Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-18 / 112. szám
t» Negyvennegyedik évfolyam. május 18.. szombat. A béke eshetőségei. Búd pest, május 17. A miniszterelnök és a Justh-párt közti béketáigyalások félbeszakadtak, mert a harcos ellenzék ez alkalommal sem fogad a el Lukács választójogi tervezetét" Az országgyűlés ismét megnyílik, de kétséges, hogy fog-e dolgozhatni, mert a véderőjavaslat marad tovább is napirenden s azzal szemben Justhék régi taktikájukhoz készülnek visszatérni. A politikai szemhatáron tehát újra Magyarország szégyene és botránya, a technikai obstruk- eió fenyegetődzik s a béke ügye látszólag véglegesen elbukott. De ez csak látszat; ez nem lehet, igy ; nem szabad igy lennie. Bármily nagy és kellemetlen meglepetés érte is a politikai világot a második békekisérlet meghiúsultával, általában nem adnak még föl minden reményt. Oly nagy minden pártban s az egész közvéleményben a parlamenti rend és béke vágya, bogy az nem maradhat kielégítetlenül A minden párt közé bele kell érteni Justhékat is. Nem akarjuk a vezért szembe állítani a pártjával, de a köztudatban az a meggyőződés él, hogy a megegyezésnek első 8' rban a Justh Gyula indokolatlan makacssága áll az útjában. A tárgyalások folyamán az alclnökök jóval több higgadtságot és békés hajlandóságot tanúsítottak, mint ő és kétségtelen, hogy ha Justh rá lépne a kompromisszum hídjára, pártja nem fordulna ellene, hanem örömmel követné. Vájjon egyáltalában nincs határa az ő szuverén hajlíthatatlanságának? Vaj on mindvégig szembesülhet e az egész nemzeti közvéleménnyel? Vaijon elviselheti e a parlamenti anarchiáért való roppan" felelősséget ? A Justh-pártra való vonatkozásában sem kilátástalan tehát a helyzet. De pozitív erőssége a kompromisszum ügyének a miniszterelnök szémélye. Bámulatos az a fáradhatatlanság, kitartás és végtelen előzékenység, amivel Lukács a béke müvén dolgozik. Első Ízben is maga kereste föl javaslatával az obstruálók kicsiny csoportját s hogy akkor célt nem ért és fölhívására sem terjesztették elő a maguk konkrét tervezetét, ismét a miniszterelnök keresett uj alapot a béketárgyalások számára. Nem kis mértékben visszás pedig, hogy a miniszterelnök, egy hatalmas többség vezére, keresi újabb és újabb kísérletek után egy harmincnyolc főnyi kis párttal a megegyezést, Az meg éppen fonák dolog ám, hogy ez a törpe kisebb- ség egymásután utasitja vissza a kormány- dnök javaslatait, hogy neki ez nem jó, az sem jó. Ez falán még sincs rendjén s nem tarthat igy a végletekig! Itt tűnik ki, h gv mennyire igazi volt Lukácsnak, mikor arra szólította föl Justhékat, hogy ők álljanak elő a maguk határozott formába öntött és kidolgozott javaslatával, mert azt már csakugyan nem kívánhatják, hogy Lukács iparkodjék véget nem érő próbálkozásokkal eltalálni a szájuk izét. Mért nem tettek eleget a nagyon természetes és páratlanul előzékeny fölhívásnak ? Hát azt higyjiik róluk, hogy maguk sincsenek tisztában a saját akaratukkal ? Hogy nincs érett választójogi programmjuk? Ha van, nagyon is itt az ideje, hogy Az okos leány. A „Szamo*" tárezáj*. Hevesen ragadta meg a le my kezét és úgy nézett a szeme közé, mintha forró lelkének egész tüzét abba a kialvó szívbe akarná átöntetni. — Utolsó szava volt ez, Berta? Visz- szavonja nekem tett szén’ fogadását? Képes összetörni a leikemet, semmivé tenni az életemet? — Ne vég’eteskedjék, édes Gyula. Én mindig nagyon szerettem magát és ha nem volnánk mindketten annyira szegények, sohase lennék a más felesége, csak a magáé. De lássa, saját tapasztalatom tanított meg rá, hogy szerelemtől nem lehet megélni. Apám és anyám is szerették egymást, de pótolhatja e azt a sok nélkülözést, amit évek során szenvedtek? — Maga nem fog nélkülözni: azt mondják van tehetségem s e mellett munkakedvem, lankadatlan munkaerőm. A maga kedvéért léptem a mérnöki pályára, mert ez nem csak biztos kenyér, de fényes jövő ösvénye. — Fényes jövő ? S mikor érünk el ahhoz a fényes jövőhöz, mikor már megöregszünk. Legyen egy kicsit okos, Gyula ; tegyen úgy mint én: kössön észházasságot. — Hát maga egy lelketlen teremtés I Ezt azonban csak egy e nber mondta. A többiek nem győzték ismételni, hogy Kö- vesdy Berta oko-> leány, amié t szakított a gyermekábrándokkal és elszánta magát, hogy a dúsgazdag Bárody Bertalannak nyújtsa a kezét, aki 60 éves kora mellett krőzus hiróben áll. Micsoda fényes szertartás volt az, a melyet Bárody Bertalan tartott, keretül ahhoz az élethez, melyben kizárólag az övé lesz a szép teremtés. A menyasszony remek öltözéke, a pompás ékszerek, mind-mind a vőlegény ajándéka Bizony nem csodf, ha ilyesmi láttára megkápnzik egy nélkülözéshez szokott leányszem. A leány öntudatosan mondta el, hogy szereti ezt u férfit és agg férj száraz, fakó ajkain kéjes mosoly vonaglolt végig, mikor kijelentene, hogy holtaiglan hü társa marad — A két arany karika összefűzte éle tűket s a pap áldást mondott e fri yre. Határozottan lépdelt át a templom hajóján Ezer és ezer gyertya lángja szórt fényességet a boltíves falakra. Egyszerre sorba mintha kioltottak volna mindent, sötétség támad i. Mintha annrk a két fekete szemnek sötét sugar r éjszakába borította volna a díszes kíséretet, a fényesen világítóit templomot. Két fekete szem, Sámosy Gyula szemei. Ott húzódott meg egy oszlopnál s úgy nézett, mint aki nem hiszi a mit lát. De azért Bárody Bertalan száraz, csontos karjaival magához szorította a puha kart, mely rátámaszkodott. A k púhoz értek, ahol fényes fogatok vártak a násznépre. Az elsőbe a férj segítette fel fiatal feleségét. Nehéz fehér atlasz- szál volt kipárnázva. Szép uj szerszám ra gyogott a két lovon. Pompás lakoma rekesztette be a fényes szertartást. Mielőtt nászúira keltek, Bárody elvitte leendő otthonába a szép asszonyát. Tündér kastély, mesebeli kincsek tárultak Berta szemei elé. Ilyen gazdaságot még álmában sem látott. A fiatal asszony szemei megkápráztak. Látóérzékké vált még a lelke is, úgy szívta fel azt a soha nem látott fényt, pompát. És ez mind mind az övé, cserébe azért, mert Különleges csipkéié s- pi oitíilOF 13 A ] Szatmár. = Gyári főűzlet tés, hűen minta után tdjd XT dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. sz. Áttila-utca 2, sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886. Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.
