Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-21 / 66. szám

2. oldal. SZAMOS ;1912. március 21.) 66. szám. leforgása után jogos tulajdonosai lesznek a lovaknak. Csodálatos, hogy a polgárság még sem nagyon töri magát a katonalovakért, úgy, hogy a hadügyt kormány kénytelen a szabadságos lovakat nagy költségen állan­dóan istállózni. Ennek pedig nem az az oka, mintha a polgárság netn szívesen venné át ezeket a katonalovakat, hanem az, hogy igen ke­vesen tudják az útját módját a lovak be­szerzésének. Éppen ezért a 6-ik hadtest parancsnok­sága fölkérte Szatmárvármegye főispánját, hogy a vármegye érdekelt közönségével al­kalmas módon tudassa a szabadságos ka­tonalovak megszerzésének módját. Azt hisszük, szolgálatot teszünk vele a „Szamos“ olvasóinak, hogyha a hadtest­parancsnokság levelét szószerint ide igtatjuk : A lovassági szabadságos lovak rend szere jól bevált a hadtest területén. Néhány év óta a lőcsei, kassai, miskolci, losonci, ungvári, egri és eperjesi gyalogsági gép- puskaosztagsknál is a szabadságos lovak, illetve a malhás állatok magánhasználatra adatnak ki. Ezen lovakra kevés pályázó akad, habár ezen állatok alkalmazásuknál fogva és nyugodt vérmérsékletük mellett a lovaglásra, hajtásra és málhahordásra alkalmasak. A hadtestparancsnokság az ilyen lovak utáni csekély érdeklődést an nak tulajdonítja, hogy a lakosság előtt nem igen ismeretes, hogy a gyalogsági géppuskaosztagoknál is kaphatók lovak magánhasznalatra. Van szerencsém tehát a hadtestparancsnokság részéről fölkérni, hogy a fenutiek lehetőleg messzemenő elterjesztése által ezen intézmény népsze­rűsítését emelni méltóztassék. Kérem a a lakosággal megértetni, hogy ilyen lovak átvétele által előnyöket biztosit magának, melyeknek legfontosabbika az, hogy a ló már három évi tartás után a vállalkozó szabad tulajdonát képezi. Az ilyen lovakra pályázók kérvényüket az 5. számú gyalog­ezredhez Eperjes, a 25. számú gyalog­ezredhez Losonc, a 84. számú gyalog­ezredhez Kassa, a 60. számú gyalogezred­tudja rázni magáról a megkötöttségnek nehéz láncait. A raffinált költők közé tartozott. Előre megfontoltan dolgozott, kereste a hatást s az utolsó sorokat mindig csattanó finálével szereti berekeszteni. De nemcsak ebben nyilvánul meg versfaragó művészete, hanem a mondatkötésben, tájszavaknak, archaikus kifejezéseknek beszövésével is igyekszik tárgyának időbeli vagy térbeni távolságát kiemelni. Ki akarja fejezni azt az űrt, amely tátong a jelen és a vers témája között. Szavaival utánozza a festőt, a szobrászt, az ötvöst egyaránt. Látjuk a fehérmárványtömbből kialakulni az antik isteneknek fenséges, de hideg képmásait ha olvassuk szonettjeit. Majd a forró délnek perzselő melegét és a rikító színek tarka foltjaitól pompázó erdőségeket varázsolja szemeink elé. Lát­juk, mint siklik végig a napfény aranyos sugaraival minden tárgyon, mint csillog a leveleken, mint csókdossa körül a virágok szirmait. Mégis, mindez a káprázatos pompa, a szavaknak, rímeknek művészi játéka nél­külöz valamit s ez, ami hiányzik; az élet melegsége. Látjuk verseiben a napfény villogását, de nem érezzük a napnak éltető melegségét. Látjuk a letűnt koroknak hez Eger, a 65. számú gyalogezredhez Miskolc, a 06. számú gyalogezredhez Ungvár, a 85. számú gyalogezredhez Lőcse intézzék. B. Kováís Jenő temetése. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. márc. 20. Az egész város intelligenciájának im­pozáns és mélységes részvéte kisérte ki utolsó útjára a váratlanul elhunyt berencei Kováts Jenő holttestét. A Deák téri gyász ház udvarát szorongásig töltötték meg a megjelent rokonok, jóbarátok és ismerősök. Két órakor hozták ki az udvarra a koporsót, amelyet a koszorúk egész tömege borított. Az elhunyt főszolgabíró holttestét Boromisza Tibor dr. szatmári püspök fényes segédlet­tel beszentelte A papnövendókek pedig gyönyörű gyászdalokat énekeltek. Amikor a gyászszertartásnak vége volt, a koporsót kocsira tették és a gyászolók tömege meg­indult. B. Kováts Jenő holttestét Homokra szállították és az ottani családi sírboltba helyezték örök nyugalomra. A temetésnél a notabílitások között ott láttuk Csaba Adorján főispánt, Kende Zsigmond cs. és kir. kamarást, Vajay Károly dr. kir. taná­csos, polgármestert, Keresztszeghy Lijos dr., Jékey László, Bankó József plébános, kanonok, Szabó István kanonok, Biky Karoly ref. esperes, dr. Kováts István ref. lelkész, Gönezy Antal gör. kath. esperes, Schamschula Rezső honvéd-ezredes, ezredparancsnok élén a honvéd tisztikar küldöttsége, Albrecht Henrik alezredes, Katonai állomásparancsnok élén a közös gyalogezred tisztikar küldött­ségét. A koszoruszalagokon a következő felírások voltak : A Széchenyi-társulat ke­gyelettel. Édes i pánknak Miklós és Berta. Édes apánknak vándor és Margit. Fel ej Hi ­tetlen emberbarátnak, igaz részvéttel a Le­számítoló bank. Részvéte jeléül, a szatmári alakjait életre kelni verseiben, de nem érezzük ki szivüknek lüktető dobogását. A sarki hidegnél fagyosabb levegő veszi kö­rül minden alakját, minden leírását. Ez költői felfogásának következménye, amely ridegebb még Leconte de Lisle-nól is. Ez a hidegség, amit ő objektivitásnak ne­vez, tulajdonképpen az ő lelkének rideg­sége. S ezért nem lehetett belőle spanyol költő sem. Hiányzott belőle a spanyol szenvedólyessóg, a vérnek tobzódó lükte­tése, mely nemcsak az érzelmek tolmácso­lását követeli meg, de a szenvedélyek vi­harzását is elismeri költői feldolgozásra alkalmasnak. Ezért nem találta föl magát saját fajának körében s ezért kellett néki hazát, nemzetet és nyelvet cserélnie. Le­conte de Lisle fönségesen hideg alakja felelt meg lelkületónek leginkább s ezért lett barátja, követője és irányának folyta­tója is. Spanyolságából folyt azután, hogy mesterének elveit tulságba hajszolta. A spanyol faj ugyanis csak túlzásukra képes. Mutatja ezt a népnek egész múltja, törté­nete. A spanyol nép a Loyolák,. Torque- madák, Servetek, Pizarrok, Cortezek és Herediák nemzete. Ez a szélsőségekre való hajlás űzte el Herediát a spanyolság köré­ből és tette leghidegebb költőjévé a francia Parnassusnak. * ant. orth. izr. hitközség elnöksége. Szeretett házi urunknak, a Deák-téri bérlők. Utolsó üdvözletünk, tisztelőid. Nagy Hanák Racs- mány. őszinte rokoni szeretettel, Mariska, Emil, Lajos. Igaz szerettei, Elza és Andor. Jenő sógornak, Vidor és Blanka. Szeretett sógorának, Irén. Jenő bácsinak szeretettel, Margit és Sándor. A legigazabb rokonnak, Domahidy István és neje. Szatmár-Németi szabad királyi város közönsége, igaz barát­jának. Igaz részvéttel, Christine. Szatmár- vármegyei lóverseny-egylet alapitója és disz- elnökének- Kedves jó nagypapánknak, Dóra, Lili, Éva. Kedves jó nagypapánknak, Margó, Sanyi, Szatmárvármegye közönsége, kegyes emlékezettel. Igaz és jó rokonnak, Kováts Gyula és családja. Igaz szerettei, Andor és Bertus. Szeretett Jenő bátyámnak, Gizuka, István. Jenő bácsinak, Jolánka és Ella. Igaz szeretettel, Lajos. Kedves Jenő bácsinak, Tibor. A legjobb rokon és jóbarátnak, Hona, Dezső és családja. Jenő testvérnek, Géza és családja. Béla, Mariska, Jenőnek. Az igaz barátnak, Mák Zsigmond. Kedves nászamnak, Mariska. Isten veled, Margit. Szeretett ro­kon és barát emlékének, Adorján és csa­ládja. Igaz részvéttel, dr. Dénes Viktor. A szegény emberek csalója. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 20. Magyar Jánosnak hívják azt a furfan­gos jómadarat, aki a szegény emberek hi­székenységét kamatoztatja, aki abból él, hogy a külsővárosok tapasztalatlan népét csapja be igen közönséges módon. Ma délután egy összetöpörödött anyóka jelentkezett a csendőrségnél. Nagy félelem­mel sompolygotf be az őrszobába s remegve kérdezősködött a „csendőr uru után. — Mi baja van anyóka? — kérdezi a csendőrőrmester jóakarattal az öregtől. — Bacsaptak, édes tekintetes uram csunvául. Utolsó pénzecskémet csalta ki az a pernahajder ember. Azzal aztán nagy bőbeszéddel elsírta, hogy egy ilyen, meg ilyen formájú ember állított be hozzá és rum 1 kínált neki olcsó pénzen, 70 krajcárért literjét. Még meg is kóstoltatta vele a rumot egy üvegből. Vett is tőle egy üveggel. Alig, hogy elment az ember, kinyitotta az üveget, de abban bi­zony nem rum volt, hanem megfestett, ko­misz bundapálinka. Kérte, hogy szerezzék vissza a zsandár urak a pénzét, mert bi­zony ő szegény, öreg asszony. A csendörség az öreganyó panaszára megindította a nyomozást a ravasz házaló után. Nem került nagy fáradtságba, mert még a tegnap megállapították, hogy az öreg anyót Magyar János házaló csapta be. De kitűnt az is, hogy Magyar „üzlete“ ki­zárólag erre a csalási trükkre épült. Potom áron kínál rumot. A vevőnek kóstolót ad egy üvegből, melyben valódi rum van, de mikor szállításra kerül a dolog, akkor festett lábvizet kap a „vevő“. A csendőrség Magyar ellen megindí­totta az eljárást. NÉMETH JÓZSEF képesített kőműves-mester vállal építke­zés- és tervek készítését, SZATMÁR, EÖTVÖS-UTCA 5. SZÁM. Csak Mauthner-fóle magvakat vásá­rolnak helyesen gondolkodó, számitó gazdák és kertészek még akkor is, ha mások ol­csóbbak volnának, mert tapasztalatból tud­ják, hogy ez csakis a magvak rovására és a vevők kárára lehetséges. Agy toll tisztítás és TTAÍfnÍAit 1 Szatmár. Gyár főüzlet fertőtlenítés JLL if J Id jel _L dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatott 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom