vállaikkal az egész parlamenti rendszert. És aho£y befejezik herkulesi szereplésüket, az csak olyan munka, mint mikor valaki fölemel egy fog- piszkálót. Országgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 29. Tisza István gróf elnök délelőtt egy­negyed tizenegy órakor nyitotta meg az ülést. Szász Károly jegyző fölolvassa Jármy Istvánnak azt az indítványát, hogy a kép­viselők a május 23-iki forradalom árvái ja­vára mondjanak le augusztusi járandóságuk­ból 100—100 koronáról, továbbá Barabás Béla ismeretes indítványát gróf Tisza István elnökké történt megválasztásának érvényte­lenítése iránt. Gróf Tisza István elnök: Tisztelt Ház 1 A házszabályok azt rendelik, hogy az indit- ványkönyvbe bejegyzett indítványokat Írás­ban át kell adni az elnöknek Í3. Mivel Ba­rabás Béla a házszabályok ez utóbbi rend elkezésének nem tett eleget, — az elnök­nek nem adta át írásban indítványát — az nem jöhet tekintetbe s az inditványkönyv böl kitörlendő. A képviselő urnák joga lesz a szabá­lyokhoz képest újra beadni indítványt. A mi Jármy István indítványát illeti, a Háznak nincs joga arra, hogy tagjaival szemben egy (1912.- május 30.) 120. szám. ilyen kötelező határozatot hozzon, az ebben való megegyezés pártközi megállapodás dolga. Ezért javasolom, hogy az indítvány megokolásának napirendre tűzéséről a Ház később határozzon, a mig a kérdés pártközi érintkezéssel megoldható lesz. A Ház mindkét indítványra nézve igy határozott. Felolvasták ezután az interpélláeiős könyvet. Gróf Tisza István javaslatára elhatá­rozta a Ház, h így egy órakor rátér az in­terpellációkra. Az elnök ezután utólag rend- reutasitotta Eitner Zsigmondot, mert a pénteki ülésbe ezt az imparlamentáris kife­jezést használta : Alávaló gazember 1 — Most azok a képviselők fogják meg­követni a Házat, akik erre ítéltettek. Betű­rendben hivom föl őket. Bikády Antal ! Bikády Antal (fölkel) : Megkövetem a Házat. Eitner Zsigmond hasonló nyilatkoza­tot tesz. Tisza István : Következik Polónyi Géza. Polónyi Géza: A Ház iránt valő tiszteletből megkövetem a Házat. Tisza István: A dolog el van intézve. Kenedy Géza előterjeszti a mentelmi bizottság jelentését Kovács Gyula második ügyében. Kovács — úgymond — a pénteki ülésen is zavarta a rendet, holott már meg volt hozva ellene a kizárási határozat. Ja­vasolja a bizottság, hogy további három napra zárassák ki az ülésekből. (Helyeslés jobbról.) Tisza István: Következik a véderő- javaslat tárgyalása. Thaly Ferencet illeti a szó. Thaly Ferenc (pártonkivüli függet­lenségi) a véderőjavaslathoz szól. A vitát egy órakor félbeszakították és áttértek az interpellációkra. Weszprémy és Lovászy interpellációi után ülés véget ért. A HELYZET Budapest, május 29. Lukács László miniszterelnök céltuda­tosan haiad a maga utján a parlament munkaképességének helyreállításában. Fá­radozása mindenekelőtt a békés kibontako­zásra irányul és szívesen veszi az erre irá­nyuló ellenzéki javaslatokat. Ha azok a kormány programmját nem érintik. A miniszterelnök az ellenzékkel való minden további tárgyalás előfeltételének azt jelölte meg, hogy a technikai obstrukció megszűnjék és az ellenzék normális vitában tárgyalja a véderőjavaslatokat. Nagy sikere az a kormányelnök taktikájának. De része van benne Tisza István fér­fias erejének is, hogy ez a feltétel ma tel­jesült. Hossu idő után végre ma beszédes vitában tárgyalták a véderőt. A miniszter- elnök most már szívesen megbírálhatja az elébe terjesztendő ellenzéki javaslatokat és biztató jelnek vehető egyik Kossuth-párti alelnöknek az a hírlapi nyilatkozata, hory a véderőjavaslat 43 ik szakaszának módosítását célzó ellenzéki propozició visszautasítása nem lesz indoka egy újabb obslrukciónak s igy a békét nem alterálja. Mac. Corniek-féle I-ma Manilla-zsineg, Bellán Mátyás-féle kévekötő, finom gépolajok és más gazdasági cikkek legolcsóbb árban szerezhetők be LINDENFELD DOMOKOSNÉ áru- ===== házában Szatmár, Deák tér, 27., Báró Vécsey-ház és Árpád-utca 22. szám. — =

Next

/
Oldalképek
Tartalom