Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-24 / 44. szám

1912. február 24.) 44. szám. SZAMOS B. oldal állapodott meg, hogy a vízvezetéki beren­dezést az úgynevezett vastalanitó kazánnal egészíti ki, amely kazánok dimenziója azon­ban aszerint változik, ahány százalék vasat tartalmaz a viz. A próbafúrásnak tehát kettős célja volt. Az egyik a vizbőség megállapítása, a másik pedig a vastartalomnak meghatáro­zása­A próbafúrást még az elmúlt évi augusztusban Lefébre cégre bízták. Ez a cég azonban régi, idejét múlta eszközökkel és módszerrel látott a fúrásnak úgy, hogy Kovács István vizmüigazgató már az első hetekben látta, hogy a vízvezeték ügye a primitiv fúrási munkálatok miatt nagy ké­sedelmet szenvedne. Erról azután haladéktalanul jelentést tett a tanácsnak s egyben javasolta, hogy bízzák meg a budapesti Lapp H. céget is próbafúrással. Ez a cég már hónapokkal később fo­gott a munkához, nemcsak, hogy hamaro­san utolérte Lefebréket, de tegnap, amidőn Lefebrék csak a 84 ik méternél tartottak, Lappók elérték a 110 méter mélységet és olyan bő vizhordó érre bukkanlak, hogy a 110 méteres furat 2 méter hijján színig van vízzel. A fúrást végző cég művezetője, aki tapasztalatokban gazdag szakember, a „Sza­mos“ tudósítója előtt kijelentette, ho„'y a fölfödözött ér oly bő víztartalmú, hogy 4 hasonlóan bővizű kút még akkor is hosszú időre bőven fedezi a város vízszükségletét, ha a város népessége tovább is olyan nagy arányban növekedik, mint az elmúlt évtizedben. A jövő héten egyébként alkalmunk nyílik számadatokkal ellenőrizni a műve­zető szakvéleményét. Hétfőn ugyanis szivattyúkat állítanak a fúrás mellé és megkezdik a viz szivaty- tyuzását, amely több napig tart éjjel-nappal szakadatlanul. A szivattyúzás alapjan fog­ják majd pontosan megállapítani a kút vizbőségét ős ugyanakkor vegyvizsgálat alá veszik a vizet vastartalmának megállapítása végett. Ha a művezető szakvéleményét a szi­vattyúzás adatai igazolják és tényleg 4 ku' elegendő lesz a város vízszükségletének fe dezósére, akkor nagy összeget takaríthat meg a város, mert az eredeti tervezet sze rint 10 kutat akartak furatni. Dr. Bartha József irodáját Jtnnyady-B. 23. sz. a. (az Attila-u. keresztezésénél, a Májer- csik házban) megnyitotta. Lakása: Bercsényi utca 52. szám alatt. :: Fogászati műterem. Értesítem az igen tisztelt közönséget, hogy fogászati műtermemet Budapestről Szatmámra, IIdm János-utca 12. sz. alá helyeztem át. Készítem a fogászat minden ágába tartozó munkálatokat u. m. egyes fogakat teljes fogsorokat, arany platina ko rónát amerikai hid-munkákat jótállás mellett a legjutányosabb árban. Régi fog­sorokat javítok és átalakítok. Tisztelettel Dávid Ödön, müfogász. nyorrjor elől a halálba • — Saját tudósítónktól. — Szatmár, febr. 23. Titokzatos haláleset tartja izgalomban a Mátyás király-utca 79. számú ház lakóit. Ma reggel a ház udvarán levő kutban halva találták Szilágyi György utcaseprőt. Mindenki szerencsétlenségre gondolt az első pillanatban. De a hivatalos vizsgálat adatai arra engednek következtetni, hogy a szerenc-étlen ember öngyilkosságot köve­tett el. Az eset részleteiről kiküldött tudósí­tónk a következőket jelenti: A Mátyás király-utca 79. számú házának egyik udvari lakásában lakott már huzamosabb idő óta Szilágyi György városi utcaseprő, nejével és 3 gyermekével. Bár az asszony is keresett, mégis a legnagyobb nyomorban élt a család. Az elmúlt ősszel Szilágyi beteges­kedni kezdett. Kétségbeesett erőfeszítéssel kü dött a betegséggel, de hiába. Decem­berben ágybakerült s csak néhány hói tel ezelőtt tért annyira magához, hogy lábra tudott állani. Ereje azonban annyira elhagyta, hogy dolgozni sem tudott. Felesége éjt-napot eggyé tett, hogy megmentse a családot az óhhaiáltól. Ez az emberfölötti munka és a hiányos táplálkozás azonban őt is annyira kimente'te, hogy az utóbbi napokban már nem járhatott napszámba. Szilágyi György lelkét annyira meg­viselte családja nyomorúsága, hogy ön- gyilkosságra szánta magat. Sötét tervét azonban senkinek sem árulta el s azért az első pillanatban min­denki azt hitte, hogy végzetes szerencsét­lenségnek lett áldozata. Ma reggel 7 óratájt kezébe vette a vizes kancsót s kiment az udvarra. Jó fél­órát volt már künn, mikor felesége rosszat sejtve utána ment. Egy darabig kereste az udvaron, majd önkónytelenül betekintett a kútba. Velőtrázó rémes sikoltás verte fel a ház lakóit. A szegény asszony ájultan esett össze a kút mellett. Az összefutott házbeliek egy része az asszonyt vette ápolás alá, a többiek pedig rögtön hozzá láttak Szilágyi megmentéséhez, kinek csak a két lába látszott ki a vízből. Nagy nehezen emelték ki a kutból, élesztgetni kezdték, de már késő volt, mert a szerencsétlen emberben már nem volt élet. A telefonon értesített rendőrség a tiszti orvossal nyomban kiszál t a helyszínére. A kihallgatott tanuk vallomásai, vala­mint az orvosi vizsgálat eredménye azt igazolják, hogy Szilágyi öngyilkossági szán­dékkal ugrott a kútba. Holttestét ma délután boncolták föl. Temetése vasárnap lesz. A szerencsétlen nyomorba jutott csa­lád sorsa városszerte mély szánalmat kelt. \ T Tr^\T/\ mérnöki irodáját Bercsényi-u. 38. szám alá helyezte át. Telefonszám 189. »Megöltem a fattyut...“ — Saját tudósitónktól. — Szatmár, febr. 23. Egy minden emberi érzéséből kivet­kőzött legényt szállítottak be tegnap a szat­mári ügyészség fogházába. Kósa Gábornak hívják ezt az ember- bőrbe bujt vadállatot, aki előbb szerencsét­lené tett egy leányt, majd brutális kegyet­lenséggel meggyilkolt egy ártatlan csecse­mőt, bünszerelme gyümölcsét. Kósa Gábor nagyecsedi legény, az elmúlt tavasszal udvarolgatni kezdett Múzsák Julis odavaló leánynak. A viszony mind bizalmasabb lett. A leány bízott a legényben, aki azzal hitegette, hogy feleségül veszi. A ké.-ő esti pásztoróráknak, a vasár­napi táncmulatozásoknak meg is lett a szo­morú következménye. Múzsák Júlia egy napon azzal a hír­rel lepte meg vőlegényét, hogy anyának érzi magát. Ettől kezdve mind inkább sürgette a házasságot, mert félt szégyenétől. A legény azonban — kinek eszeágában sem volt a lelketlenül elcsábított leányt fe­leségül venni, újabb és újabb kifogásokká^ halasztgatta as esküvőt addig, amig többé a szégyent nem lehetett eltitkolni s a leány a falu határában, egy szérüskertben, egy egészséges gyermeknek adott életet. A kritikus pillanatban csak a csábitó volt a leány mellett. Az újszülöttet begöngyölte a leány kö­tőjébe s azzal eltűnt, magával vitte a gyer­meket. A fiatal anya mindenkitől elhagyatva az egész éjszakát a szabadban töltötte ön­kívületi állapotban. Reggelre magához tért s rémülve látta, hogy gyermeke nincs mellette. Nagynehezen bevánszorgott a községbe. Otthon azonban annyira rosszul lett, hogy ágyba kellett feküdnie Még azon este meglátogatta a csábitó, akitől számon kérte a leány a gyermeket. — Megöltem a fattyut — felelt durván a legény — és úgy vigyázz, hogy ezzel a revolverrel lőlek agyon, mint egy kutyát, hogyha bárkinek is szólsz felőle. S ezzel egy töltött revolvert szegzett a nagybeteg leány viaszfehér homlokának. A leány nem is mert a gyilkosságról senkinek sem szólni. A falunépe azonban suttogni kezdett a dologról s hogy-hogynem, a csendőrség is tudomást szerzett róla és nyomozást indí­tottak az ügyben, aminek meg is lett az eredménye. Kósa — hosszas kertelés, tagadás után végre beismerte rettenetes bűnét. Bevallotta, hogy a gyermeket ő ra­bolta el az anyja mellől és elevenen elásta egy fa tövébe. Meg is mutatta a helyet, de a gyer­mek hulláj íra nem akadtak rá. Való3zinü, hogy a kutyák kikaparták és felfalták. A csendőrség a gyilkos legényt, vala­mint szeretőjét letartóztatta és átadta a szatmári ügyészségnek, ahol nyomban vizs­gálati fogságba helyezték őket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom