Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-12 / 58. szám

i 2. oldal. országos szempontokból is egy magyar gö­rög katholikus püspökség fölállítását helye­seli és ezt a vallás- és közoktatásügyi miniszter tudomására hozza és a pápát er­ről sürgöny utján értesíti és a román nem­zetiségek részéről megindított ellenakció el­len tiltakozását fejezi ki. A polgármesteri jelentést a közgyűlés tudomásul vette, egyszersmind polgármester indítványára elhatározta, hogy a kormányt lemondása alkalmából politikai partszem­pontoktól függetlenül üdvözli, továbbá a vallás- és közoktatásügyi kormányt fölirat­ban értesíti, hogy bzatmár város közönsége a magyar püspökség felállítása érdekében indított mozgalomhoz csatlakozik, a római szentszéknél pedig táviratilag tiltakozik a román püspökök mozgalma ellen Miniszteri leiratok. A polgármesteri jelentés után két mi­niszteri leiratot tárgyalt a közgyűlés. Az egyik a hatósági vegyvizsgáló állomás szer­vezéséről szólt. A töldmivelési miniszter tu­datta a város közönségével, hogy az állo­más szervezéséhez hozzájárul é3 megengedi, hogy annak működési köre az egész vár­megyére kiterjesztessék. A Szóbél József dr. vegyi laboratóriumának átvételere a mi­niszter Széli László debreceni gazdasági akadémiai tanárt küldte ki. Közgyűlés a mi­niszteri leiratot tudomásul vette. Ugyancsak a földművelési minisztertől érkezett a másik leirat is, mely a kiscson- kai erdő letárolását megengedi. A közgyű­lés ezt is tudomásul vette. A választások. A városi adóhivatalnál és számvevő­ségnél szervezett állásokra a közgyűlés ré­szint felkiáltással, részint szavazással a következőket választotta meg. I. A városi adóhivatalnál: számvizsgálóvá Nagy Józsefet, számellenőrró Dobray Endrét és Káldor Lajost, számtisztté Südy Károlyt, Szabó Miklóst és Munkhárt Gyulát, írnokká Czé- gényi Józsefet. II. A községi számvevőségnél: szám- vizsgálóvá Flontás Dömét, számellenőrró ifj. Kiss Józsefet és dr. Gönczy Miklóst, számtisztté Misky Lajost és ifj. Kábái Jó­zsefet, Írnokká Lipcsey Tivadart. Elfogadott javaslatok. A közgyűlés elfogadta a kéményseprési szabályrendelet módosítását. Megállapította a nyári legeltetési dijakat. Füredi Ábrahám hatósági feitötlenitőnek 280 korona fizetós- kiegószitést szavazott meg. Polgármesternek fölhatalmazást adott, hogy a sorozó bizott­ság polgári tagjainak helyettesítéséről szük­ség esetén gondoskodjék. Az állami gondo­zásba vett és városunkban elhelyezett gyer­mekek felügyeletére hivatott telepbizottságot megalakította. Nagy Barna dr. és Bakó Ig- nácnak a hegyi ut mentén fekvő birtokának parcellázását megengedte. Végül Bállá Já­nos erdővédet egy évre ideiglenesen nyug­díjazta. A pénzügyigazgatósdg visszahelyezése. A kir. pénzügyigazgatóság visszahe lyezése esetére a város törvényhatósága 1910. évben fölajánlotta a pénzügyminisz­tériumnak a hivatal 12 évi ingyenes elhe lyezését. Azóta ezzel az ajánlattal nem foglalkoztak a minisztériumban ez év ele­jéig. Most, hogy a pénzügyigazgatóság el­helyezése tarthatatlanná vált, Szatmár vá­ros is megmozdult, hogy régi jogait vissza­szerezze. A városi tanács előterjesztése kedvező fogadtatásra talált a minisztérium­ban, ahonnan arról értesítették a várost, hogy ajánlatát szabályszerű közgyűlési ha­tározat alakjában tegye meg. A közgyűlés tehát két óv előtti ajánlatát most azzal egészítette ki, hogy a pénzügyi székházat a város Árpád-utca 23. számú telkén fölépíti és mindenkorra díjtalanul engedi át a kincs­tár használatába. Z A M O ö Továbbá a pénzügyi palota átadásáig is gondoskodik a pónzügyigazgatóság és mellérendelt számvevőség ideiglenes elhelye­zéséről. Az egyhangúlag meghozott határo­zatot a közgyűlés mind a pénzügyi, mind a belügyminiszternek fölterjeszteni rendelte. M. kir. pénziigyigazgaíóság ­Szatmáron. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, má:c. 11. Nohány nappal ezelőtt a „Szamos* hirt adott arról, hogy a pénzügyminiszter a nagykárolyi pénzügyigazgatóságot Szatmárra helyezi át — nagyon is érthető okok miatt. Cikkünk nyomán óriási kavarodás tá­madt Nagykárolyban. Az illetékes és főképpen a nem illeté­kes körök cikkünket egyenes merényletnek, orvtámadásnak nevezték Nagykároly ellen és az ottani időszaki sajtó orgánumai versenyt szidták a „Szamos“-t ahelyett, hogy cikkünk valódiságáról rögtön meggyőződést szerez­tek volna. Olvasóink jó ízlését sokkal többre be­csüljük, semhogy a kis Nagykároly időszaki tárogatóinak inóg jóakarattal sem kvalifikál ható támadásaira reflektáljunk. Elvégre mi nem haragszunk, sőt leplezet enül örülünk, először, mert cikkünk igaz volt, másodszor, mert a nagvkárolyiak a „Szamos révén tudták meg halálos ítéletüket és harmad­szor pedig örülünk, mert az ottani „idő- szakoskák* minden haragjuk — és pedig nagyon is indokolt haragjuk ellenére egyér­telműen elismerték, hogy az ő „illetékes“ hírforrásuk ezúttal is csődöt mondott. Ennyit tisztelt laptársaink kirohaná­sára. Most pedig szemléljük csak közelebb­ről a pénzügyminiszter rendeletét. A nagykárolyiük, ha már okvetlenül haragudni akarnak valakire, a pénzügyigaz- gatóság sikeres elvesztése miatt akkor ne Szatmár fele forduljanak, hanem szidják csak össze alaposan önmagukat, mert ügye­dül nekik lehetünk hálások mi szatmáriak, hogy régi, jogos óhajunk végre teljesül, hogy „vissszakapjuk a pénzügyigaz­gatóságot. Igenis: „vissza‘ — kapjuk. Remél­jük, hogy nagy bubánaíukban talán nem feledkeztek még el a nagykárolyiak arról, hogy alig 2 évtizede úgy suba — alatt emelték el tőlünk a pónzügyigazgatóságot. Akkor ők nevettek s a nagyközönség, a jogos érdekeiben igazán mélyen megsér­tett közönség bosszankodott. Hogy most a szerepek fölcserólődtek, hát oz igazán csak természetes. Nehogy pedig, a mi kesergő szomszé­daink ismét azon müfelháborodjanak, hogy az ő szánalmas helyzetüket a mi nézőpon­tunkból bíráljuk meg, egyszerűen leközöljük az egyik, ottani időszaki lapoesku saját szavait : „Lapunk ma reggel megjelent rendes számában egy szatmári lap egyik hírének cáfolata kapcsán azt irtuk, ho.;y a nagy­károlyi pénzügyigazgatóság helyiségei kér dósében az illetékes pénzügyminiszter még nem intézkedett. — Ezt egy általunk leg­illetékesebbnek vélt forrásból: magától Debreczeni István kir. tanácsos, polgár­mestertől hallottuk. Ma délben aztán ki­derült hogy mint az egész város közvé­leménye, úgy maga a polgármester is té­vesen volt informálva, (de a „Szamos“ nem. Szerk.) A m. kir. pénzügyminiszter még f. hó 4 én kelt rendeietevel intézke­dett ebben az ügyben. — Elrendelte, hogy 1912. év május hó elsejével a szatmár megyei kir. pénzügyigmz- gatóság Nagykárolyból Szatmárra helyeztessék át. (1912. máicius 12.) 58. szám. íme, itt van az eredménye Nagykároly város lakosságának egyrészről mindenkori szolgai megalázkodásának, másrészről in- doktalan mükuruckodásának. Ahelyett, hogy sulylyal biró, neves politikust küldtünk volna érdekeink képviseletére mindenkor a képviselöházba, a Károlyi grófok előtt vágódtunk hasra és bo dogok voltunk, ha elfogadták tőlünk a kerület mandátumát, amit hétrét görnyedve, kínáltunk nekik.“ Szóiól-szóra aláírjuk a nagykárolyiak­nak ezt a kesergését, mert a való igazságot tárja egész mezítelenül a nyilvánosság elé. Parimból — a paláiba. — Saját tudósitónklól. — Szatmár, máre. 11. Tragikus és titokzatos módon halt meg tegnapelőtt este egy nyirmegyesi fiatal ember, akit eddig ínég ki nem derített gyil­kosok, küldtek a halálba Amily rejtélyes az ege, éppen olyan izgatóin érdekes is. Bonyo­lulttá teszi a dolgot még az a körülmény, hogy a nyomozó hatóságoknak a legkisebb jel sem all rendelkezésükre, hogy ezen el- tnduva világosságot, derítsenek a misztikus ügyre. Az eset előzményei parim örömünne- póre nyúlnak vissza. A purimot mindenkor a hagyományos ünnepséggel szokták meg­ülni, amely ünnepséget rendesen nagy lak- mározás es csöndes borozgatás követ. Klein Mayer nyirmegyesi fiatalember, hogy a purimot kellemesen eltölse, átrán- dult Gebére rokonaihoz. Vacsora után Klein azzal köszönt el a háziaktól, hogy rövid időre távozik, de hamarosan vissza fog térni. Indokul azt hozta föl, hogy egyik ba­rátjavai fontos beszólni valója van és oda­megy. Teltek az órák és a rokonok hiába várták vissza a fiatalembert, ez nagyon vá­ratott magára és többet vissza sem jött. Azahtt a rokoni házban tovább folyt a vi­dámság és mindenki azt hitte, hogy Klein Mayert a barátja tartóztatja és majd csak előkerül. De mialatt a rokonoknál mulatoz­tak, a falu utcájában szomorú dolgok ját­szódtak le. Éjfél felé járt az idő, amikor a főutcán három fiatal ember ment végig és az egyik ház kapuja előtt egy férfire talál­tak, aki iszonyú kínok között nyögött. A fiatalemberek a férfiben Klein Mayerre is mertek. Kórdezősködésükre elmondotta, hogy nagyon rosszul érzi magát és arra kérte a baratjait, hogy vigyék haza Nyirmegyesire. Amikor a barátok Kleint hazavittók, szülei rögtön ágyba fektették és orvosért küldtek, Az orvosi tudomány azonban már nem segíthetett és a szerencsétlen fiatal em­ber néhány nap múlva meghalt. Az orvos bejelentette a halálozást és egyben azon nézeteinek adott kifejezést, hogy — miután a halál közvetlen okát nem tudja megállapí­tani — jó volna a fiatal ember holttestét felboncolni. Az orvosi vélemény alapján a Szatmári vizsgálóbíró elrendelte Klein Mayer hullájának a föiboncolását. És, hogy az orvos gyanúja nem volt minden alap nélkül, ezt a következmények beigazolták. Ugyanis a boncolás megállapította, hogy Klein Mayer halálát külerőszak okozta. Va­lamilyen tompa tárgygyai ülést kapott a fe­jére és ez okozta halálát A nyirmegyesi csendőrség széleskörű nyomozást indított Klein Mayer gyilkosainak kézrekeritésére Reggelig nyitva van! a „ROYAL KÁVEHÁZ" a vasút mellett. KORHELY LEVES. BABLEVES. HIDEG BUFFET. Kitűnő iáját termésű tokaji borok állandóan csapon. — Tisztelettel MÁRKUS SAMU, kávés. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom