Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-12 / 83. szám

Negyvennegyediít évfolyam.

Szatmér, 1912. április 12„ péntek.

Ítél

á»OLÍTIH&fc NAPILAP.

aai

laaraauMil«

e •

Összeesküvés a városházán.

Sz Imárnémeíi, ápr. 11.

„Ezennel kilépünk a munkapártból, mert — körülbelül igy hangzik

az a határozat (?), mehet Szatmár- Németi szabad királyi várói tisztviselői hoztak ma megtartott általános és titkos ülésükön.

Minthogy ez az ülés becsű etszóval záródott, vagyis erről az ott jelenvoltaknak egyetlen szót sem szabad elárulni, azért közöljük le a — hangsúlyozzuk — általános, de mentői gyöngébben titkos — ülés részleteit.

Amolyan - is sztrájk-féle ez az egész dolog. Nem a munkában sztrájkolnak a tisztviselők, de politikailag óhajtanak hatni.

De, hogy el ne vétsük a szót : vegyük hát rendre ezt a kis szatmári általánost és titkosat.

A. városi főszám vivői állásra — amint az egyik hírünkből is látható — idegenek is pályáztak. Hogy —hogynem a számvevőségi és érdekelt helyi tisztviselők azt sejtik, hogy a város főispánja

Éjszakai vizit

A „SZAMOS"

TÁRCZÁJA

Ez a történet is a modern apache történetekhez tartozik, melyeket a legközelebbi múltban történt események igazoltak. Nincs iró, ki olyan lehetetlen eseményt eszelt volna ki, mint amilyeneket ezek a modern zsivá- nyok tényleg el is köveitek. Hiszen, ami itt következik, ezt is rendőri krónikaként kellene kezelni, mert a novellaszerüsóget maga a tett elkövetője eszelte ki és nem is vagyok teljesen bizonyos abban, bogy nem fog plágiummal vádolni. Mert az is lehetséges, hogy ő maga kívánja egyszer majd megírni ezt az esetet, hiszen, ha vau e modern apacheok között pék, bankár, hát miért ne akadhatna mindjárt egy novellairó is ? Bár kételkedem, hogy ezek ki tudnának eszelni egy uj fajta fogást. Ami még szabadon volt, azt mind elírták már az idején felkelt iró emberek. Ma tényleg úgy áll a dolog, hogy a detektivirók- nak versenytársaik akadtak a műkedvelő zsiványokban, mint azelőtt a zsiványok babérjait tépdesték az érdekes regények irói. Ez* a történet ellenben nem novella, hanem egyszerű elmondása egy eredeti zsivány kalandnak.

A villanegyed utjai teljesen némák voltak már akkor, midőn a tanácsosék automonem idevaló pályázót óhajt kinevezni, hanem e*v idegent. Szintén magyar honpolgárt, de nekik mégis idegen .

Ezen a „sejtésen4* azután annyira fölhevültek, hogy nm gyiilésr ültek ösz- sze a városi székházban a polgármester tudta és minden bizonynyal beleegyezése nó.kül. Hogy azonban a gyereknek neve is Jegyen, hát a gyülekezés műsorába bevették a „S/.atnosu-t is, amiért a városi tisz viselők egyikét-másikát hiráini merte.

Ami minket illet, no avval ugyan rdes-kevest t törődünk. Mi ezu'án is elismerjük az elismerni valók a, de megbíráljuk és megírjuk a megbírálni és megróni valókat azért, mert nem «dtuk árendába az igazságot.

A t azonban nemcsak furcsának, de egyenesen vakmerőségnek tartjuk, hogy a tisztikar beleavatkozzék a főispán törvényes jogaiba. Terrorizálni akarják a főispánt, hogy azt nevezze ki, akit ők akarnak. Kérdezzük — még pedig joggal — Vajay Károly dr-tól, mint

bilon megérkeztek a villa elé, melyben csak ők laktak : apa, anya, leány. A férj életerős gourmand, az asszony még mindég szép asszony, kinek szintén megvoltak az élettel szemben az igényei. A leány ? Nos a leány, az ő leányuk volt, ki egy kis fürtre mindig szívesen volt kapható. Most egy mulatságból jöttek haza, hol jól töltbették az időt, mert mindegyik annyira el volt foglalva a maga gondolataival, hogy egész utón alig váltottak egy szót is. A soffőr jó éjt kívánt és elhajtott. A férfi kulcsot vett elő, hogy kinyissa a kaput, midőn egy másik autó fordult sebesen a villa elé. Csinos fiatal ember ugrott ki a gépből és mosolyogva üdvözölte a meglepett családot:

— Meg kell bocsátania, nagyságos asz- szonyom, hogy ilyen lehetetlen időben jövök önökhöz, de mert hajnalban elutazom, nem volt más választásom, mint hogy vagy névtelen leszek és búcsú nélkül távozom, vagy pedig most török be önökhöz.

A család a mulatságon is találkozott a fiúval, különben is ismerték a dúsgazdag hírben álló embert, kinek sok hóbortja között fel sem tűnt ez az éjjeli látogatás. Urnak- bolondnak minden szabad. Az apa igyekezett jó arcot csinálni a furcsa látogatáshoz :

— Kérlek szépen, — mondta — egy

csésze ♦ ' 1 Miért nem jöttél velünk h

polgármesterfői, vájjon tud-e róla, hogy tisztviselői — a szervezeti szabályzat szerint, alantasai — hivatalos órák alatt gyüléseznek, politizálnak.

Mi hisszük, hogy a királyi tanácsos ur erről nem tud.

De mit szólnak majd az adózó polgárok, a tisztviselők föntartói. Mert — ha megengedik — a fizetésük azért jár, hogy dolgaikat elvégezzék. Gyűlésért, ökölbeszoritásokórt s más; efajta gókier- ségért bizony nem fizethet a város polgársága. Az a polgárság, amelyik amúgy is nyög a pótadók súlya alatt.

Elvárjuk, hogy a város feje világot dérit erre a „titkos“ gyűlésre.

Ha nem tudná, há mi megmondjuk, hegy mit határoztak :

1. Aláírtak egy ivet, hogy kilépnek a munkapártból, mert

2. nem támogatja őket úgy, hogy fejtetőre eseti ambíciójuk érvénye mljön.

Vagyis: a városi tisztviselők egy része, ahelyett, hogy hivatali kötelességét teljesítené, in korpore politizál.

Mawj—jBBw———WM—w—ii Wé'jwm—mm fm amemg

— Útközben még dolgom volt.-- Hallod, úgy beszélsz, mint aki minden dolgát az éjjeli óráiban intézi el!

— Úgy is van, minden okosabb dolgot csak éjjel lehet megcsinálni.

Közben beértek a villába, felcsavarták a villanyt, az asszony a cselédségnek akart csengetni, a látogató a kezét a csengetyü- gombra tette:

— Nagyságos asszonyom, még ne csengessen, a teát a villamos szamovárral mi is megcsinálhatjuk és közben megbeszélhetjük, hogy a cselédséget mennyire avassuk be dolgainkba.

A háziak kényelmetlenül néztek össze, azt kezdték hinni, hogy a fiatal ember bepezsgőzött valahol. Az pedig kényelmesen elhelyezkedve egy öreg szók ölén, mosolyogva nézett rájuk :

— De kérem, miért csodálkoznak? Hiszen eddig is akármelyikükkel beszéltem, nem akarta, hogy tanút hivjunk oda. Hát most, mikor mind a hármán jelen vannak, mire volna jó a cselédség, mint hívatlan hallgató ?

Az asszony sértődötten pattant fel:

— Azt hiszem, hogv nines olyan beszélni valónk, mit bárki ne hallhatna meg.

— Kérem, önöktől függ, hogy elmondják vagy sem. Én gavallér ember vagyok.

(Folytatjuk.)

Jelen §7ámunk 8 oldal terjedelnaü,