Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-20 / 65. szám
1912. ynárdas 20} 65. szám. SZAMOS 3. oldal. | Kováts Jenő. | Szatmár, márc. 19. Szatmárvármegye közéletének gyásza van. Vezéralakjai közül szállt sírba egy, — a Kováts Jenő halálával. Politikai, gazdasági és társadalmi téren tevékeny résztvevője volt minden mozgalomnak s ha vezető szerepet nem vállalt is a közélet irányításában, mint a vezetők támasza, tanácsadója, mindenkor jelentős, súlyosan számottevő ember volt. — Nagy vagyona, ősi családi neve tették hivatottá erre, amikhez készültsége, nagy műveltsége, okossága, széles látóköre járultak a tucatból való kiemelkedéshez. A vármegyének volt hűséges, kitartó harcosa, élénk figyelemmel kísérve annak életében a legcsekélyebb mozzanatot is. — Szolgálta is a vármegyét s az alatt egy magyar ur tekintélyével és a kötelességét ösmerő hivatalnok lelkiösmeretével végezte a reá bízottakat. Politikai téren mindenkor megtartotta nyugodt felfogását és tántoríthatatlan hive volt a 67-es kiegyezés pártjának. Mint nagy vagyon ura, gyakorlatilag is tisztában volt a gazdálkodás minden ágával és tapasztalatait szívesen bocsátotta rendelkezésére a Köznek. Különösen sokat tett a lótenyésztés felvirágoztatása körül, ahol mindenkor elösmert szaktekintélynek tartották vármegyeszerte. A társadalmi érintkezésben a legfinomabb gavallér és snajdig ur mintaképe volt Kováts Jenő. — Érdekes alakját, szívélyes modorát soha sem feledte senki, aki egyszer is szóba állhatott vele. Egy európaian fegyelmezett, minden iránt érdeklődő, nagyon érdekes embert vesztettünk el a közéletben, akinek életét kíváncsian figyeltük és tagadhatatlanul szívesen mintáztuk. Csengő-bongó négyes fogat vitte a halál útjára s ha igaz a néphit poetikusan szép képzelődése, ott túl a fehér felhők határán, — továbbra is gangos négyes hordozza majd Kováts Jenőt a másvilágon. * * * Járdánházi és berencei Kováts Jenő Szatmárvármegye helytartó főispánjának Kováts Ágostonnak volt a fia és 1849-ben született Szatmár-Németiben. Tanulmányait itthon, a fővárosban,Pozsonyban és a külföldön végezte. Az ügyvédi vizsga letétele után Szat- márvármegyénél vállalt szolgálatot. — 1879. évben a szatmári járás főszolgabirájának választotta meg a vármegye és ilyen minőségben 21 évig volt a járás élén. 1900. évben árvaszéki elnök lett és e hivatalt 1905-ig töltötte be. — Ezután visszavonult homoki birtokára és a vármegye életében, mint bizottsági tag, állandó választmányi tag és mint a lóavató-bizottság elnöke vett részt. Hatvanharmadik életévében hirtelen halt meg, temetése ma délután 2 órakor lesz. Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki: özv. Járdánházi és Berencei Kováts Jenőnó: Domahidai Domahidy Hedvig, úgy a maga, valamint fia Miklós és neje Streiher Berta és gyermekei: Dóra, Lili, Éva; Sándor és neje hiripi és ivácskói Szu- hányi Margit és gyermekei: Margit, Sándor; sógornője özv. berencei Kováts Sándorné Szentkátolnai Cseh Mária és gyermekei: Emil, Lajos; sógora berencei Kováts Géza és gyermekei: Adrien, Gusztáv; testvérei: özv. alsócsernátonyi Damokos Lászlónó és családja, domahidai Domahidy Viktor és neje széki gróf Teleky Blanka és gyermekei és az egész rokonság nevében fájdalmas szívvel tudatja, hogy felejthetetlen szeretett férje, édes atyjuk, apósok, nagyatyjuk, testvére, sógoruk és nagybátyjuk járdánházi és berencei Kováts Jenő, folyó hó 18-án este 9 órakor, élete 63-ik, boldog házasságának 37-ik évében, a halotti szentségek felvétele után, családját oly nagyon szerető lelkét, rövid szenvedés után, csendesen a Terom- tőnek visszaadta. A megboldogultnak hült teteme a róm. kath. egyház szertartása szerint a szatmári gyászháznál f. hó 20 án d. u. 2 órakor tartandó szertartás után fog a homoki családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise-áldozat folyó 20-án d. e. 10 órakor fog a sz üinári Székesegyházban és lázári róm. kath. egyházban az Égek Urának bemutattatni. Szat- már-Nómeti, 1912. évi március hó 18. Áldás és béke lengjen porai felett! Rákóczi szobra és a szatmári béke. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, máre. 19. Örömmel győződtem meg arról, hogy a mi közönségünk nagyon szívesen fogadta a II. Rákóezi [Ferenc fejedelem fölállítandó szobrának eszméjét. Mielőtt azonban a szobor ügyével az érdeklődők aláírása mellett a törvényhatósági bizottsági közgyűléshez fordulnék, még egy történelmi eseménynyel kell foglalkoznom. Amikor ebben a „Szamosában két hete ismertettem azt, hogy csaknem kétszáz éve nyerte meg a szabad királyi városi jogot az egyesült Szatmár-Nómeti két város, ez a pozsonyi országgyűlés 1715. évi 109-ik törvénycikke szerint, azért történt, mert különös tekintettel volt az ország a városnak a legutóbbi zavarok alatt tanúsított király hűségére. Ezt a jogot pedig III. Károly király Wien, 1721. évi január hó 2-án hosszú szövegben erősitelte meg, hangsúlyozván, hogy a lakosok „a legutóbbi felkelés alkal mával is készek voltak inkább a három hónapi ostrom után városukat felégettetni és vagyonukat felprédáltatni, megszámlálhatatlanul sok kárt szenvedni, semhogy törvényes királyuk iránt a hűséget megszegjék". Idéznem kell egy hete Rákócziról irt közleményből a következő történeti eseményeket: „Bémeti várost, mert Rákóczinak meghódolt, 1703. évi augusztus 16-án Lő- wenburg Fridrik bosszúból üszkökkel és égő csávákkal elhamvasz otta; Szatmár várost pedig a fejedelem, hogy a várhoz köny- nyebben juthasson, szeptember 28-án az utolsó tyúkólig leégette“. A szabad királyi városi jogot megerősítő kir. kéziratban olvasható város-fölége- tós mily körülmények közt keletkezhetett, azt elképzelni nem is lehet. Annyi azonban teljesen bizouyos, hogy az a három hónapi ostrom, melyről itt van szó, Rákóczinak Magyarországba Lengyelországból való bejövetele után történt. így egyezik össze a Rákóczi érkezési ideje, vagyis 1703, évi június 16-iba a Szatmáron három hónap múlva történt ostrommal és fölégetéssel. Azt azonban el kell ismerni, hogy Szatmar hajlott a császárhoz, de állandóan fizette a Rákóczitól reá kivetett nagy adókat is. Különben teljesen lezárom a fejedelemről folytatott történelmi nagy eseményeket a pozsonyi országgyűlés 1715. évi 49. törvénycikkének megemlítésével, mely beig- tatta, hogy Rákóczi, Bercsényi s mindazon társaik, kik az egyetemes amnesztiát nem vették igénybe, „mint törvényes királyuknak és hazájuknak nyilvános ellenségei, hazaárulók és az igazi szabadság felforgatói; jelen törvény erejénél fogva törvényesen száműzetnek s hogy meglakoljanak, üldözendök s elfogandók. Összes ingó óa ingatlan javaikra a kir. kincstár tegyen kezet. A velők való levelezés és közlekedés az összes és egyes oiszáglakóknak felség- sértés terhe alatt tilalmaztatik“. Ezt a törvénycikket csupán azért idéztem, hogy nemcsak Szatmár, hanem utoljára az egész nomzet elfordult a fejedelemtől. Áttérek most a szatmári békére. A békekötés helyéül szolgált várbeli prófontházat, melyet a vár bevétele után a reformátusok engedéllyel templomnak használtak, a báró Vécsey László ur telkén két évi keresés és ásatás után végre föltaláltam. Itt kötötték a békét meg, hol most már a templomból csak az egykori kőfalazat maradványai a százados idő vasfogától a föld méhében elvállva, továbbá elégett gerendák és tetőtörmelókek szene által borítva, 21/a-3 méter mélyben voltak a fölfedezéskor láthatók. Eleinte nagy örömmel fogadta a város a föltalálást, majd lassankint elszállt a lelkesedés, sőt utóbb alig lehetett a közgyűléstől megkapni azt a csekély össze- gecskét is, melybe a kis emlóktáblácska került. Restelni kezdték, hogy a megváltozott kurucok általában békét, de különösen Szatmáron kötöttek. A közművelődési szakbizottság az 1909. évi junius 14-én tartott közgyűléshez nemcsak az emléktábla fölállítását, hanem a szatmári békekötés megörökítését is javasolta a következő felfogással: „Ma már számos történelmi emlék hirdeti az országban az utókor kegyeletét és történelmi érzékét. És sokkal kisebb je lentőségü eseményeknek is állítanak emléket, mint aminő a szatmári béke. ügy véljük tehát, hogy Szatmár-Né- meti sz. kir. város közönsége súlyos muo agy választékú cipóraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipő raktára. Megélhetett I a tavaszi és nyári idényre rendelt legújabb divatu valódi chewreaux és box bőrből készült fekete és színes úri női és gyermek cipők. A. valódi amerikai King Quality ezipok kizárólagos raktár*
