Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-21 / 114. szám
V / t 2. oldal. KZAfiOB (1912. május 21.j 114. -zám. E percben azonban a „vagv-vagy“-ot nem állíthatjuk úgy, hogy „teroium nondatur“. Még lehet, hogy a negyvenes bizottság döntése előtt észbekapnak a „honmentők* és elfogadják Polonyinak összedrótozott se hideg, se meleg tervét, vagyis : leszerelnek. Letesz:k a csörgősipkár, levetik a bohóckosztümöt és a földigérő nemzeti- szinü kokárdát és méltóbb helyre teszik, mint ahol eddig volt: hatalomért és Bécsért betegen dobogó szivök tájékán. Országgyűlés, Návay lemondása. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 20. A harc jegyében indult meg n.a a képviselőház ülése. A munkapárt és az ellenzék teljes számban jelent meg Már kora délelőtt fulótüzkent terjedt el a hir, hogy Návay Lajos, a képviselőház elnöke lemondott állásáról. Navay Lajos lemondását levélben hozta tudomására a Ház első alel nőkének, Beöthy Pálnak, aki a levél vétele után azonnal tanácskozásra jött össze Lukács László miniszterein? kkel és a munkapárt vezető tagjaival. A Just pártból való kilépésekre vonatkozólag Kelemen Samu következőleg nyilatkozott : Kilépésről csak akkor lehetne szó, ha a kormány olyan javaslattal jönne, a mit mi elfogadhatónak tartunk, az e.nökség pedig nem. Az ülés Beöthy Pál alelnök hóromnejyed 11 órakor nyitotta meg az ülést. Az iró (megvárja, mig a társaság elvonul előttük, a kijárat felé): De igen, Kapos Méiői Eleknek hívják. Pár hónappal ezelőtt helyezték Pestre. Ismered talán? A szinősz (rezignáltan): A távoli rokonság laza szálain kívül, az igazi barátság erős kötelékei fűztek bennünket egymáshoz. Még akkor mindketten egy vidéki városkában állomás ztunk ? az ezredével, ón egy színtársulattal. Akkor még hadnagy volt Elek, kedves, vig fiú, — gőgös rokonságom tagjai között az egyedüli, akinek volt annyi műveltsége és esze, hogy művészpályám miatt nem nézett le. Sőt az volt a kedvenc mondása: — Tulajdonkép minden ember komé diás. Csak az a külömbség a szinósz és a többi ember között, hogy mig a színész nyíltan és művészettel komódiázik, addig a többiek, az emberiség nagyobb része titokban és ügyetlenül, ravaszkodik, vagyis végzi lelki, testi mimikáit. Én már csak jobban szeretem a bevallott komédiásokat. A vidéki városkában, Kapós-Mérőit Don Jannak hitték. De én, aki nagyon jól ismertem Eleket, tudtam, hogy ez inkább csak Fáma asszonyság ta lálmánya. Kapós-Mérői egy kicsit fennhéjázóan, de alapjában valami kamaszos éretlenséggel aratta diadalait a nők körül. Igaz, hogy sok szerelmi kalandja volt, de leginkább csak Több elnöki előterjesztés után az elnök jelentette, hogy többen napirend előtti felszólalásra kértek engedélyt, ö az engedélyt nem adta meg. Kéri a Házat, hogy az engedélyt megadja-e. A többség az et ge- délyt nem adta meg. Lovászy Márton sürgős interpellációra kért engedélyt a zentai választási visszaélések tárgyában. A Híz az engedélyt nem ödta meg. Az elnök jelenti, hogy 20 képviselő zárt ülést kért. Konstatálja, hogy az ivet aláíró képviselők jelen vannak s ezután elrendeli a karzatok kiürítését. Beöthy Pál alelnök 5 perc múltán ismét megnyitja az ülést. Az elnök a zárt ülést üres padok előtt nyitotta meg, Justh Gyula kérte a tanácskozásképesség konstatálását, minthogy azonban az ülés nem volt tanácskozásképes, az elnök az ülést 10 percre felfüggesztette. Tíz porc múlva Beöthy alelnök újra megnyitotta a zárt ülést. A függetlenségi párt nyomban kérte a tanácskozáskópessóg megállapítását s mert a Ház most sem volt tanácskozóképes, az elnök ismét felfüggsz tette az ülést félórára. A szünet után az elnök megállapította a keddi ülés napirendjét, melyen a véderő- reform szerepel. Mint értesülünk a héten a véderő sorsa elfog dőlni és a politikai helyzet nagy átalakuláson megy keresztül. Egy szatmári ur kalandja. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, május 20. A minden rendőri elővigyázatosságot ős niciikarteri leleményességet megszégyenítő szélhámos talentum: Kecskeméthy Győző szelleme, dacára, hogy nem mai történet, egyre kisért. A vidéki rendőrökben azt a nőt birta, aki őt akarta, akit ő akart: azt soha, vagy nagyon ritkán. Emlékszem, mindig azt mondta, hogy soh’ sem fog megnősülni. Mert egy nővel nem érné be, évek hosszú során keresztül. — Megcsalni, boldogtalanná tenni pedig nem akar egy nőt sem. Azóta — hadnagy kora óta, — nem láttam. A civilizáció uey szétszórja az embereket egymástól és olyan hamar elfelejteti az emberrel a legjobb barátját is. Szegény Elek, vele is alaposan elbánt az asszony. És én, — akinek valamikor minden vágya az volt, hogy egy kedves, szelid lelkű, tiszta, szép leányt feleségül vehessek, — soh’som nősülhetek egy asz- szony miatt, aki a nyakamba varrta magát — s vitriol-drámát rögtönözne, ha el akarnám hagyni. — Már egyszer megkisérelte a nyomorult — s azóta nem merem a szakítást még csak szóba sem hozni előtte. Így tehát én, — aki szerelmi tekintet ben mindig nyárspolgárias, egyszerű ízlés sei birtam, — kénytelen vagyok egy ilyen nővel beérni. Igaz is, volt nekem akkor régen, abban a kis városban még egy jó barátom, Kálóz Tivadar középiskolai tanár. Csöndes, félénk, szemüveges emberke, aki — a napokban hallottam csak — szintén Pesten lakik már. Az ő életét is alaposan elrothantták az asszonyok. Szegény Tivadar, ő volt a és csendőrökben olykor túltengő buzgalom hol itt, hol ott fedez fel egy Kecskeméthyt, kiről persze hamarosan kiderül, hogy ál- Kecskeméthy, talmi-szélhámos, vagy pak- fon-sikkasztó. Az a szerencsétlen flótás pedig, akire a büz-bürgözdi nickwinterecske kimondta: Letartóztatom 1 az hiába tiltako zik, hiába rug-kapál, hiába igazolja magát, unnak menthetetlenül vége. B'kisérik, végig a községen, be a községházára, hol legrosz- szabb esetben egy két napi, de igen gyakran egy-két félórai telefonozás után kisül, hogy bakot lőtt a lelkes nicknobodi, Ilyen eset történt tegnap a tőlünk alig kőhaj itásnyira eső Csenger községben. Egy szatmári urnák dolga akadt Csengerben. Az illető urat könnyebbség okáért nevezzünk Mitsemsejtő-nek, délelőtt megérkezett a községbe. Hivatalos ügyei elintézése után sétálni ment. Mitsemsejtő nyugodtan sétált a poros, fakó falu nádfedeles házai között Gyönyörködött a romlatlan vidék szépségeiben, amiben ritkán van alkalma gyönyörködhetni. Látott virgonc, futkározó fiukat, lovat, ökröt, — bizony 1 Olyik olyik ház udvarán még embereket is látott, — bizony I Mitsemsejtő amint ment-mendegélt, egyszer csak elébe toppan valami. Ez a valami nagyon furcsán nézett ki. Teste, mert teste volt, két emberformáju lábban végződött, csak az volt csodálatos, hogy olyan bör- szerü, gömbölyűre fabrikált, szárral ellátott cipészeti terméket hordott. Valaha csizmának nevezték eleink. Testén színes posztóból készült úgynevezett mundér díszelgett. A tudósok által zsirdaganatnak, de álta unk fejnek nevezett testrészén tollas csákó ékeskedett. Váilan fegyver, fegyverén szurony, szuronyán a tavaszi napsugár ezüstös csodája játszadózott. Ez volt az a va'ami, ami Mitsemsejtő elé állt, aki (aki mindig személy, ami mindig azt az egyenruhást jelend) a tiszteletnek bizonyos ünnepélyes nemével tekinteti amire. Ami Mitsemsejtő- höz lépett és igazolásra szólította. Szegény Mitsemsejtő most már sejteni kezdte, hogy a vidéki nicknobodi biztonsági és titkos hatóságnak egy ruhával és hatalommal ellátott egyedével áll szemben. Mitsemsejtő, nem szokott magánál igazolványt hordani. Megmondta nevét, városka legcsunyább, legfélénkebb embere. Végtelenül igénytelen, szelid, jó leikével képzelem, mennyire szenvedett az életben. — Nem ismered véletlenül őt is? Az iró (nevet): Kázol Tivadar, akit körülbelül két évvel ezelőtt L.-ből ide helyeztek a fővárosba, az ón házi uram. Lgyanis, az ő háromemeletes bérkaszárnyá jában lakom. Ez a barátod nem sajnálatra méltó. — Én jól ismerem, öregem. Nagyon szép és gazdag leányt vett feleségül, akiből jó, hűséges asszony lett. A családjával, — mert már három gyermeke is van — és felesége nagy vagyonával szabadon rendelkezik. Korlátlan ur, akinek a felesége, legparányibb óhaját is készséggel teljesiti. Ká- lozné valóságos rabszolgai alázattal lesi férje minden szavát. És mindezért fiam, ne emlegess előttem, nagy szerencsét, a sors különös kegyét stb. Mert ebbe az irigylendő helyzetbe Kálóz, ravasz nőies esze, alattomos ügyessége által jutott. Te is, Kapós-Mérői is, érdekes, értékes emberek voltatok és vagytok. Nem szürke lelkű, szimpla emberek közül valók vagytok, mint Kálóz, de van egy nagy hiánya a ti nőismereteiteknek — s ez az, hogy nem tudtátok: az asszonyokkal való bánásmódhoz sok-sok ravaszság kell, hogy túl járhassunk az eszükön.
