Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-13 / 59. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. március 13„ szerda. 59- szám. POLITIKAI NAPILAP. II* MEGHÍVÓ. Hazafias üdvözletein kifejezése mel- leB, felkérem a rza márvár/uegyei munkapárt tagjait, hogy szerdán, e hó 13-án délután fél 1 órakor a Pannónia szálló kistermében taitandó gyűlésen megjelenni szíveskedjenek. Pártunk minden tagja érzi azon súlyos megaláztatást, amelyet a jogaikat védő magyar nemzeti kormány elien, bizonyos bécsi irányadó körök elkövettek és tapasztalja — fájdalom — azt a százados átkot, miszerint, az állami és alkotmányos jogainkat biztositó törvényeink ellen inditoit harcot Bécsben, egyedül hatalmi vágyból, még honfitársaink is szítják. Ezekkel szemben kötelessége pártU' k.iak megnyilatkozni és állástfoglalni a törvénytelen erőszakkal szemben. Szatmárnémeti, 1912. március 11. Tisztelettel Domahidy István pártelnök. Tessék a népre hivatkozni \ Szatmár, má:c. 12. (—y—r.) A „válság“ kapuja elé egyszerre két ur érsezett. KhuenHéderváry és Auffenberg. Kin en gavallérom udvariassággal félre lépe't és előre engedte Aulfenberger, a politikai naivság megmintázására méltó modeljét, aki azután körösztüllépett a küszöbön és a következő pillanatban ott találta magát a válság beláthatlanul sima, ködös mezőjén. Zűrzavaros hangok — tompa, oknosódott képek tárultak szemei elé. Semmi támpont, egyetlen biztató, érthető szó — csak egy óriási, nagy ködös zűrzavar, amelyben már napok óta bizonytalanul imbolyog — kapkodik. Érzi, hogy elvesz. A k-.pui, amelyen a magyar miniszterelnök oly szívesen elöretessékelte — többé meg nem tula ja s most id g- tompitó bizonytalanságban várja, melyik oldalról csendül meg a lélekharang, melynek kötelét már kézben tartják a bécsi császári sekrestyések. Autfenberg végleges bukása azonban — és ez a dolog természetéből következik, megelőzi c válság aktáinak végleges lezárását, de — amint az eddigi jelek mutatják, hosszú idővel, mert a válság sokáig húzódik majd el. Csodálatos, hogy a Justh párt némán hallgat, amire nagy oka is van, mert most végre kisült, hogy nem a maga esze után rendezte a parlamenti macskazenét, hanem felült Bécsnek, ahonnét szorgalmasan rázogatták előttük az abrakos tarisznyát, de amikor érte nyúltak — szépen és gyorsan elhúzták előlük. Most, hogy az a por, melyet a nagy obstruktorok fölvertek s amely elhomályosította a látóhatárt, elült, kitűnt, hogy az annyira lebecsmérelt munkapárt védte tulajdonképpen az ország jogait, inig a fölpántlikázott obstruktorok görbe utakon, a politikai kavarodás átlátszatlan porfelhőin keresztül vakon igyekeztek az ország jogait a bécsi zsibvásáron elkótyavetyélni. Eddig az ellenzéknek az volt a szokása, hogy a népre hivatkozott. Most azonban valahogyan nem apellál a népre. Erre természetesen nagy oka van, mert a perifériákon nap-nap ulán hangzanak el értékes bizalomnyilvánitások a volt kormány és annak feje, Khuen-Héderváry gróf irányában Már pedig ezek az éitéA veszedelmes mosoly. A faluban a paptól kezdve a dokto rig és a falábú Compton őrnagyig mindenki szerelmes volt Babette be s ezért feltette annyira barátját Sir John. Aznap, mikor Dane nek meg kellett érkeznie, Babette kisasszony a billiárd- szobából nyíló üvegházbun ült, egy csomó pálma mögött s a legújabb regényt olvasta. A billiárdszoba ajtaja nyitva volt s a kis Miss egyszerre látta, amint fivére Dane-t bevezette s neki egy játszmát, ajánlott. Közben a házanópét sorolta tel előtte. — Hát Misi Babette a féltestvéred, akiről iskolaéveink alatt annyit beszéltél ? — kérdezte Dane lustán. — Igen. A legveszedelmesebb kokett. Jó lesz, ha vigyázol magadra, öreg fiú, — mondta Sir John nevetve. — Kokett ? — ismételte a Dane mély hangja. — Na mindegy, én sohasem foglalkozom a nőkkel, jóaka atu figyelrnez’e- tésed most az egyszer tehát teljesen fö ös leges volt. Babette indulatosan hajlította félre a pálmát s kinézett. De legalább is egy öl magas, szélesváfiu, napégetett arcú fickó volt s Bibette nem tagadhatta önmaga előtt, hogy szép ember. — A szem'elen ! — gondolta mindennek dacára is. Ebédnél meg kellett ismerkedniük. Dane udvariasan, de hidegen bánt vele. Babette pedig csaknem a durvaságig visz szau'asitó és rideg volt így tartott ez egy héúg. Akkortájt változta'ott Babette a haditerven. Csupa mosoly, csupa édesség lett egyszerre. Éi Dane ngy találta, hogy a B «beite mosolya sokkai veszedelmesebb a haragjánál. Egy holdvilágos estén Sir John igy szólt a. lányhoz : — Bab, nekem le .-elet kell Írnom s Danenek nincs partnere a billiárdnál. Menj, játszál vele. A feleségem Mrs. Mardlyvaí pletvkázik és se lát, se hall. Babette vállat vont, de szót fogadott. — Johnunk azt mondta, hogy já’sz- szam önnel egy pártit, — szólt, mikor benyitó t a billiárdszobába. — Ki akartam menni sétálni, mert gyönyörű hoMvibgos id > van, de John ide küldött. Lesz szives megtanítani engemet a játékra ? — Szívesen, — mondta Dane s elkezdte a magyarázatot. 0 jól játszott s tetszett neki, hogy ellenfele oly nevetségessé teszi magát a fölösleges előadással. Mikor pedig a játékba került a sor, annyira adta az ügyetlent, hogy Dane végre is ingerülten letette a dákót s igy szólt: — Bocsásson meg, de ha nem akar megtanulni, ne vesztegessük az időt. — E^zel sarkon fordult és kiment a szobából. Később azonban bocsánatot kórt a leánytól hevességéért. — En volam a hibás, — dadogta Babette. Hanem azért tovább folytak az apró csatározások, mindaddig, mig Dane ki nem jelentette, hogy két nap múlva el kell utaznia. Meleg augusztusi délután volt. Babette nem jött le a dójeunerhez. John el volt foglalva s Morchmontné szokott migrénjében szenvedett. Dane tehát elment sétálni a folyópartra, abo! mindig hűvös szellő lengedezett — Ha esetleg Babette-el találkozol, — szólt utána Sir John, — mondd, hogy siessen haza. A testvégénél volt s bizonyosan arra fog visszajönni. Dane intett a fejével s távozott. Lassan haladt csak, mert a nap lángjai égették a tért s még panama kalapja is sütötte a fejét. A folyó parton két fűzfa mögül vidám nevetés hallatszott. Dane odanezett. Ott ült Babette, ölében egy kis gyermeket tartva, melyet zsebkendőjével legyezett, mellette egy kis fiatal emberpár állóit s gyönyörködve nézett le reá. — Azt mondja az uram, Miss Babette, — szólt az asszony hangja, — hogy a Miss valóságos, hercegné. Milyen finom kezei vannak 1 És a • én emberem arra kiváncsi, hogy hol van a herceg. — Nincs herceg, — válaszolt a leány, Hurut pasztilla Köhögés ellen a legjobb, ára 50 fill. 3 doboz 1.30 fill. Egyedül kapható Gerő Sándor Magyar Korona gyógyszertárában Nagykőrösön. (i o.) Jelen is arámiink 12 oldal torjedeimfl.
