Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-13 / 84. szám
J 2. oldal. SZAMOS (1912. április 13.) 84. szám. — miért kellett az „Uj Szatmárinak pro irni és leadni, megcáfolhatatlanná tenni a tényeket. Hiszen ezek mellett, ha ügyetlenek voltunk is a tények kissé kiszínezett, de megfelelő közreadásával, még sem sértettük meg a tisztviselői kart annyira, hogy okvetlen az ellenzék újságjához kellett mennie védelemért. A főszámvevő kinevezését megváltoztatni úgy sem tudta ez az értekezlet és biztosíthatjuk az urakat, hogy a fize- tésjavitásnál tapasztalható jogos sérelmük sem ennek az értekezletnek eredményeképpen lesz orvosolva. A „Szamos“ pedig írásban adja, hogy tiszteletlen hangon nem ir többet a város tisztviselőiről, az ügyetlenségeket is igyekszik majd elkerülni, de az igazságot meg fogja irni ezután is minden körülmények között, mint, ahogy megírja most is, hogy a városi tisztviselők sajnálatosan kipattant mozgalmát igenis az általunk is jogosnak tartott kenyórkérdés kozta össze, de korántsem a „Szamos“ tájékozatlan hangja.— Ezért pedig kár lesz kilépni a munkapártból. Shik Elemér. Künn a perifériákon. Szatmár, ápr. 12. (—V—V) Ma ismét megnyílt a dunaparti cirkusz. A fölpántlikázott politikai Dumneraugusztok kiugrottak a porondra és hányták a bukvenceket innem szenved kárt, hiszen férje úgy sem tudja, hogy e kis ókszerecskét a kiváló nőgyógyász professzor vásárolta, ki bizonyára fog még szebbet is vásárolni, ha meghallja, hogy egy bandita milyen gyilkos fenyegetések utján rabolta el . . . — Nem hittem volua soha, hogy férfi képes legyen ilyen gyalázatos dologra is. Az útonálló zsivány valóságos gavallér önhöz. — Kérem ez sarkalatos tévedés. Én egy szegény ördög vagyok, aki rendes körülmények között nem kereshetnék meg annyit, hogy abból a kulturemberek életét éljem. Valakitől mindenesetre meg kell szereznem a szükséges pénzt. De önök jómódú polgárok volnának akkor is, ha csak a férj fizetéséből élnének. A tanácsos ur megfizetteti magát az állam szállítójától, hogy a pénzt egy kis nőre költse, addig, mig a felesége ékszereket fogad el egy olyan nőorvostól, akinek keresete és rossz hire egyforma nagy. — Ön még moralizál is, bár jelenleg nincs joga hozzá. — A morál mindig az emberekhez alkalmazkodik. Nekünk ez a morál a legmegfelelőbb. Engem a kényszerűség ment önöket az sem menti. Az asszony is kiszaszaladt, hogy az gyen, belépő nélkül. A húsvéti szünet alatt újabb attrakciókat tanultak. Ma volt a főpróba. A produkciót öreg, kintornán nyokergetett nóta kisérte, melynek röfrénje: „általános, egyenlő és titkos választói jog“. * * * Hogyan is néz ki ez az általános, egyenlő és titkos választójog idekünn a perifériákon? Hogyan gondolkodik erről az a nép, amelyikre olyan nagy előszeretettel hivatkoznak az ellenzéki berkekben kuruttyoló főhazafiak, de amelyiknek meghallgatásától — már mint egy uj választástól —remegnek, mint macska az égzengéstől. És erre a remegésre van is okuk. Idekünn a nép a legnagyobb bizonytalanságban van a választójogi reformot illetőleg. De ebben a nagy bizonytalanságban egy bizonyos, hogy az országot föntartó, az ország lakosságának 70 százalékát kitevő földmives néposztály, amely terhes adója révén leginkább jogosult <'s érett is arra, hogy az uj jog fölnyissa előtte a szavazó helyiségek ajtajait, hát ez az elem undorral fordul el a piros rongyokkal fölcifrázott internacionalizmustól, ez a nép még a választójog árán sem akar hazaáruló lenni. Már pedig ez igen súlyos tünet Justhékra, akik csak azért, hogy a lázálmukban szirtit hatalmi polcot elérhessék, nemcsak összeölelkeztek, de annyira összeházasodtak a szociálistákkal, hogy ékszert behozza és a fiatal leány, kit máskor mindentől féltettek volna, egyedül maradt a rablóval: — Ön határozottan a legbátrabb leány, akit valaha láttam, más leány már régen sírva futott volna ki. A leány igyekezett megvető arckifezés- sel nézni a rablóra. De ez nem vette észre : — Ön attól remeg, hogy mit tudok ón most az ön dolgáról. Tudok mindent. — Ön a gdvallérságát emlegette előbb. — Igen, de az ön dolgának semmi ga- vallérsághoz nincs semmi köze. Ha ön, kisasszony bárkit is szeretne és azzal viszonya volna, semmi jogom nem volna a brilliántos preloqueját kérni. De ön nem szereti azt a vén szamarat, aki már a mamájának is udvarolt és akit most maga akar megfogni férjül . . . Együtt volt a bandita zsebében már minden, akkor ő még szépen felhajtotta a maradék teáját, felállott és előkelő udvariassággal meghajtva magát távozott. Pár pillanat múlva hallatszott az automoljának távozó lármája. A tanácsos, midőn aludni tért, morfondírozott magában: — Ilyen a modern kor I Eddig a lelkiismeretünkkel mi magunk végeztünk, most már erre is akad külön vállalkozó. Eddig biz isten olcsóbb volt a dolog! most már szinte lehetetlen, vagy legalább is életveszedelmes az elválásuk. Van azután még egy fekete folt ezen a nagy-nagy hazafipárton, amit szintén nehéz lesz a nép előtt lemosni, hogy a helyét észre ne vegyék. Ez a bécsi komázás, a bécsi csusz- mász megalázkodás, ami természetesen szintén abban a reményben történt, hogy Khuen helyébe ők kerülnek a nyeregbe. A falusi nép ma már nem az az analfabéta tömeg, amelyik holmi szóra- kétának, álarcosbáli jelmeznek felül. Lejárt már az az idő, amikor a nép a mézesmadzag után vakon követte a „nagyságos“ urakat. Ez az idő lejárt, mert a nép ma már olvas, mozog a világban és kicseréli eszméit a vele nem egy nézetet vallókkal is. No meg azért is lejárt, mert a koalíciós rémuralom sötét emlékei még ma is ott borongnak a tanyák mestergerendás döngölt padozatú bubos- kemencés szobáiban. Ezek azok az okok, melyek miatt a „nagy“ hazafiak megremegnek egy uj választástól. Félnek a számadástól. Félnek tőle, hogy amikor számot kell adni választóiknak arról, hogy a reájuk ruházott bizalommal hogyan sáfárkodtak, hogy akkor a nép a szemükbe vágja, hogy eddig és netovább és illő tisztességgel mutatja meg a rámás csizmába szorított lábú „nagyságos uraknak“,hogy melyik is az az ut, amelyiken leghama- rább kerülhet ki a — laluból. C Ál * TRIVIA mérnöki irodája \jrfr\U eJJtiiVU Bercsényi-u. 33 A képviseló'fjáz ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, ápr. 12. Návay Lajos elnök fél 11 órakor nyitja meg az ülést. Hitelesítik a jegyzőkönyvet. Elnök : Bemutatja Árvavármegye köszönő átiratát a trsztenai tüzkárosultaknak juttatott adományért. Bemutatja Wickenburg Márk gróf levelét, melyben lemond mandátumáról, mivel külügyi osztályfőnökké neveztetett ki. Jelenti, hogy a komáromi kerületben Sárkány Ferenc munkapárti választatott meg. Elnök: Bemutatja Lovászy Márton levelét, melyben nyolc napi szabadságot kér. Kun Béla névszerinti szavazást kérő ivet visz az elnökhöz. Elnök: Elrendeli a névszerinti szavazást. Amikor Kállay Tamás nevét olvasták, kijelentette, hogy nem szavaz. Különleges esipkefes- TT T)' 1 Szatmáp. = Gyári főűzlet lés, hűen minta után ■tLäJläjGr -L dl Kossuth Lajos-utca 10, szám. felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utca 2. sz. Nagykároly: Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 1886.
