Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-20 / 90. szám

(1912. április 20.) 90. szám. 8. oldal. okozója annak, hogy én is elfeledkez­tem magamról, magamat. — Szóval minden ő ; a sárkány. — Most is mi­dőn én már evvel a nővel D. E. tel­jesen kibóküllem, és közel voltam ahhoz, hogy megesküdjünk. — El­csalta D. E. Szatmárra Temesvárról, hogy itt szeretkezzen egy 19 éves fiatal emberrel K. Gy, az asszony 30 éves, a d lgot egy ajánlott levélről tudtam meg, melyet én Temesváron kézhez kaptam. — És ón aki a nőt, (csak egy szál inge és 2 gyermeke volt a hozománya) — egész komolyan akartam elvenni, és a merényletet és a többi dolgok megbocsátottam, neki, bevezettem a szülőházamhoz, egy sü- ketnóma uriasszony megyei hivatalnok- nőhöz, az anyám, a testvérek mint szívesen fogadtak, és ők sem kifogásol­tak azt, hogy vegyem el. — Most meg­látták azt, hogy én ő né'küle nem tu­dok lenni. — Bocsánatot kérek, hogy Szerkesztő ural kellemetlenkedem de csak azért tettem, hogy alaptalan hí­rek ne írjanak felőlem, mert ón bizo­nyítani fogom azt, amit Írtam. Tisztelettel Olárovita Á. A csendőrségen, ahol Olárovits Ár­pád jelentkezett, az alábbi vallomást tette : — Másfél évvel ezelőtt Dameter Etel, Tamásy Géza elvált felesége, akinek ón régi idő óta udvarolok, leöntött vitriollal. Rettenetes égési sebeket ssenvedtem és az arcom teljesen elcsufult. De miután szeret­tem ezt az asszonyt, megbocsájtottam neki minden bűnét és a megbüntetését sem kí­vántam. Időközben annyira kibékültünk, hogy ismét összebarátkoztunk. En Temes­váron egy ottani nyomdában kaptam alkal­mazást és Demeter Etel elhatározta, hogy követ és velem jön Temesvárra. Tényleg el is utaztunk és én tegnapig tartózkodtam ott. Az asszony, aki kikapós természetű, nem maradt sokáig nálam és d icára an­nak, hogy már az esküvőnk napja is ki volt tűzve, visszajött Szatmárra. Nem bír­tam sokáig a dolgot egyedül és az irányá­ban tanúsított szerelmem is epesztett, elha­tároztam hát, hogy utána jövök és kérlelni fogom, hogy jöjjön velem vissza Temes­várra. Ma reggel érkeztem meg Szatmárra és elmentem az asszonynak Zárda utca nyolcadik számú lakására. Amikor a szo­bába beléptem, Demeter Etel szörnyen megijedt. Mondottam neki, hogy nem aka­rom bántani, csak arra kérem, hogy jöjjön velem. De az asszony tudni sem akart erről és ellenszegült. Hiába való minden kérés, könyörgés, kereken kijelentette, hogy tudni sem akar többet rólam. Én ekkor elővettem egy üveg vitriolt és leöntöttem. Hogy megsebesült-e, azt nem tudom. El­szaladtam és ide jöttem jelentkezni. Tar­tóztassanak le. A csendőrségen jegyzőkönyvbe vet­ték Olárovits vallomását és nyomban in­tézkedtek az asszony megvizsgálása iránt. Demeter Etel az arcán, kezén és karján sebesült meg súlyosabban. Az erős méreg súlyos égési sebeket ejtett rajta. Olárovitsot a csendőrség szabadlábon hagyta, de ellene az eljárást folyamatba tette. Építész iroda áthelyezés. Tatorján István irodáját junius 1-től Hunyady-u. 16. sz. alatti házába helyezte át. Nagy betörés Uj majorban. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, ápr. 19. Vakmerő és ijesztően merész betörés történt mára virradóra az Ujmajorban. Egy elvetemült, elszánt ember volt a tettes, aki, hogy a közeli napokban tartandó esküvőjé­hez a szükséges pénzt megszerezze, betört Csicsur László lakásába, a szekrényt felfe- szitette és onnan ezerszáz korona készpénzt ellopott Csodálatos elszántsággal követte el tettét, nem törődve azzal, hogy ugyanabban a szobában, ahol ő operál, a házigazda, a felesége és felnőtt fiuk is aludtak. Simon Lászlónak hívják a betörőt, aki a merész bravúrt végrehajtotta. De, amilyen szerencséje volt a betörésnél, éppoly pekhe3 volt a bujdosásban. Nagyon rövid időbe és kevés fáradtságába került a csendőröknek a tettest kinyomozni. Érdekes, hogy miképpen követte el a legény a betörést. Maga a házi­gazda csak reggel vette észre, hogy a szek­rény ajtaja fel van, feszítve és tárva, nyitva áll. Természetesen rögtön jelentést tett az esetről a csendőröknek, akik rövidesen a színhelyen termettek és hozzáláttak a nyo­mozáshoz. A vizsgálat megállapította, hogy a be törő még napközben elbújt az istálló széna­padlásán és itt várta be az éjjelt. Gsiesurék aznap éppen későn tértek nyugovóra és igy Simonnak hosszasabban kellett várnia az alkalomra, hogy tettét vógre&ajtsa. Hajnal felé azután lejött a szónapadlásról és mi­után a házba vezető ajtók be voltak zárva, betört egy ablakot és azon mászott keresz­tül. Természetesen, hogy az üvegcsörömpö­lés bajt ne csináljon, sárral kente be az üvegtáblát. Amikor ez meg volt, szépen bemászott az ablakon. Az égeu már deren­gett a hajnal és a szobában szürkés vilá­gosság vott. így hát nem is gyújtotta meg kis tolvajlámpáját. És talán éppen ez volt a veszte. Simon László jól ismerhette a járást, mert egyenesen a szekrénynek tartott és egy finom vésővel felfeszitette az ajtaját. Biztos kézzel belemarkolt a pénzbe és ezer­száz koronát ellopott. Azután pedig, mint aki jól végezte a dolgát, ugyanazon az utón, amelyen jött, távozott. A házbeliek, akik nyugodtan aludtak, semmiféle zajt sem hal­lottak az egész idő alatt. Simon óvatosan, lassan dolgozott, inert a szuszogás után Ítélve, hallotta, hogy a szobában alszanak. Említettük, hogy Simonnál kis tolvajlámpa volt. Ezt a lámpát, a nagy sietségben, ami­kor az ablakon keresztül kifelé mászott, a földön felejtette. A lámpát a csendőrök ta­lálták meg és ezen nyom után indulva kezdték meg a nyomozást. Csakhamar si került kideríteni, hogy a lámpa Simon László tulajdona. A csendőrség nyomban elment Simon lakására, akit mély álomban találtak. Ekkor pihente ki az éjszakai fára­dalmakat. Egész éjszaka virrasztóit a pad láson, igy nem csoda, ha elnyomta az álom. A csendőrök felköltötték a legényt es vitték be magukkal a laktanyába. Itt fag­gatni Kezdték, de Simon mindent tagadott. Az első gyanú az volt, hogy Simon nem tudott alibit bizonyítani. Nem akarta meg­mondani, hogy az éjjel merre járt. A ke- resztkórdések alatt azonban ellentmondá­sokba keveredett és amikor látta, hogy nincs már mentség, beismerte, hogy a betörést ő követte el. Azt mondotta, hogy keddre volt __________________SZAMOS__________ ki tűzve az esküvője napja egy szatmári leánynyal, de nem volt egyetlen fillérje sem, hogy az esküvőre a szükséges előkészülete­ket megtegye. Ezért határozta el a betörést. Beismerte, hogy a talált lámpa szintén az ő tulajdonát képezi. A csendörsóg a betörő legényt előzetes letartóztatásba helyezte. Mikor a vasutas fosztogat. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, április 19. Kellemetlen meglepetés érte az elmúlt héten Tarnay Gyula mátészalkai földbirto­kos feleségét a Debrecen—mátészalkai vasút egyik másodosztályú fülkéjében. Tarnayné Debrecenből, hová bevásár­lások céljából utazott, Nyíregyházán keresz­tül Mátészalkára igyekezett. Debrecenben egy ékszerésznél 700 koronáért egy bril- liáns kővel díszített gyűrűt vásárolt. S mert sokat hallott a vasúti tolvajok ügyességé­ről, a gyűrűt föl se húzta az ujjára, hanem a nagyobb biztosság okáért egyik csomag­jába, melyben fehérneműk voltak — el­rejtette. Már közeljárt a vonat Nyíregyházához, mikor eszébe jutott, hogy a kedves szer­zeményt megnézze. Hiába forgatta föl és rázta ki egymásután a ruhát, a gyűrű nem volt sehol. Nyoma veszett. Hazaérkezőben nyomban jelentést tett az esetről a csendőr- sógnek. A csendörsóg széleskörű nyomozást indított az ügyben, de minden eredmény nélkül. Már le is mondott Tarnayné róla, hogy a gyűrűt valaha viszontlátja, mikor a sze­rencsés véletlen a kezére játszotta a gyűrűt. ügy esett a dolog, hogy a csendörsóg az ellopott tárgy részletes leírását megkül- dötte a környékbeli város rendőrségének. Azonkívül Tarnayné 100 korona dijat tűzött ki a gyűrű kézrekeriiojének. Tegnap Mátészalkán Solt Dávid ék­szerészhez beállított az ottani egyik szálló szobalánya. — Solt ur I — mondta — ezt a gyű­rűt ma reggel vásároltam egy vasutastól 10 koronáért, legyen szives vizsgálja meg, váj­jon nem csaptak-e be vele. Az ékszerész az első pillanatban a csendőri leirás nyomán ráismert Tarnayné gyűrűjére. Rögtön — titokban — elküldte egyik alkalmazottját a csendőrságre, mialatt a leányt szóval tartotta. Csakhamar meg­jelent az üzletben egy csendőr és vallatóra fogta leányt. A szegény szobaleány na­gyon megrémült, amikor tudatták vele, hogy a gyűrű lopott jószág s a legapróbb részle­tekig leírta a gyűrű eladóját. A csendőrség ezen a nyomon indulva, még aznapon kinyomozta a gyürütolvajt Juzecskó András személyében, aki a nyíregy­háza—mátészalkai vasút fékezője. Hosszas kertelés után végre töredelmes vallomást tett a lopás részleteiről. Tarnayné Nyíregyházán kiszállt és a következő vonat indulásáig podgyászát Ju- zecskóra bízta, maga pedig bement a vá­rosba. Juzecskónak első dolga az volt, hogy a podgyászt átkutatta. így akadt rá a gyű­rűre, melyet nyomban zsebbe sülyesztett. Hogy a gyűrűn észrevétlenül adhasson túl, azt eszelte ki, hogy Mátészalkán adja el. Szerencsétlenségére a gyűrű gazdája szin­tén Mátészalkán lakott s igy került gyorsan, egészen véletlenül hurokra a „hűséges“ vasutas. TT!1qH ' egy Wágner-féle légkazános kettős SÖrCSapoiÓ készülék és egy teljesen jókarban lévő, akár egy 1akár két ló után vászonfedeles kocsi és 3 darab kerti vagy piaci ernyő 3 hozzávaló kerek asztallal együtt sürgősen eladó. — Mindezekről értekezni lehet Lindenfeld ===== Domokosnál*.Deák-tér. Báró Vécsey-ház. 1 1 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom