Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-22 / 42. szám
^1912 február 22.) 42. szám. SZAMOS 3 . oldai. A minisztériumban hozzájárultak a vázlattervhez s most már ennek alapján megkezdődik a rajzban feltüntetett területeken a helyszíni felvétel. Ez a munkálat azonban hosszabb időt vesz igénybe, mert a szakosztályt a csatornázási előmunkálatokon kívül erősen igénybeveszi a fúrás ellenőrzése. Ha semmi abnormális körülmény nem jön közbe, úgy a csatornázás tényleges munkálatai a jövő tavasszal kezdetüket vehetik és ezzel azután megindul azon intézmények lótesitésének láncolata, melyeket a csatornázásnak kell megelőznie. Ezek között első helyen áll a kövezési programm megvalósitasa, a vízvezeték építése, az uj vágóhíd, a konyhakertészet, egy esetleges vásárcsarnok és a sétaterek elhelyezése. MEGTELT! Szatmár, 1912 február 21. Ilyen táblát kellene kifüggeszteni a városi adóhivatal zsíros, ósdi ajtajára, hogy az adófizető polgárokat megkíméljék egészségük és testi épségük veszélyeztetésétől. Mert, hogy a városi adóhivatalban csak életveszedelemmel bonyo ithatják le a polgárok nem éppen a legkellemesebb ügyeiket, az adók befizetését, az már régen köztudomású dolog. Elvégre ahoz mégis csak joga van a közönségnek, hogy amikor elmegy adóját lefizetni, akkor gyorsan végezzenek vele, mert manap-ág mindenkin k pénz az idő. De nem, bogy órákig kell az adófizetőknek várakozoiok, hanem amellett még néha negyvenen, ötvenen szorongnak tóságteljesen hátraszegezve a fejét. Többé nem avatkozom a nevelésedbe. És mosom kezemet! Bocsánatot kérek, hogy mint apád, őszintén jól akarva neked, megpiron- gattalak megharagilottam anyádat. Egyúttal azonban egyszer és mindenkora elhárítok magamtól a sorsodat illetőleg minden felelősséget. Fegya erre még hangosabban zokog, Zsilin méltóságteljesen odafordul az ajtóhoz és bemegy a hálószobába. Zsilin, mikor ebéd utáni álmából föl- ébred, lelkiismeretei fordulást érez. Sajnálkozik a feleségén, a fián. Ivanovna Anfiszin s nyomasztóan hat rá annak az emléke, ami ebédnél történt, de nagyon is nagy benne a büszkeség s nincs benne annyi férfiasság, hogy őszinte legyen s igy tovább is duzzog és dörmög . . . Másnap reggel fölóbredve, pompásan érzi magát s mosakodása közben vígan fü- työrész. Mikor bemegy az ebédlőbe reggelizni, ott ta'álja Fegyát, aki az apja láttára fölugrik és zavartan néz reá. — Nos, mi az fiatal ember? — kérdi tőle Zsilin vidáman s leül az asztalhoz. — Mi újság, fiatal ember? Hogy vagy? Gyere hát buksi, csókold meg az apádat. Fegya sápadtan, komoly arccal odamegy az apjához és reszkető ajakkal megcsókolja ez arcát, azután némán tovább megy és visszaül a helyére. Csehov Antal. az alacsony, füstös, dohos szobában és szívják egészséges, beteg ember lehelletét és kipárolgását a tüdővész elleni védekezés nagyobb dicsőségére. Olvasóink többszöri pan szára tudósítónk ellátogatott a városi adóhivatalba és megrettentő jelentést tett az ottani állapotókról. Szűk, sötét folyosóba kerül az ember amelyben 4 hivatalnak szorong ócska reu- máslábu asztalok mellett, szemeiket a va- kulásig megerőltetve, a homályos szobából ismét egy bizonytalan szinü ajtón keresztül egy másik, hivatalszobának keresztelt odúba jut az ember, ahol csak artista ügyességgel képes úgy körésztölvergődni, hogy a derekát kékre ne zúzza az adókönyveket tartó szakofágokban. Ez a szoba olyan szűk, hogyha mind az 5 tisztviselő, aki itt tölti városi gályarabságát, egyszerre akarna dolgozni a fél- mázsás „kis* adókönyvekben, hát akkor úgy beteregetnék a „hivatalszobál“, hogy egy tenyérnyi üres hely sem maradna. Ebből a szobából egy katakomba- szerű fű kébe kerül az ember, ott dolgozik a hivatal főnöke egy Bach korszakbeli asztalon. De jól kell vigyázni, hogy valamiképp ki ne nyújtsa a lábait, mert akkor irgalmatlanul letapossák, akik a fülkén keresztül a másik szobába igyekeznek, mert olyan szűk a hely. ' Pedig ebben a kis fülkében száz meg száz ember lökdösi egymást felebaráti szeretettel. Mindezt abból az alkalomból hozzuk föl, hogy az adóhivatalt átszervezik a tisztviselők létszámát emelik. Hová fogják őket elhelyezni ? Már a tizenkettedik órája is elmúlt, hogy az adóhivatal részére uj helyiségeket jelöljenek ki. A díszes, városi bérházban biztosan elférnének. Kétszáz diák felügyelet igéikül. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, febr. 21. Bármilyen furcsának, hihetetlennek is látszik a fenti cim, sajnos, mégis a való igazságot födi. A szatmári vasutas internátusról van szó, ahol rövid idő múlva — talán 2 hónap sem telik belé, az internátusbeli fiuk felügyelet nélkül maradnak, tehetik azt, ami nekik legjobban esik. Csatangolhatnak éj szaka a városban össze-vissza. Ezt a szokatlan állapotot egy rendelet fogja megteremteni, amely tegnap érkezett az internátus vezetőségéhez, az államvasutak igazgatóságától Marx elnökigazgató aláírásával. E rendelet szerint az elnökigazgató felszólítja az internátusbán eddig felügyeletet gyikorló két tanférfit, hogy gondoskodjanak mielőbb lakásról, mert többé nem reflektálnak szolgálataikra, mert a diákok felügyeletéről ezentúl a vasút másként óhajt gondoskodni. Utánajártunk a dolognak és illetékes helyről a következő fel világítást kaptuk. Az internátusbeli diákokra, eddig két tanerő ügyelt. Az elemibe járókra egy tanító, a középiskolásokra pedig egy tanár. Mindkettőnek temérdek gondot okozott a közel 200 diák ellenőrzése s csak a legnagyobb szigorral lehetett őket féken tartani. Most azután a vasutigazgatóság úgy intézkedett, hogy az eddigi felügyelők szolgálatait — nyilván takarékosságból — nem veszi igénybe, hanem ezentúl a nagydiákok ügyelnek fel a kicsinyekre. Ennek a takarékoskodásnak sok gyermek egész jövőjével fogja megadni az árát. Hiszen eddig is megtörtént, hogy éjnek idején egy-egy internátusbeli diákkal találkozott az ember az utcán, amint sapkáját kabátja alá dugva surrant hazafelé. Ezentúl pedig egészen hozzászokhatunk, hogy egyik másik mulatóban majd vig vasúti csemetékkel találkozunk. Hiszen a mostani félévi bizonyítványok kiadása alkalmával láthattuk, hogy egymásután kerültek le a fiuk egyenruháinak gallérjairól a szorgalmat jelző stráfok, jeléül annak, hogy az internátusbeli diákoknak nem a tanuláson jár az eszök. Ezért, de csakis ezért gondolunk ago- dalommal a vasutigazgatóság újítására. Van már példa, a honnét aggódásunkat merítjük. Ott van a kaposvári és a szegedi internátus. Azokban is a fiuk ügyelnek föl társaikra, de mégis látszik, mert ugyan megtizedelve kerülnek fel az érettségiig. Gyermekgyilkos anya. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, febr. 21. Egy gyermekgyilkos anya állt ma re- megve-megtörve az esküdtek előtt, hogy számot adjon borzalmas bűnéről. Megölte újszülött gyermekét, mert szegény volt és attól félt, hogy nem tudja fölnevelni. Az elmúlt évi decemberben Nagydoboson egy cselédember egy újszülött gyermek holttestére akadt gazdája kertjében a szalmakazalban. A kis poronty csonttá volt fagyva. Egy ócska, szennyes kötőbe volt betakarva. Rögtön a csendőrségre sietett, ahol jelentést tett az esetről. A csendörség megindította a nyomozást, melynek során kitűnt, hogy a gyermeket Toranyica Györgynó szül. Zulcsák Márta odavaló asszony dugta a szalmakazalba. Toranyicáné sírva ismerte el bűnét, mentségül nagy nyomorúságát hozta föl. A csendőrség letartóztatta a bűnös anyát és átadta a kir. ügyészségnek. Ma került az ügy az eskütszék elé. Az asszony sírva panaszolta el nagy nyomorúságát. Elmondta, hogy amikor gyermeke megszületett, a legnagyobb nyomorban szenvedett, hogy betevő falatja sem volt. Hosszú éjszakákon keresztül töprengett, hogyan táplálja gyermekét, mikor magának is alig volt betevő falatja. Végső kétségbeesésében jött arra a szörnyű gondolatra, hogy megöli gyermekét. Nem volt azonban elég ereje, hogy saját kezével oltsa ki az ártatlan csecsemő életét. Belegöngyölte egy szennyes köténybe
