Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-26 / 118. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. május 28.) 118. szám. * gábói fejlődött tévtanok résxletlehetetlen- ségei ezek az uj elvek, amiket a megdöbbenés perce után intelligens polgárok gondolkodása hirtelenében kiváltott. A valóság nagy és világrengető eszméinek torz alakjai, amiket a mostani világrend jólétét arisztokratikus szeparáltságukban élvező alkalmi szociológusok körömsza- -kadtig védelmeznek, de terjesztenek is. A budapesti megdöbbentő esemé nyékét szemlélő közönség legnagyobb érdekessége pedig abban van, hogy belőlük kerülnek ki a félrevezetettek, akik később maguk is lelketlen félrevezetőkké válnak, a politikai értelmi szerzőkké, de akikre, hogy nincsen a büntető törvény- könyvben akasztófa megírva — tényleg nagy hézagja ennek e rozoga állami életnek. _ A szatmári mészárosok mozgalma. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. május 25. drágaságnak. Vásárok alkalmával a nagy budapesti és bécsi marhabizományosok összevásárolják az állatokat jó magas áron, s a helybeli mészárosok kénytelenek ugyan ezen árhoz alkalmazkodni, sőt nem egyszer megesik, hogy az itteni vásáron összevásárolt állatokat Budapestről szállítják vissza a bizományosok a mészárosnak, aki nem tud itt vágóállatot kapni. Ilyen körülmények között azután nem csodálható, csak sajnálható, hogy a mészárosok elviselhetetlenül drágán mérik a húst. Az utóbbi napokban azonban egy megszívlelendő mozgalom indult a helyi mészárosok között. Arról van szó, hogy a város intéző körei biztosítsanak a helybeli mészárosoknak elővásárlási jogot. A drágaság elleni küzdelmek nem uj formája ez. Hiszen a legtöbb városban az élelmi piacon a viszontelárusitóknak csak bizonyos időponton túl szabad bevásárolni, amikor a fogyasztó közönség már beszerezte szükségletét. Sőt a város határán va'ó elővásárlásokat szigorúan büntetik. S mindez azért, hogy a fogyasztó közönség minél olcsóbban jusson élelmiszerekhez. Már most, hogyha a hatóságok az elővásárlások meggátlását a drágaság enyhítésére alkalmasnak találják csa. önmagukhoz lesznek következetesek, hogyha az élőállat elővásárlását Is meggátolják s kimondják, hogy a vásárok alkalmával délelőtt 10 óráig csak a helyi mészárosok és hentesek vásárolhatnak. Ügynökök pedig csak azontúl. Ha ezt kimondják, a busiparosok viszont kimondják, hogy a hús árát leszállítják. Ezt a valóban közérdekű és mélyen zsebbevágó újítást a tanácsnak haladéktalanul életbe kell léptetni. Kattczié a jíoldkn. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, május 2ft. Az igazság csak addig igazság, amíg egyforma mértékkel mérik. Ebből az ak- szióma szerű fölállításból kiindulva minden további habozás nélkül merjük állítani, hogy bizonyos hivatalokban az igazság mérlege néha ide, néha meg amoda billen, aszerint, amelyik serpenyőbe mekkora jóakaratot dobnak nyomatéinak. Hangsúlyozzuk, hogy a jóakarat billenti olykor az igazság mérlegét s éppen ezért szörnyen téved, aki azt hiszi, hogy itt most valami panama csemegével kedveskedünk pünkösd piros ünnepére. S ha nem érintene minket olyan igazán közelről, de legfőképpen ha nem lenne a dolog annyira közérdekű: bizony ügyet sem vethettünk volna rá. Nézzük azonban az igazságosztásnak ezt a messze orrfacsaró illatú virágát: A .Szamos* politikai napilapnak 21000 korona értékű óvadéka van a törvényben és rendeletekben megkövetelt állampapírokban. Ugyanis: óvadékul vagy készpénzt (nem betétkönyvet) vagy pedig értékpapírt, de csakis állami értékpapírt szabad letenni. Az értékek legutóbbi nagy árhullámzása következtében a „Szamos“ értékpapír óvadékának tőzsdei értéke a 21000 korona névórtékről 18000 korona árforlyamórtékre szállott, miért is fölszóllitást kaptunk, hogy a név é3 árfolyamérték közötti különbözetet, a 3000 koronát haladéktalanul pótoljuk. Ezt meg is tettük. Igen ám, de míg ügyünkben eljártunk nagyon érdekes, fölfödözésre jutottunk. Van itt Szatmáron — talán tudnak róla olvasóink — egy radikális szelíd újság. .Uj-Szatmár“ a neve. Ez is politikai lap, sőt ez is napilap, de ennek nincs kaucziója. Letettek ugyanis egy takarékpénztári könyvet, mely szerint az egyik helyi bankban 10500 korona „készpénz“-ük van. Ebben nem akarunk kételkedni. De ez nem óvadék, sőt kétszeresen nem lehet óvadéka egy politikai napilapnak. Vétett az illető hivatal amikor a betétkönyvet óvadéknak elfogadta, mert ezt a törvény tiltja. Vétett továbbá akkor is, amikor illetékes helyen nem tiltotta el annak a radikális szelíd újságnak a naponként való megjelenését, mert 10500 korona óvadékot hetilapoknak szabad letenni. Már most az osztó igazság jogánál kérdezzük az illetékes fórumot, hajlandók e ezt a dolgot i-eparálni, vagy közölni vélünk annak a törvénynek, vagy rendeletnek a számát, amely megengedi, hogy amíg az egyik lapnak 21000 korona értékű állam papirt kell óvadékul letenni, a másik 10500 koronás vicinális betéti könyvet tehet le. Igazságot kérünk és semmi mást. Kedves kolera! tessék besétálni. — Saját tudósítónktól — Szatmár, május 25. Még télikabátban jártunk, amikor a belügyminiszter figyelmeztette a város vezetőségét, hogy jó lesz ám az egészségügy» óvóintézkedéseket még a forró napok be állta előtt megtenni, mert a kolera nem halt ám meg, csak alszik. Azóta már jött meleg, sőt itt-ott forró napok is vannak, a kolera csirái szorgalmasan ébredeznek, de a belügyminiszter intő levele mélyen szunnyad a városi árki- vum valamelyik porral telitett asztalfiókjában, még ez talán nem is lenne annyira életveszedelmes dolog, mert a város lakói, úgy ahogy, vigyáznak egészségökre, de az már valóban megdöbbentő, hogy a város nem vigyáz a lakosság egészségére. Köztisztasági berendezkedéseink vígan hányják a cigánykereket. Megírtuk már, hogy világos Dappal a friss levegő után áhitozó, sétáló közönség nem kis rémületére lötyögö honvédágyuk dübörügnek végig a főutakon. S mikor ezért kérdőre vontuk a köztisztasági vállalkozót, rájöttünk, hogy nemcsak ő a hibás. A kolerabacilusok igen kedvelik a piszkot, legyen az a levegőben, vagy bárhol. A levegőt a honvédágyuk sürü lehe létéi alaposan beszennyezik Tudvalevő, hogy ezt a kellemetlen szállítmányt éjszaka és akkor is a város megkerülésével kellene szállítani a mellékutakon. De a vállalkozó még a legjobb akarata mellett sem tehet eleget e kötelességének, mert a város külső területeit átszelő utak teljesen járhatlanok. Azokon bizony még üres szekérrel is csak az merészkedjék végigkinlódni, aki sem a testi épségére, sem pedig kocsijára, lovára nem ad semmit. Egy szekérderekot telerakhatnánk azzal a sok siránkozó, kérő, fenyegető írással, amit a kültelkiek az utak javításáért a városhoz benyújtottak. Szó sem eshetik róla, hogy ezeket az alázatos instanciákat el nem intézték. El biz azokat Beigtatták, ad akta tették, aztán slusz. Az ut most sem ut, de a város tulajA múltkoriban dolgom akadt egy mészárossal. Az üzletében látogattam meg, dologközben. Figyeltem a huskimérést s az kapott meg legjobban, hogy apró, marokra való husdarabokért csengő ezüstöket fizet tek. Ilyen árak mellett ma már csak az ehetik bust, akinek sok a pénze, mégpedig készpénze, mert a hitel meghalt, mióta a közös jegybank vezértitkára elköhögte magát. Megkérdeztem az illető mészárost, hogy van-e szive hegedühurnak való inakért pénzt, de pedig olyan sok pénzt számítani. Szavamnál fogott s elkezdett számítani, aminek a végén kitűnt, hogy bizony csak akkor adhatná olcsóbban a húst, ha rá akarna fizetni, mert a vágóállat ára abnor- misan magas. A .Szamos“ hasábjain szó volt már róla, mi födtük föl, hogy mi az oka a nagy — Keletről fuj, megint rossz időnk lesz. Ismét bezárta a függönyöket. Olyan friss volt, annyira tele életkedvvel, hogy Elisabet elragadtatással tekintett rá. — Szeretem az ilyen időt, mikor a szél az eső és a villámlás versenyeznek egymással, hogy melyik az erősebb. Végignyargalnak a vidéken s másnap olyan zöld, olyan nyugodt minden a nyomukban . . . — Most kezdem magát megérteni — szólt Elisabet. — Hányszor éreztem ezt már, mikor egyedül voltam itthon 1 És hogy szeretem ilyenkor ezt a házat. Érzem, hogy küzd, nem hagyja magát, ellenáll, — mint a hogy a fajunk ellenállt az üldöztetésnek. Szenvedélyes lelkesedés volt a sza vaiban. Elisabet megragadta a kezét. — Én Istenem, — kiáltott fel — milyen ember maga! Hogy szereti a veszedelmet 1 A hangja büszkén csengett. Erezte, hogy megtalálta mesterét. Meg kellett tanulnia megérteni őt s követni és belenézni a szivébe. Tűrni neki mindent, egyéniségét belefojtani az ő akaratába, vakon imádni őt, vagy eltűnni az életből . . . . . . Künn a zivatar még egyre dü höngött, mintha centaurok talajreszkettető ü bö rgósétől volna hangos a világ. Agy toll tisztítás és TT oífoiAr Dá i Sxatmár. Gyári főüzlet fertőtlenítés -LJ-dJ Idjul JT dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek; Kazinczy-utca 17. ec. Attila-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886.
