Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)

1912-02-18 / 39. szám

(1912. február 18.) 39 szám. SZAMOS 3. oldai. A Valse Oprice-bravuros zongora darab Kissé Chopinra emlékeztető hangu­lat van benne, de dalamai eredetiek és technikája egészen egyéni. A mü Bendmer Nándor tanár, zongoramüvé'znek v*n dedi­kálva, aki azt az ő nagy művészetével szinte elbűvölően játszotta. Azonban a hangverseny legkiemelke­dőbb s minden bizonnyal legértékesebb száma a hegedű zongora szonáta volt. Ez a m<ga nemében kiváló kompozíció. Mint a kvartett, ez is klasszikus mintára van szer- kesz've. Első tétele tartalmilag is teljesen méltó a klasszikus formához. Scherzója már könnyedebb, de rendkívül kedves és ötletes. Utolsó tétele pedig szédületes technikát tételez fel. Egyszóval előadása elsőrendű művészi feladat. Ezt pedig kitü nőén oldotta meg Hermann László és Ben diner Nándor, akik saját hangszerük felett abszo ut bbftossággal uralkodtak. A vonós négyedben Ferencz Ágoston, Pfalz Emil és ifj Szarukán Zoltán működ­tek közre, az első hegedű szólamot maga a szerző játszotta. A dalokat Jónás B^láné zenei-kolai tanárnő énekelte jó diszpozíció­val. érzésteljesen és a szerző gondolat inak, megfelelő kifejezéssel. A hangversenyt nagyszámú előkelő közönség hallgat a. A közönség soraiban láttuk dr. Bo- romissza Tibor megyés püspököt, Hámon Ríbert pápá kamar ist, dr. Vajay Károlynőt, özv. H>m\n Mihálynak dr. Lehót'ky Jánost, dr. Vajay Imrét, dr. Tanódy Mártont, Tan- kóczi Gyulát, stb. Djabb jelentések az árVizveszedelemről — Saját tudósítónktól. — Szatmár, február 17. A tegnapi napon végre némi apadás mutatkozott az árviz területén A mentési munkálatok még mindig éjjel-nappal folyta­tódnak, a katonaság és csendőrség váll­vetett munkával dolgozik azon, hogy meg közelebb jött és lámpásával a kocsi felé világított. — Én vagyok, Ilié bátya — kiáltok a Nastasze a bakról — én hívtalak. Nyisd ki a kaput, hogy behajthassak. Az erdőőr a kocsis arcába világított lámpásával, amikor megismerte Nastaszet, előre lépett, megfogta a lovak kantárszarát és átvezette őket a kis fahídon. Azután kinyitotta a kaput és a hintó az erdószlak udvarába gördült. A bojár kiszállott a kocsiból; egész testében remegett az átélt izgalmaktól. — Fázik, nagyságos ur? — kérdezte Nastasze. — Igen, nagyon fázom — nyögte vacogó fogakk d Lupascu. — Mit tegyünk — mondotta vigyo­rogva a kocsis — ilyesmi is elő szokott fordulni. A lovakat bekötötték az istállóba es beléptek az erdőőri lak egyetlen szobájába. mentse a szerencsétlen lakosságnak azt, amit még az ár el nem pusztított. A mai n-ip érkezett tudósításaink a következők : C-aba Adorján főispán rendele­tére a szomsz< dós falvakból ma kenyeret és szalonnát hoMak, hogy a lakosságot a leg- szüusége-ebb táplálékkal ellássák. A lakos­ság egy zsák lisztet vagy egy élő jószágot sem tudott megmenteni és ma már oly szükség lépett föl, hogy ha gyors állami segítség nem érkezik, az emberek éhen halnak. Tegnap délután majdnem végzetes szerencsótlensjg ért öt utászból álló mentő­csapatot. A katonák egy vizben álló házból zsákokban levő gabonát akartak kihozni. A ház tetején juthattak annak belsejébe, azon­ban alig voltak pár pillanatig bent, a ház reájuk szakadt. Rémes kiabálásra figyel­messé lett egy másik mentőcsapat, mely azután nagy nehezen a háztetején némi só rüléssel bár, de megmentette a bajbajuiott bajtársakat. Egy többszörös életmentő. A Szamos árja a háznagyságu jégtöm­bökkel tegnap estefelé még oly erős volt, hogy egy lehorgonyzóit ulászpontont a rajta levő három utásszal elragadott. A megriadt utászoknak senki sem mert segítségükre menni. Szilágyi György lovascsendőr ekkor a megrémült emberek után lovastól a vízbe ugrott és halált megvető bátorsággal úszott a ponton után. Óriási fáradtság után a pon­tont elérte és a már halálra fáradt embere­ket a partra vonszolta. Szilágyi ötödik napja teljesít már szolgálatot az árvíznél, eddig hat ló dőlt ki alóla. Mint késő este értesülünk, 01c3vaapáti község is Panyola sorsára fog jutni. A falu már vizben áll, igen sok ház összedült. Eltűnt emberek. Csak ma kaptunk hiteles jelentést arról, Nastasze és az erdőőr kényelmesen elhe­lyezkedtek a nyilt tűzhely mellett és halk hangon beszélgettek. Kint ujult erővel sivitott a szél, zúgott a vihar. A tűzhely melletti ágyból az erdőőr gyermekei nézték a jövevényeket csodálkozó szemekkel. Az erdőcr felesége meggyujtotta a husvétról maradt szentelt gyergyákat és az ikona $eló térdelve imád­kozott, hogy a vihar veszély nélkül vonul­jon el fölöttük. A bojár végignyujtózkodott az erdőőr széles ágyán. Még a báránybőr-bunda alatt is remegett. Szelíd tekintettel nézett Nasta- szera, mintha mondani akart volna neki valamit. De Nastasze észre sem vette ura tekintetét, nagyon elmerült az erdőőrrel való beszélgetésbe. Lupasku János most érezte, hogy mi­lyen kevéssé ismeri ő azokat az embereket, akik káromkodnak, lovakat hajtanak, köp­ködnek . . . hogy több ember eltűnt, hozzátartozóik nem tudják hollétüket. Ilosvay A'adár alispán kormánybiztos szigorú rendeletet adott ki, hogy írják össze a hiányzó emberek név­sorát. Az Ösbudavár régi bűnei. Kifosztó t vendégek. S at már, febr. 17. A múlt vasárnapi számunkban em­lékeztünk meg arról a párját rilkiló bot­rányos esetről, melynek színhelye az Ős bud-ivár cimü vendéglő voll, melyn k bér­lője a vendégét a szó szoros érteimében kiraboha. Székely Endre, úgyszintén segi ő tár­sa, akik beismerték tettöket, már le van nak tartóztatva. Lapunk híradása nyomán egyéb régi bűnei is fels/inre kerübek az Ösbudavár nak, illetve annak bérlőjének. Egyik leg­újabban kiderült esetét itt adjuk. Januar hó 7-en az esti órákban Be­nedek Janos nevezetű bádogos betért az ösbudavár-ba, ahol mar a valahol meg­kezdett múl tást tovább fo ytatta. Székely a bevált mód-zer szerint a szeparéba irányítottá a vendégei, akit a vendéglős felesege veit kezelés alá. Leült a bádogos mellé és addig biztatta mig az teljesen elázott így aztán könnyű szerrel elbánhattak a tehetetlen i mberrel. A fize és al a mával, midőn Székely pénzt váltott, annyira udvarias volt. hogy maga tette mindig a visszaadott pénzt Be­nedek zsebébe, illetve csak markirozta a bizalmast, mert minden váltásnál, mert ilyen több is volt, a zseb mellé csúsztatta a pénzt, melvet azután alkalmas pillanatban felszedtek. Ilyen módon sikerüli jogos és jegtalan utón Benedeket ’455 koronával könnyebbé tenni. A károsult ember másnap jelentést tett a csendörségen, de miután még akkor is mámoros volt, nem hitték el neki, illetve valószínűtlennek tartották az esetet. Most azután, hogy a Petrillák féle rablás heigazolást nyert, a csendörsóg ezt az esetet is kinyomozta. Úgy látszik, Székely kereset forrását a mámoros emberekre alapította és tz nem is volt olyan rósz módszer, mert még t-gy csendőrt is sikerült megvágnia, akitől egy fekete kávé és 1 liter borért 15 koronát zsarolt ki, Jaj az ujjam! Jaj az orrom! — Saját tudósítónktól — Szatmárnémeti, 1912. febr. 17. Két megcsonkított ember szomorú, de mégis mosolyra ingerlő esetéről ad hirt fá- biánházi tudósítónk. Összevesztek s nagy elkeseredésükben birokra keltek, aminek az lett a vége, hogy az egyik az ujját, a másik pedig az orrát hagyta a véres csatatéren. A nem mindennapi tragikomikum rész­letei a következők: Fábiánháza fiatalsága Csak a inőség révén lett világhírű a valódi Miiül kaucsuk-cipösarok A hygienikus Palma Roncsuk ágybetét minősége c mumm elsőrangú

Next

/
Oldalképek
Tartalom