Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-08 / 30. szám
SZÁMOS 5. o'i '*i. Iüi2. február 8 ) 30. azam hiányzó rezeire * c*endöraég az erdőben akadt rá. A esendőrsóg nyomban megindította a vizigálatot » annyit sikerült is megállapítani, hogy a község határában, a patak mentén üzemben lévő pá’inkafőzdé- ből lopták el a pálinkát BIetánék, akiknek a lopásnál Borhidán György, Bura Juon és Bletón György segódkeztfk. A csandő'ség, mind a négy oláht letartóztatta és a szatmári inetii ügyészség fogházába szállította. Hitéltek ejy javanatwonyt. Gereben Györgyné felsőboldadi fiatal cigányaíszony állott tegnap a t irvényízók bünt<*tőtanácsa előtt. Azzal vol. vádolva, hogy a hiszékeny falusi nép tudatlanságai felhasználva azt hitette el velük, persze jó pénzért, hogy aa uiukat leszoktatja uz italról, no meg egyéb bajt is elhárít a fejükről. Legutóbb Laboncz Demeteinó fels^boldádi parasziasszonyfó* csal! ki ilyen ürügygyei 210 kormát. La- bonczné várta a hatás', amit a cigányasz- szony praktikájától remélt s mikor látta, hogy be van csapva, feljelentette az ecetet a csendírségen. A kir. törvényszék 4 havi fogházra itelte a „jósnőt.“ Kecskét loptak C»icsótól. Gsicsóról le*z itt most szó, meg a kecskéjéről és Buján Juonról, aki meg a szeretője, Pap , Cecilia révén került ebbe a hínárba. Arról ran ugyanis szó, hogy Csio*ó Vaszil avas- j t'jfalusi gazdának eireteszulí óljából eltűnt egy két éves, fekete szőrű ellős kec»ka amelyet Gsicsó nemrégiben vásárolt harminc koronáért. Nagy volt a bánata a Csi- esónak a kecske eltűnése miatt s rögtön jelentette is az esetett a hatóságnak, mire a nyomozás megindult. A vizsgálat során Buján Juonhoz is betértek a csezdőrök, ahol «gy asszony, Pap Cecília, aki Buján- nal vadházasságban «J, éppen kecskehast készített ebédre. A bográesban vígan pör- kölődött a kecskehua. A caendŐrségnek gyanús volt az eset *« kérdőre vonta Pap Cecíliát, aki természetesen, hogy sablonosani de stílszerűen fejezzük ki magunkat: hi mezeit hámozott, de felvilágosítást adni nem tudott a hús eredetér« vonatkozólag. Közben hazajött a gazda, Buján Juon is, aki szintén nem akart tudni a lopásról. Végre is, amikor a csendörsóg embere, megtalálták a kecske bőrét egy szalmakazaí tövéuen: beismerték mind a ketten a lopást. Mire az eljárást megindították ellenük. halál, has»»«ág. A szatm&rnánietii I. kerületi anyakönyvi hivatalban 1912. febr. hó 7-én a következő bejegyzések történt«: Születtek: Milu Erzsébet, Kronreich Simon, Bogdán József, Elenfánt Rozália. Szinészhistőria A földbirtokos színész. A napokban az egész város egyébről sem beszélt, mint arról a nagy szerencséről, amely a szatmári színtársulat egyik szimpatikus tagját, Ross Jenőt érte. A fiatal színészt, »ki különösen a leányiskola alsóbb osztályú növendékei között, már koránál fogva is nagy népszerűségnek örvend, egy gazdag, milliomos földbirtokosnő el akarta csalni a színpadról, vagyonát ígérve neki. Ross Jenő, aki rajong a színészetért, erre semmi pénzért sem volt hajlandó. Azt mondván, ő jobban szereti a színészetet, semhogy otthagyja. Mi sem természetes, hogy ezután egész sereg pletyka kapott lábra. Egyik már meg is psbeltatte Rosst a gazdag földbirtokosnövel, a másik látta, mint nyáron, aratáskor, mikor az asztagok körül aürög-forog, a harmadik már béreseket fogadni is látta és igy tovább. Tegnap délután ez a bir eljutott Heves Bélához Í3, a színház népszerű direktorához. Heltai Hugó mesélte el neki az esetet. Heves, aki nagyon szereti a fiatal művészt, annál is inkább, mert az ő tanítványa, jobban mondva az ő szinpadáa serdült fel színésszé, elha'ározta, hogy meg tréfálja. A kávéházi törzsasztal mellett ült a vese kompánia, amelynek legkimagaslóbb alakjai Czakó Vilmos, a hires tréfacsináló, Heves Béla, a direktor, Holtai Hugó, a legtehetségesebb komikusok egyike, akinek színpadi rögtönzésein nem egy este mulat a közönség, Márkus Zoltán, a Pannónia kávéház tulajdonosa, Márkus Árpád dr. és Ross Jenő. Többféle dolgokról folyt a vita, mígnem felhozták Ross házassági ügyét is. Mi igaz abból, hogy meg akarsz nősülni? — kérdezte Heve*. Ross Jenő, aki szintén nem esett a faj el ágy ára, rögtön átlátta, hogy itt valami tréfa van készülőben, nyugodtan mondta : igen, direktor ur! Lehet, hogy holnapután tnár itt is hagyom a színpadot és megyek gazdálkodni. Hevest ez a nem várt kijelentés nem ejtette zavarba, sőt folytatta tovább a diskurzust. Hát csakugyan megnősülsz? — kérdezte tovább. Csakugyan! — válaszolt Ro*s. Hát tudod mit, akkor adok húsz koronát. — Jó lesz ? S azzal elővette a duzzadt pénztárcáját és egy kék hasú bankót nyújtott Ross főié. Ross a pénz láttára kimondhatatlan örömet érzet s már nyúlt is a pénz után. Adja ide direktor ur ! — kérte tőle. Odaadom, fiam, — mosolygott Heves, — de csak az esküvő után. No, ne tréfáljon, direktor ur! — könyörgött Ross — adja ide. Lehetetlen, — mosolygott tovább Heves — mondtam már, hogy csak az esküvő után. Hosszas tárgyalás után elhatározták, hogy titkos szavazás utján döntik el, hogy kié legyen a pénz. És pedig úgy, hogyha legalább egy szavazata is lesz Rossnak, megkapja a pénzt. Heves nagyon bizott abban, hogy senki sem fogja megszavazni Rossnak a húsz koronát. No, de ott van Holtai, aki a jónak sohasem volt elrontója. Egy kis papirsze- letre a következőket irta. „Ha felét nekem adod, rád szavazok.“ Egy lábnyomás az asztal alatt s ezzel az üzlet meg volt kötve. Megkezdődött a titkos szavazás. Mindenki elővett egy darabka papirszeletet és arra irta rá a véleményét „igen“ vagy „nem“. Megtörtént a szavazás. A kalapbó egymásután húzzák ki a cédulákat „nem". Még egy utolsó, ez dönti el a húsz korona sorsát, Ro3sé e vagy a direktoré. Kihúzzák azt is. Csodák-csodája. A mérleg Ross felé hajlott. A pénz az övé. Hevesnek mit volt, mit tenni, kénytelen volt od» adni a húsz koronát. Ross boldogan esmtatja zsebébe a kókhasu bankót {*< azzal távozik a kávéházból, Heltai utánna s követelte tőle a pénz felét. — Majd estére az öltözőben oda adom — mondja mosolyogva Ross — s azzal bevágja Heltai orra előtt az ajtót. Heltait pz a viselkedés rettentően feldühösítette, nem szólt semmit, hanem vissza ült az asztalhoz. Este azután az öltözőben megkezdődött a vita. Heltai követelte az őt megillető öt forintot, Rosa azonban nem akart fizetni Várj elsejéig — próbálta megnyugtatni. Nem várok. — kiabált vele Heltai — ha nem fizetsz, eloltom a lámpát s elverlek. A következő pillanatban már «1 is oltották a lámpákat s megkezdődött a püfölés. Rettenetes kiabálás és jajveszékelés hallatszott ki az öltözőből. Végre Szőke Sándor vetett e tréfának véget, aki már meg- sokslta a verekedést és meggyujtotta a lámpákat. Leírhatatlan volt az a meglepetés, ami akkor támadt a szemeink elé, ifj. Len- key György feküdt a padlón halálsáppadtan, Ross pedig mosolyogva állt az öitözőajta- jában. Erre azután megkezdődött a hajsza Ross után, Heltai és az önérzetében megsértett Lenkey bosszút akartak rajta állani. Egy negyedórái hajhászás után végre sikerült a lihegő Ros*t a szinház hátulján elfogni. Most azután megkezdődött a vallatás. Ide adod a pénzt, vagy nem? —kérdezték tőle. Ross, szorultságában kénytelen volt a tárcájához nyúlni, kivett a zsebéből egy összegyürött bankjegy alakú papirost. A pénzébes emberek mohon kapkodtak a papír után s zsebre vágva otthagyták Rosst. Az ütjük egyenesen az öltözőbe vezetett. Útközben azulán megegyeztek, hogy Lenkey kap öt koronát, Hehai pedig tizenötöt. Az alku igy rendben volt. Benn az öltözőben érte csak őket a meglepetés. Heltai óvatosan a zsebébe nyúl s két ujjal kihalássza a bankót, amelyet szépen kiteritettek sss asztalra, úgy gyönyörködtek volna benne, ha a papírdarab pénz lett volna s nem Luna forrásvíz reklámcédulája. amelyet 20 korona helyett adott Ross nekik. Heltai és ifj. Lenkey szomorúan hagyták el a* öltözőt s újból elkezdték keresni Rosst, aki ekkor már zsebében a húsz koronával boldogan énekelte a színpadon : „Egy szép vasárnap délután ..." Boros Imre. s-'ő««.— h - a Dr, Qhik Elemér. Ügyvédi iroda áthelyezés! Djt. Ihrenpeieh Lipót ügyvédi irodáját a Szatmári Bank épületéből ideiglenesen a Szatmári Leszámítoló bank palotájába (Károlyi-köz) I. emelet, udvari rész helyezte át.
