Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-09 / 31. szám

,(1912. február 9.) 31. szám. SZAMOS 3. oldal. Gallérok gőzmosása = Í4JX JFFcá TF'R ^ézimuil^k, glacé kezíyük, tükörfénynyel hófehérre ^ bútorok, szőnyegek tisztítása. Syár főiizlsí: Szaímdr, Kossuth ß.-u. 10. felvételi üzlet: Kazincz^-u. 17., étííila*u. 2. Nagyig árol?: Szécfyenpi.u. 34- ftlapiííatott 188(1 Simkó tanukkal igazolta be állításai­nak a valóditását. Mintegy 25 tanút vonul­tattak fel, akik megdöbbentő képet festet­tek a nagykároyi kávéhá'akról és a rend­őrségről. Kihallgatták Demidor Ignácz nagy­károlyi főkapitányt és több rendőrt is, akik természetesen tagadták Simkó állításainak a valódiságát. Tagadásukat azonban a tanú­vallomások megsemmisítették és igy Gáthy Bálint kir. ügyész elejtette a vádat Simkó Aladár ellen, mivel beigazolnak látja, hogy Simkó való tényeket Aliit és igy nem rágal­mazta meg a nagykárolyi rendőrséget. A kir. törvényszék erre Simkó Aladár ellen az eljárást megszüntette. így végző­dött ez az esküdtszéki főtárgyalas a nagy­károlyi rendőrség „megrágalmazójának“ a* ügyében. Letartóztatott kettős gyermekgyilkos anya. Gabányi Róza öt évvel ezelőtt a S amosba dobta két gyerme­két. Az apjuk utánuk halt A gyermekgyilkos any at tegnap tartóztatta le a esendőrség. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, febr. 8. Ez a történet egy öt év óta húzódó valóságos, élő és véres regény, mely letarolta rémvegény minden cselédszoba- szagu, sikongó és misztikus eszközét. Nem rómregóny, hanem valóság: egy anya megölte a legbestiálisabb körülmé­nyek között, az embernőstény félelmesen vigyorgó, állatos ösztönével két gyerme­két. A harmadikat nem sikerült meg­ölnie, az elmenekült. Az asszony buj­dosni kezdett Öt esztendő óta járta az országot, az utolsó két évben Nyíregy­házán szolgált és akivel csak érintkezett, annak gyanúja kelt a furcsa viselke­désű asszony iránt, akit marcangolt a véres múltja. A rettenetes eset nyomo­zásánál egy véletlennek köszönheti, hogy öt évig szabadon volt. A véletlen azon­ban visszakérte azt, amit ennek az asz- szonybestiának adott. Ugyancsak a vélet­lenen árulta is el az asszonyt A tu­lajdon élve, maradt, megmenekült fia vezette rá — ugylátszik akaratán kívül-— a hatóságot a kétgyerme-k gyilkosára. Tele van ez a regényszerü história a legérdekfeszitőbb fordulatokkal. Nagy­jában tudósítónk az alábiakban számol be a szenzációs esetről: Öt esztendővel ezelőtt, 1907. év nyarán Gabányi Róza 32 éves asszony elhagyta a férjét, aki Szatmáron munkás­ember volt. Gabányi Róza a szatmár- vármegyei Apa községből származott, csélcsap, 8okszerelmü asszony vo’t és vétkes liezonjainak, ugylátszik, a gyerme­kei is terhére voltak. Három gyermeke volt: két leány és egy fiú. Az egyik leány 12 éves volt, a másik ötéves, a fiú pedig akkor kilenc evztendős. Gabányi Róza tehát elhagyta az urát és összeállt valami fuvarossal, fel­szedte a cókmókját és a bárom gyer­mekét 8 azzal indult neki a világnak arra felé, ahol a Szamos folyó kövér víztömegei mossák a várost. A hidhoz érkeztek. Este volt, mondhatnék szép, tűnd ri, csillagmiriádos nyári este, mert Gabányi Róza nem akart átkelni a hí­don, nem akart vámot fizetni, hanem leteritette a íolyó partján a rongyait, rá­fektette a gyermekeit . és a nyári csönd borult rá az apátián, szerencsétlen gyer­mekekre. A rémtett. A gyermekek aludtak, de a kilenc éves Gabányi István nem. Távolabb feküdt és nem tudott elaludni, mintha megvillant volna a lelkében a szörnyű sejtelem. Ami itt következik, azt ez a kilenc éves íiu mint egy lélekzetet, visz- szafojtó moziképet látta leperegni maga előtt. Az anya éjféltájban felkelt, össze­kötözte öt éves alvó gyermekét és be­dobta a Szamosba. Azután nagyobbik leányát dobta be, de ez valahogy ki­mászott a partra, mire a bestiális „édes­anyja“ újból összekötötte, felvitte a hidra és onnan dobta bele a folyóba. Aztán a Pistához közeledett, ez azonban gyors és rémült futással elmenekült. A két leány belefult a Szamosba. Másnap kifogták a két gyermek­hullát. A csendőrség látta, hogy bűntény­ről van szó és rögtön erélyes módon látott a nyomozáshoz. Gabányi Róza ekkorra eltűnt a fiával a városból, né­hány nap múlva pedig kihúztak a Sza­mosból egy felismerhetetlenségig eltor­zult asszonyi hullát, melyről a csendőr­ség azt hitte, hogy ez Gabányi Róza hullája. A csendőrség feltette, hogy csa­ládi öngyilkosság történt és ezért be is szüntette a nyomozást. A gyermekek édesapja, mikor meg­látta a leányai hulláját, a fájdalmától és hirtelen megdöbbenéstől összerogyott és meghalt. Nyíregyházán szolgálat an. Gabányi Róza pedig tovább élt há­rom emberi halál folyvást égető bélye­gével. Egy ideig Szatmármegyében buj­dosott, azután közvetítés utján Nyíregy­házára került, ahol dr. Kállay Rudolf Erzsébet-kórházi igazgató főorvos laká­sán mint gazdasszonyt alkalmazták. Ugyancsak ott alkalmaztak egy nyirbá> tori származású pincért is mint inast. Ez a pincér most az Otthon-sörcsarnok- ban van alkalmazva és elmondta a Szabolcsvármegye tudósítójának, hogy harmadnap éjszaka Róza lement hozzá. Ebből az éjszakai találkozásból vadhá­zasság lett. A vadházasság ideje alatt furcsa dolgokat észlelt a pincér. Az asszony, főleg éjszaka : rémképeket látott, nem szólt egy szót sem, de néha min­den látható ok nélkül összeesett, elájult, úgy kellett vízzel fellocsolni. A hatósági cselédközvetitőhöz fordult Gabányi Róza, ha helyre volt szüksége. A fia egy ideig nála lakott. Ga­bányi Róza nagyon rosszul bánt a fiával. Bosszankodott azon, hogy ez a fiú huruk az ő nyakán és ezért gyűlölte. Minden alkalmat felhasznált arra, hogy a fiút vérig boszantsa. A tizennégyéves Pista sokszor mondta: — Megbánja ezt még édesanyám! A pincér hallotta, de nem értette a fenyegetést. A fia árulta el. Yégre a fiú már nem tudta elvi­selni a sok kinzatást és elment hazulról. Munkát akart vállalni, de seholse ka­pott, mert nem volt könyve. Szegény Hölgyek Az 1912-es modern frizurákhoz szükséges homlok (Póni) és oldal frufruk továbbá loknik, frizettek stb. úgy készen mint megrendelésre kaphatók színházi fodrásznál „Pannónia“ szálloda. BAhOG DEZSŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom