Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-02 / 75. szám

maga bizalmával, reménységével, vagyá­val, valamitől való félelmével, ügyes- bajos dolgaival. Azonban bizonyos, bogy ebből az állapotból nemcsak a közélet vezéreinek van káruk, hanem mindazok az ügyek is szenvednek, amelyek az ő gondjaikra vannak bizva. Minisztert, államtitkárt, osztálytanácsost mindig lehet találni. Ezek megszurkálják ugyan kezüket a közélet rózsáinak tövisével, de annak az időlopásnak az árát, amelyet az előszo- bázókra fordítanak, mégis az ország fi­zeti meg. 2. oldal. _____________________________ A képviselögáz ülése. — Saját tudósítónktól. — A Khuen-kormány újabb be­mutatkozása. Budapest, ápr. 1. Jóval tíz óra előtt a képviselőház fo­lyosóin már élénk nyüzsgés uralkodik. A képviselők csoportokban tárgyalják az uj helyzet eshetőségeit. Khuen Héderv&ry Károly gróf miniszterelnök előbb a kabinet egyes tagjaival folytat rövid ideig tartó ta­nácskozást, majd Návay Lajos házelnököt keresi fel. A Ház ülésterme a nagy ülések külső színeivel bir. A karzatok mind meglel tek, az egyes pártok pedig rendkívül nagy számban vonultak fel. Návay elnök ezután több irományról és a „tegetthoff“ Dreadmouht vizrebocsá tásáról tesz jelentést. Brestyánszky Kál­mánt igazolják. A JasíA-pártonnagy éljen­zés már, amikor az elnök jelenti, hogy a Holló Lajos és Szász Pál elleni poticickat kissé én is hasonlitok a kelet asszonyai­hoz, mert hiszen lelkűnkön is viselünk gyakran fátyolt, épp úgy, mint arcunkon!... Nem tudom, vájjon mi kényszerit, hogy szomorú titkomat feltárjam ön előtt és olyanra mutassam magamat, mint ami­lyen tényleg vagyok ? Ehhez talán némi hiúság is járult 1 Nyugodt lélekkel nem hagyhatom önt abban a hitben, hogy az a fiatal leány, ki iránt egykor vonzalmat mutatott, most, midőn férjes asszony, öntől közönyön kívül mást nem érdemel 1 . . . Egy ízben azt kérdezte tőlem, vájjon nem unatkozom-e Mirmontban ? . . . Nem, édes barátom, hanem inkább erkölcsileg halok meg, már pedig a halál nem annyira unalmas, mint inkább borzasztó 1 És leg­rettenetesebb az egészben az, hogy senki­nek sem tehetek szemrehányást, mert a sors, mely most megöl, saját kívánságom ▼ölti . . . Ön jól ismerte fiatalságomat. Az haj­tott ebbe a biztonságot nyújtó, egyhangú, polgári boldogságba, mely már fojtogat. Pedik a nagyvilági fogalmak szerint még szerencsétlen sem vagyok. Hiszen imádat és jólét vesz körül, sőt bizouyvs szeretetet is érzek férjem iránt, mely a szi? hálájá­ból és érzéki vonzalomból fakad. Sajnos, SZAMOS a Kúria elutasította. (Nagyzaj. Sünnegit az elnök rendre utasítja.) Ezután Angyal József háznagy veze­tésével a Khuen-kormány tagjai bevonulnak, a munkapárt soraiból kétszáznál többen állva, hosszasan tapsolják a kormányt. Khuen-Héderváry Károly gróf minisz­terelnök ezután kéri, hogy olvassa fel az elnök a király leiratát, mely a kormány újbóli kineveztetéséről szól. (A királyi kéz iratot Mihályi Péter jegyző olvassa fel, az ellenzék azonban egyre zavarja az jegyzőt. Khuen-Héderváry Károly gróf köte­lességének tartja, hogy a lefolyt válságról s annak egyes jelentőségeiről beszámoljon. A kormány kénytelen volt lemondását be­nyújtani, közben azonban a korona aggá­lyai még nagyobbakká lettek. A király dileuma előtt állott s nem tudott máskép pen határozni, ha lelkiismeretét nyugton tartja. Ezelőtt kénytelen volt meghajolni. Egy ut volt, hogy nem akarják érvényesí­teni a párthatározatban foglalt pontokat. Erre még volt idő. Az ősz uralkodó iránt mindenki a legnagyobb hódolattal tartozik, az egész világ egyik legnagyobb fejedelmét tisztelik benne s ezért lelkiismereti meg­nyugvását kellett biztosítani, másodszor pedig a további munkát a korona és nem­zet közti békés egyetértésben folytatni. Ehhez kéri a Ház és az ország támogatását. (Éljenzés.) Kossuth Ferencz: A váitságnak ez a megoldása teljesen szokatlan. Egészen különös politikai életünkben, hogy egy kor­mány, mely bizonyos okok miatt lemond, ugyanazon okok elejtésével újból kinevez­teti magát. Indítványozza a Ház egy huszonegy tagú bizottságot küldjön ki, mely készítsen felirati javaslatot, hogy meggyőzze a királyt, miszerint az 1888. évi XVIII. t. cikkben foglalt felségjogokat senki érinteni nem akarja. Holló Lajos : Hozzájárul Kossuth in­dítványához, bár nem tartja helyesnek, mert a javaslat visszautasítása a nemzeten ejtene foltot. az ilyen érzés csak jobban megérteti az emberrel, hogy milyen lehet az igazi, nagy, felségem szerelme mely nemcsak két földi halandó együttérzésének következménye, de isteni őrület is! . . . Ehhez azonban nekem többé nincs jogom. Ha egy perezre fel is lebbentettem azt a nehéz, fénytelen függönyt, mely örökre eltakarja sorsomat, az csupán azért történt mert ön már holnap messze távozik s mert elválasztva a tenger rég e- lensége által, a feledés fátyola biztosan rc-ám borul! . • . * Midőn Noroy Marc a levél végére ért. egész tóstén jéghideg borzongás futott keresztül, a szive heveseo§ dobogni kezdett. Lelkében képet nyert a mirmont-i erkély s azon egy fehérbe öltözött nő, ki feléje tárta karjait . . . Azután lassan-lassan el­tűnt a látomány és ahelyett a bíborvörös égen egy keleti város körvonala bontakozott ki, iaposfedelü házai felett kimagasló, karcsú minaretle-jeivel. Rózsa és jázmin­szag terjedt szét a gyenge illaton, melyet a kezében összegyűrt levél árasztott magából. . . . Maradjon vagy visszatérjen? . . . Vére széttépte a levelet, melynek da­rabjai épp úgy elszóródtak a földön, mint az eldobott virág szirmai: (1912. április 2.) 75. szám. Ezután szünet következett. Szünet után. Zichy Aladár gróf a néppárt nevében beszól. Egry Béla a pártonkivüii független­ségiek neveben szól. MeoVámolták az államsegélyt. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, ápr. 1 A várvavárt államsegélyt végre ki­utalta a belügyminiszter a városok savanyu örömére. Savanyú es az öröm azért, mert a legtöbb, sőt a leginkább reászorult vá­rosoktól el el csipegetett a kormány ne­hány ezrecskét. Szatmár városnak az eddigi osztókulcs szerint 80000 koronát kellett volna kapnia. Kapott pedig 70000 koronát, vagyis kerek 10000 koronával kevesebbet. Az első pillanatra nem is látszik olyan különösen nagynak a differencia. El­végre 70000 korona sem kutya, különösen hogyha ingyen kapja a város. Igen ám, de akinek módjában állott végigböngészni Szatmár város 1912 ik évi költségvetési előirányzatát, annak észre kellett vennie, hogy a bevételi rovatban 80000 korom szerepel államsegély címén. Ezt az összeget szépen föl is osztották az egyes közigazgatási ágazatok között. A legnagyobb része a személyi járamdósá- gok rovatában tűnt el a tisztviselők fizeté­sének kiegészítése címén. Igen ám, de mi lesz majd azokkal a kiadásokkal, amelyeknek födözetére az ál- Iamsegé yt jelölték ki. Ha a költségvetési előirányzat való ban reális volt — amiben az eddigi ta­pasztalatok alapján valóban semmi okunk sincs kételkednünk, akkor ezt a loOOO ko­ronás differenciát egy pótköltségvetés ke­retében, de a pótadónak elkerülhetlek föl- szöktetósóvel lehetne megszerezni. Van egy másik módja is az állam­segély megvámolásának előállott hiány­nak nivallálására. Ez az, hogy a halaszt­ható kiadásokat törlik amit annál inkább is megtehetnek, mert hiszen még az év elején vagyunk. Megbízható helyről úgy értesültünk, hogy az államsegélynek redukálása nem jelent végleges veszteséget a városnak, ügy áll a dolog, hogy a kormány azon városok államsegélyét, melyek közrendészeli kiadásai nagyobb összegre rúgnak, redu­kálta azért, hogy annak idején, amikor a rendészeti kiadásokat az állam fedezi, meg­felelő összeg álljon rendelkezésre. Szatmár is azon városok közé tarto­zik, melyeknek közrendészeti kiadásaira az állam nagyobb összeget fog fordítani. Ennek ötletéből illetékes helyen kér­dést intéztünk, vájjon a közrendészetet az állam a sajátkezelésébe veszi e át, vagy csak bizonyos pausáléval óhajtja rekom­penzálni a városokat. A válasz az volt, hogy odafönn a mi­nisztériumban úgyszólván hermetice zár­kóznak el ebben a kérdésben. Még csak sejteni sem lehet a vidéki rendőrség jövő­jét. Annyi tény, hogy ezidő szerint az az áramlat úszik a fölszinen, amelyik a rend­őrség államosításában a városok autonom jogának sérelmét látja. Egyelőre az bizonyos, hogy már a Modern ruhafestés 4 tt^T4 4 t Modern és tartós bármily diyatsziner. JLL Aö JL Atl ijiJtl JL AJLá püs&ézes és g#a?lér®zás. föüilet: Szatmár Kossuth ß*u 10 Felvételi ötlet: Kazinczp«u iy. (Ettila-u., 2. Nagpl^árolp: Szédi«npi'. u ^88

Next

/
Oldalképek
Tartalom