Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-20 / 40. szám
XLIV. év-o!ya^. Szatmár, 1912. február ho 20., kedd. 40. szám. IÄFIMF. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. */j évre 6 K. */« évre3K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 .. .. 8 .. .. 4 ...........V50 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rékóczi-ütcza 9. szám. oá Telefonszém: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjiitftnvosabb arban kezeltetnek. — kx apróhirdetések kózóít minden azó 4 fillér. NyiiStár sora 2í) fillér. A'kilincselés. (—y—r) Feketekabátos, simára beretvált urak adják egymásnak a kilincset a törvényhatósági bizottsági tagok lakásán. Benn a szobában azután mélyen meghajtják magukat és kérik a bizottsági tag urat, venné őket szives jóindulatába. Ezek a feketekabátos, frissen beretvált urak pályázók, akik a városi számvevőség és adóhivatal átszervezése folytán rendszeresített sovány állások egyikét óhajtnák elnyerni, mert a jelenlegi állásuk még ezeknél is soványabb. Van ebben a képben, ebben a kilincselésben, hajlongásban valami szivet szorító szomorúság. Tanult emberek, kiknek nagy része már évek óta ott görnyed az Íróasztal mellett és ró számot-szám mellé, mert amikor alkalom nyílik reá, hogy idegölő, agyatszáritó terhes munkájuknak valami eredményét lássák, kénytelenek végigházalni a városatyákat és megalázkodva, mélyen hajlongva könyörögni össze azokat a voksokat, melyek révén Fétis. i. A szegény, gyámoltalan öreg asszony folytonosan csak egyetlen fiára, Mihályra gondolt, aki Samarába utazott, messzire, az Urhegység tájékára. A szerencsétlen asszony, aki néhány óv előtt elvesztette a szemevílágát, hiába könyörgött fiának. A kérés, rimánkodás hiábavaló volt. Mihálynak el kellett őt hagynia, hogy Samarában, az uj vasutná1 szerzett állását elfoglalhassa. E naptól kezdve igen fájdalmasan érezte az öreg asszony, hogy mennyire szereti fiát 1 Ha egyedül volt, Mihályról ábrándozott, ha látogatók jöttek hozzá, róla beszélt. Ha a szomszéd szobából hangokat hallott, kinyújtott karjaival tapogatózva, csoszogó léptekkel a küszöbhöz támolygott, hogy megkérdezze, nem jött-e levél Mihálytól. Egy szerény anyagi viszonyok közt élő magántisztviselő családnál lakott az agg, világtalan nő. Penziójáért, amelye férjének, ki vasúti hivatalnok volt — halála után kapott, teljes ellátást adott neki József ur és felesége, akik szintén vagyontalan emberek voltak és örültek ennek a kis segélynek is. A két házaspár között nem volt ritka a perlekedés. De hát ők nem tehettek róla. könnyithetnek sorsukon, megalapíthatják sivár jövőjüket. Ki itt a hibás ? Ki a felelős azért, hogy úri emberek saját énjüket megtagadva gázolnak egymáson keresztül -— egy darab kenyérért ? Hiszen alig két évtizede annak, amikor kötéllel kellett fogni a városi hivatalnokokat, amikor csak az élethajótöröttjei kerültek a poros, dohos városi kancellária téntafoltos íróasztalai mellé. Első sorban a társadalom a hibás. Az a társadalom, amely még ma sem szakított, azzal a fölfogással, hogy az úri ember ez íróasztalnál kezdődik meg akkor. is, hogyha éhezik, nyomorog, hogyha fulladásig vergődik az adósságokban. A másik nagy hiba, ami azután közvetlen rugója a kilincselésnek, a mi speciális, ősrégi magyar bajunk — a protekció. Nem a munka után Ítélik nálunk az embert, hanem összeköttetései után. Lehet az a pályázó bármilyen szorgalmas, tehetséges, becsületes ember, bizony elkilincselgethet holta napjáig, mégsem kap jobb állást, ha csak nincs egy kis protekciója. Küzdeniük kellett az élettel és ez mindkettőjüket elkeserítette. Gyermekük, Kazió, igen vásott fickó volt. Mennyi keserűséget okozott a szegény vak asszonynak! Szobájában felforgatta a bútorokat, ágyába vízzel telt mcsdótáíat tett és mikor az öreg asszony beléfeküdt, kétségbeesetten ugrott ki a vizes ágyból. De az anyóka nem haragudott az ilyen csínyekért. Egy-két szóval megdorgálta a fiút és ismét megbékiilt. Ha Mihályra gondolt, megbocsátott a vásott Kaziónak és igy fűzte tovább gondolatait: — Ilyen a-fiatalság. Szegény Mihá- lyoni is ilyen volt gyermekkorában. Hányszor panaszkodtak a szomszédok, hogy csintalan. Minden gondolata Mihálya volt. II. — Levéi éikezett. — Mihálytól? — Igen. — Nekem ? — Az én címemre jött, de önnek szól, — válaszolta József ur. — Olvassa hát kérem, könyörgött reszkető hangon az anyóka. József ur elolvasta. A levélből kituPedig ezen a járványos erkölcsi nyavalyán igaz, könnyen lehetne segíteni. Határoznák el a városatyák — de kivétel nélkül — hogy a kilincselőket nem fogadják, hogy azokra adják szavazataikat, akik szolgálati éveik, képzettségük éa képességük folytán arra valóban érdemesek. Ez nemcsak igazságos, de emberi is len^e. Itt az alkalom, tessék megpróbálni. =& helyzet. Budapest, feb. 17. Amint az előrelátható volt, az ellenzék nem tért észre, hanem tovább rohan a lejtőn lefelé. A mai ülésen válaszolt a két függetlenségi párt vezérszónoka. Mindkettő követelt valamit, de egyik sem azt, amit a másik. Kossuthék például túlontúl meg lennének elégedve, hogyha a kormány a választói jog reformjára garanciát nyújtana. Ezzel szemben Justhék csak akkor hajlandók provizium formájában megadni a hadsereg szükségleteit, hogyha a véderőreformot a kormány hajlandó lenne egy időre besavanyítani és elővenni a választói reformot. Ez a két ellenzéki kijelentés pedig dótott, hogy Mihály három évre kapott állást és hogy egy kis megtakarított pénzzel szándékozik haza jönni. Elolvasta József ur azt is, hogy a fiú mennyire aggódik anyja egészsége miatt és a szivére köti József urnák, hogy vigyázzon a szegény vak asszonyra. — Él! Jól megy a sora ! Egészséges 1 — kiáltotta örömében sírva az anyóka. Este felé ismét a küszöbhöz totyogott, hogy megkérdezze József urat, mikor fog Mihálynak válaszolni. — Holnap, felelte a házigazda. — Ha a levelet megírta, legyen olyan jó, adja ide nekem, hogy valamit én is ráírhassak, mert habár vak is vagyok, — azért az Írást még sem felejtettem el egészen. Másnap amikor a levél készen volt, az anyóka egy-kót olvashatatlan sort vetett a papírra. — Kedves Józsefné — könyörgött a háziasszonyához, mikor a levelet átadta — hol van Mihály fiam levele, amit József ur felolvasott nekem ? Nem adná ide kedvesem? El szeretném tenni. A háziasszony megígérte, hogy mihely^ Kazió hazajön, azonnal át fogja adni a le_ Jelen számunk 8 oldal terjedelmit
