Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-12 / 83. szám
1912. április 12.) 83. szám. SZAMOS 3. oldal. A képviselőtestület el is határozta a gyalogjáró elkészítését, de, mert nagyon szegények s mert adósággal nem lehet fizetni — pedig abból van ám bőven nekik — úgy tervezték a dolgot, hogy pótadóval födözik a költséget. Ez elvégre nem uj dolog. Pótadóval dolgozik ma már Magyar- országon a legtöbb falu is, ami nem csoda, hiszen nálunk a ma született csecsemő már 676 korona adósággal jön a világra. Eddig rendbe is lett volna a dolog, csak azután csapott bele a menkő az aszfaltozásba. A terv szerint ugyanis az aszfaltozás költségének 50 százalékot fizették volna a háztulajdonosok, a másik 60 százalékot pedig a III. osztályú kereseti adó arányában osztották volna föl mint pótadót. Ezt a határozatot azonban kózzel-láb- bal megtámadta Klein ottani szeszgyáros. S ez érthető is, mert a községben ő fizeti a legtöbb III. osztályú kereseti adót s igy az ő bugyellárisából került volna ki az aszfaltozás árának legnagyobb része. A képviselőtestület erre csavarintott egyet a pótadó kulcson ős úgy vélte a dolgot megoldani, hogy a földadó arányában oszija föl az aszfaltozás fele költségét. Ez meg azután Papolcy Béla föld- birtokosnak nem tetszett, ami szintén nagyon is érthető, mert ilyenformán meg ő fizette volna meg az aszfaltot, így azután a szépen megálmodott aszfaltozás szépen belekerült a fölebbezések labirintos retor- tajába és ott cirkulált hol ide, hol oda, mig végre úgy határoztak, hogy |hát mégis csak a III. osztályú kereseti adó lesz az osztókulcs. Ezt határozták. S hogy ezt a határozatot Klein szeszgyáros megfölebbezte, az természetes. Most azután fönn a minisztériumban alussza az aszfaitügy csöndes álmait, mialatt Szinórváralján nyakig dagasztanak a polgárok a vendégmarasztaló, cuppanó agyagban. Megölték a disznók. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. ápr. 11. Különös és szokatlan módon halt meg egy fehérgyarmati gazdaember. Hasonló esetről talán még sohasem adott hirt a napisajtó, amelyben pedig nem egyszer olvasunk a legkülömbözőbb és furcsább halálnemekről. A gazda közvetlen halálának a sertések voltak az okozói. Történt pedig az eset a maga szürke valójában a következőképpen: Domán József fehérgyarmati lakosnak Csaholcon van a tanyája. Az egész környéken minta gazda hírében állott Domán, aki szorgalmas, kitartó munkásságával tekintélyes kis vagyonkára tett szert. Dolgos munkás nép az egész családja és gyermekeit is mind munkára nevelte. Domán kicsiny gazdaságában sertés hizlalással is foglalkozott. Állandóan volt harminc-negyven hízott disznója. Sokszor több is és vásárok alkalmával hajtotta őket eladni. Ez az üzlet kitünően jövedelmezett és Domán még inkább forszírozta a dolgot. Volt azonban az ötvenhat éves embernek egy csúnya szenvedélye. Nagyon szerette az italt. Egy kis jó borért, vagy pálinkáért mértföldeket is szívesen elgyalogolt. Meg is ártott neki a töméntelen alkohol fogyasztás és az öreg az utóbbi időben nagyon megroppant. Az orvos is figyelmeztette, hogy hagyjon föl az ivással, mert nem jó vége lesz a dolognak. De Domán nem tudott már leszokni az italról. És ivott, ivott rendületlenül. Tegnap azután utoljára rúgott be és ilyen állapotban érte a halál. Fehérgyarmaton ugyanis vásár volt tegnap. Domán pedig, akinek pénzre volt szüksége, kiment tehát Csaholcra, hogy két disznót betereljen a vásárba. De még mielőtt elindult volna a tanyára, már odahaza alaposan bepálinkázott és az útra is vitt magával egy liter alkoholt. Egész utón, amig a tanyára ért folyton iszogatott és mire Csaholcra érkezett, már alig maradt az üvegben két gyüszünyi ital. De Domán nem esett kétségbe, hanem a csaholci korcsmában megint megtöbeUe az üveget és indult kifelé a tanyára. Két hízott disznót kizavart az ólból és megindult az országúton vissza, Fehérgyarmat felé. Azt talán fölösleges is mondani, hogy alig bírt a lábán áliani, de ez nem zárta ki azt, hogy továbbra is nagyokat ne húzzon az üvegből. Emberek, akikkel az utón találkozott, azt beszélik, hogy négy kézláb csúszott és egyáltalában nem tudott magáról. Undorítóbb volt a legutolsó hitvány féregnél. Egyszerre azután Domán József nem birt tovább vánszorogni és fekve maradt a sáros pocsolyákkal telt országúton. A disz nók pedig túrni, lökni kezdték a testét. A gazda ember pedig olyan mélyen aludt, hogy minderre nem reflektált. Az országút néptelen volt, senkisem jött arra, aki a disznókat elterelte volna és a gazdát valahogyan biztos helyre vitte volna és igy történt azután, hogy a sertések addig tolták előre Dománt, amig bele nem vetették az országút mentén elvonuló árokba, amely az utóbbi napok rettenetes esőzéséből tele volt vízzel. Domán bent maradt az árokban é3 megfulladt. Holtan, feloszlásnak indulva találtak rá a cirkáló csendőrjáratok. Érdekes, hogy a disznók maguktól mentek be Fehérgyarmatra, ahol feltartóztatták őket. Az esetről a csendőrség nyomban jelentést tett a szatmári királyi ügyészségiek, amely, miután bűncselekményt nem látott fenforogni, a tragikusan véget ért gazdaember eltemettetésére az engedélyt megadta. Az uj fényképészeti és festészeti műterem megnyílt Deák-téren, a Pannónia udvarának földszintjén. Kényelmes kocsi bejárat. Tisztelettel Scherilng Antal. A kém. A sok léha, üres, tartalom, minden irodalmi és zenei szépség nélküli operett után végre komoly művészetet láttunk a szatmári színpadon. Művészetet, erőt magában a darabban és tökéletes, értékes művészetet Hahnel Aranka és Szőke Sándor játékában. A kém, Kistemaeckers hatásos színmüve elénk varázsolja a mai Franciaorszá got, ezt a nacionalizmustól lázas, nyugtalan és lelkesedő nemzetet, amint reménykedő szeretettet ápolja és félti a frania gloire gondolatát. A dirabnak egész cselekménye, mindem izgalma a körül forog, hogy egy fontos határerőd építésének az ellenőrzésével megbízott alezredes fölháborodásában saját- kezüleg fojt meg egy kémet, amikor az elég merész ahoz, hogy az erőd terveinek megszerzésére ajánljon föl neki üzletet. A színészek közül Hahnel Arankára és Szőke Sándorra hárult minden komoly feladat. Szőke, mint Felt alezredes és Hahnel Aranka, mint alezredesné a második felvonásban valósággal remekeltek, A fárasztó, nehéz és az idegekre rettenetesen ható szöveg legkisebb nuanceát is érvényre juttatták, semmi sem veszett kárba, nem mósódott el, minden legkisebb gesztus és hang érvényesült. Most ismertük meg teljes valójában a társulatnak ezt a két legkiválóbb, legértékesebb tagját a maguk sokoldalúságában és őszinte, igaz, meggyőző, brilliáns művészi játékában és értékében Ami kifejezőt, szint, naturalizmust, leplezetlen egyszerűséget és való életet szinész csak színpadra vihet, azt mind megkaptuk ma este Hahnel Arankától és Szőke Sándortól, mint a darab főszereplőinek interpratálóitól. Minden művészi tudásukat, a lelkűket vitték bele a darabba. Kivülök Fehér Gyulának jutott csak jelentősebb szerep, amit a tőle megszokott művészettel adott. Meggondolt, komoly alakítást nyújtott Szalóki Dezső a püspök szerepében. Meg kelt még említünk Czakó Miéit, aki néhány perces jelenésében egy megijedt, naiv kis komorna minden karakterisztiku- mát érvényre tudta hozni. Nagyon jó volt még Godolszki szerepében ifjabb Lenkei György. A gondos rendezésért Szőke Sándort külön dicséret illeti. Nem tarthatjuk azonban szó nélkül a súgót, aki mindent elkövetett, hogy az illúzión rontson, (v. gy.) Heti műsor. Pénteken „A kém“ színmű. (A. bérlet) Szombaton „Bal az udvarnál“ Operette. (B. bérlet.) Vasárnap délutáni előadásul a „Suhanc,“ operette, — este „Bál az udvarnál“ operette. (C. bérlet.) Jó háziasszonynak. 25°lo megtakarítást ér el, ha nem nyers kávét használ a háztartásban . Fogéin él a legmodernebb villamos pörkölön naponta kétszer friss pörkölést! kávét sze__________________________________ rezhet be bá rmelyik fajtából. — Mágnás keverék V« kiló 1 K 10 f. - Fogéi keverék 'U kiló 1 K 20 f. ------- Próbavétellel bárki meggyőződhet. = FÓ GEL kávéosztálya és csemege- ________________ üzlete Deák-tér 4. szám. ♦♦ ♦♦♦♦♦♦ Modern ruhafestés ij a TTJ1 a XXi'X? X) A X Modern és tartós bármily divatsziner. -tXi\tJ X Au IjXV 1 AJj plissézés és gouvlérozás, fPöttiUt: Szatmár, Kossuth C*u-10. felvételi tillet: Kazinczp-u- 1*T. (íttiila-u. 2. Nagpl^árolp: Széch«npi*u. 34. Alakíttatott 1886-
