Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-14 / 60. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár. 1912. március 14,. csütörtök. 60- szám. A király és a nemzet. Szatmár, márc. 13. (—V—'*'•) Amíg az ellenzéki lapok egy része automatikus lelkesedéssel sütögeti színes, magnélküli rakétáit a munkapárt tele, abban a bitben, hogy most utcákat söprő ágyúgolyókat lövöldöz, addig az ország józan elemei vagyis — jó órában legyen mondva — az ország többsége *gy szív- egy lélekkel összefog, hogy igy egyesült erővel akadályozzák meg a „nagy* magyaroknak országrontó manőverét. Ebből az alkotmány védő, hazafias, nemes és küzdelmes munkából Szatmár- vármegje közönsége is derekasan kiveszi a részét. A vármegye közönségének hangulatát leginkább jellemzi egyik megyebeli igen számottevő politikusnak a szatmár- megyei munkapárt ma tartott ülésén elhangzott nyilatkozata: — A kormány bukásáról — úgymond — szó sem lehet. A kormány nem bukott meg, hanem lemondott, mert látta, hogy idegen, arra nem hivatott körök nemcsak, iiogy félremagyarázták a kormánynak a véderőreform tárgyában tett kijelentéseit és állásfoglalását, de ennél tovább mentek, léket hasítottak a magyar nemzet és királya közötti egyetértésen De ez a szomorú ál apót csak ideig-óráig való, mert a király, mint annyi sokszor —- ismét meggyőződik róla, hogy akkor, amikor először nevezett minket hü magyarjainak, nem családfffe^ "Bláinünk, mert a magyarnép legszebb erénye — a királyhüség, ma is ott lobog a fényes palotákban lakó főur szivében éppen úgy, mint a falu- végén tengődő zsellér ember szivében. Hiába ágálnak ellenünk Bécsben. Hiába csuszmásznak a kétszínű lakájok, mi összetartunk és a mai válság gyenge hulláma épp úgy semmivé zúzódnak ki— Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 13. Az annyira lecsépelt, a falun csapszékek szennyes u i varán bömbölő, függő- függőt len demagógok által hazaáruiónak keresztelt nemzeti munkapárt most, amikor az ország a'kotmánya a Bócscsel ölelkező Justhék tmnkjátéka réven veszélybe került : összefogott, hogy megmentse alkotmányunkat. Nap nap után gyülekeznek össze az ország komoly, józan elemei, hogy egyesült erővel sorakozzanak a nemzeti munkapárt zászlaja alá, hogv annak vezérkarát, -a lemondott kormányt h'zsfias küzdelmében támogassa és a további harcra buzdítsa. Szatmár-Németi város lakossága tradicionális hazafiságához híven szintén sorompóba állott, hogy kivegye részét a nemzet legszentebb kincsének — az alkotmánynak megvádol mezőséből. Ma délulán 3 órakor impozáns gyűlés kérőiében nyilvánította ki a szatmárnómeti-i nemzeti munkapárt állásfoglalását. rály és hazaszei etetünk gziklabástyáján, amint a sok évszázadok orkánszerü viharai is megtörtek rajta. Hiába zavarták meg a tolakodó elemek a király, a kormány és a parlament közötti egyetértést, célt nem értek. A parlament többsége és a kormány összetart. A király pedig nem fordul el hü magyar népétől, mert bizalma van az ősi erényben. A mindvégig hazafias lelkesedéstől izzó gyűlésről tudósítónk a következőket jelenti: A szatmárnémeti-i nemzeti munkapárt ma délután 3 órakor a Karolyi-haz nagytermében Kereszlszeghy Lajor dr. elnök- nöklése mellett ülést tartott, melyen a párttagok csaknem kivétel nélkül megjelentek. Az ülést az elnök a következő beszéddel nyitotta meg: Igen tisztelt uraim! Szükségét láttsm a pártot összehívni, hogy alkalmat adjak arra, hogy a váratlanul, meglepetésszerüieg előállott uj politikai helyzet felett nyil átkozhassák, állást foglalhasson. Ismeretesek az események, csak röviden és szárazon kivanok azokra reámutatni. A Kossuth-párlnak aggálya vplt az iránt, hogy a véderő törvényjavaslat egy szakaszának oly magyarázat lesz udható, a melynek alapjan az ország újonc megA szatmár-némeii-i nemzeti munkapárt gyűlése. Leszámolás. Pozsár Gábor elérte már a hegy tetejét, ahonnan beláthatott a falujába, mely a völgyben volt szétszórva, apró kunyhóival. A téli hold élettelen világosságot terjesztett és szinte alkonyati idő leit volna, ha az éjszakai köd be nem szürkiti a vidéket. A falu utcája egy lustán kanyargó folyónak látszott, a hegycsúcsról lefutó ösvények pedig mozdulat - lan patakoknak, melyek elvesznek a völgy szürkeségében. Csend volt az éjszakában, csak a csúcson suhogtak a fenyők a szól legyezgetésétől és alulról, a völgykatlanból szállt fel egy-egy elnyújtott meg meg- halkulé kutyaugatás. Hideg volt és Gábor fogát csikorgatta: — Az asszony azt hiszi, hogy künn vagyok a nagy hegyen a juhoknál, nem is gondolja, hogy egy félóra múlva már otthon leszek és megtudok mindent. Juon mégint ott van az asszonynál, mint mindig, amikor nem vagyok otthon. De hát ma leszámolok vele. Csendesen ereszkedett le az ösvényen és csakhamar elérte a falu első házait. A házakból füst szállt fel és vógigterült a katlan felett, mintha egy nagy tűzvészt takargatna. A hold széles árnyékokat vetett ki az útra, a füveken pedig már csillogót a harmat, mint «zer és ezer gyémánt fej. Gábor nem ment az utón, hanem letért a falu előtti rétre és úgy került a háza háta mögé. Átment a patakon, mely a kertje alatt sustorgott és átmáezta a sövényt. A félszernél aztán megállóit és behúzódott a zsúp alá. A ház ablaka sötéten meredt reá, a pitvar ajtaja ellenben kissé nyitva volt s a hasadókon a nemrég kialudt tűz parázsa hunyorgatott ki tüzes szemeivel. Sokáig állt Gábor a zsupp fólhomá- jában, a csillagok is kialudtak. És akkor kinyílt a pitvar ajtó és Juon lépett ki. Széles nagy ember volt Juon, feje az ereszig őrt, a karjai duzzadtak, gömbölyűek voltak, mint egy egészséges, megbántott fenyőrud. Gábor egy kiesé reszketett a leshelyen, de azért bosszú kalapált a szivében és gyilkos indulatok kergetőztek benne. Juon végig ossant a ház fala mellett, Gábor még látta egy pillanatig vastag magas alakját, aztán elvesztette a szeme elöl. Bement az asszonyhoz és megrázta a vállát. — Itt volt Juon ... — hörögte és rúgott egyett az asszonyon. Az asszony befordult a fal felé és a fejét rázta: — Nem volt itt — ismételte szepegve, de nem mert Gáborra nézni. — Agyonütöm a szeretődet .... — sziszegte Gábor és baljóslóan vill-mtak meg a szemei. Aztán ott hagyta az asszonyt és falatozni kezdett. Közben gondolkozott és az asszonyt nézte, Bosszún törte a fejét, de nem tudott megoldást találni. Tüzet kapart a kemence szájából és pipára gyújtott. És amire kiszitta a dohányt, elhatározta magát. — Holnaputántól fogva aztán nem látod Juont. Kiviszem az erdőbe, csak egy kevés fát hozunk be télire. Vigyorgott hozzá, de az asszony valami sötét elszántságot látott alatta, ami félelmet gerjesztett benne. (Folytatjuk.) Jelen saámunk 6 oldal terjedelmit.
