Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-16 / 37. szám
XLIV. év^eiva^. Szalmái', 1S12. február r,o 16., péntek. 37- szám. Szark.»*zt&sés; éa tciaiió*>ivataí : Rákáczi-atcza 5. szfcm. es Takw:»nszáro: 1»7. Mind«rm»H»a éljak Szatrairoa, a lap fcjadóái-raíaláéaa nnstomtöS. CJMMtiftlN «fí j : Helykén: 1 évre 12 K, Vi *vr«6 K,»/« é*ré3K, 1 bóra 1 K HidM*»:.. .. * .. .. ., •* ........... » •• f'50 sx óm A«*a, 4 VSttóir. Hirdetések ; SJéaap&nJifisötí* saéöétt. s. iegi«U*Te»e,bb érfnr kfts&'í- tofeMk. — A* apréfajpéctéaeÍE kfiíűn Bwoééé *r,G 4 fi556í. Nymtjr *or* ?0 A nagy nap. Szatmár, 1912. febr. lő. (—y—r.) Történelmi értékű napja volt ma a magyar parlamentnek, A miniszterelnök beszélt minden p<5z nélkül egy államíérfiunak higgadtságával húzta meg®azt a vonalat, amed dig a nemzet jogos követelései kiterjeszthetők snélkül, hogy a korona és a nemzet közötti egyetértés szenvedne. Megdönthetetlen argamentumokkal világi tóttá meg a véderőreform szükségességét. A véderőref.irm nélkül nem maradhatunk a nagyhatalmakkal szövetségbe, ami nélkül viszont a monarchia eddigi tekintélye rendülne meg alapjában. Kötelező kijelentést tett a címer és jelvény kérdés megoldására, de ezután hangsúlyozta, hogy ennek megvalósítását alkalmas időre kell halasztani. éz az időpont azonban, oly közel áll, hogy nem képezhet ütközetet a kormány és ellenzék között. •» Hogy a címer és jelvénykérdést Az emiékvers. A leány fiatal volt és üde; egész lényen a báj varázsa ömlött el és arca szelíden mosolygott, mint a hold képe a tó sima tükrében. A gyógyszerész ellenben szürke, közönséges emberke volt és vasárnaponkini fehér mellényt viselt. Egy vasárnap reggel bekopogtatott hozzám és amint kinyitottam az ajtót, előttem álít fehér mellényben és többször melyen meghajtotta magát. Igen udvarias ás megilietődött volt. — Ezer bocsánatot kérek — szólt hozzám — de Erika kisassszony, miután ön tegnap hazament, átadta az emlékkönyvét és megkért, hogy mind a kettőn Írnánk valami emlókverset a könyvébe. A könyvet magammal hoztam; tessék, itt van. De sajnos én nem tudom mit Írjak bele. Talán doktor ur lesz olyan kegyes és ... ? Erre újra hajlongani kezdett. Naiv barátságával megható t. — Majd meglátom — feleltem barátságosan. mily komolyan veszi a kormány, azt mi sem igazolja jobban, hogy a miniszter- elnök bejelentette,, lmgy ehez állását köti és vagy ezzel áll, vagy pedig bukik. Appouyi javaslatait — melyekben a eirner és jelványkérdés szintén ben- foglaiíatik a lehetőség szerint teljesítik. Kiterjeszkedett ezután a választójog reformjára. Kijelentette, hogy a kormány a választójog reformálását demokratikus szellemben fogja megoldaui, de Jjcsak a / m véderőreform után Es ez érthető is, írért egy olyan reformot, amelynek részleteivel még a legradikálisabb ellenzékiek sincsenek tisztában, csak úgy máról-holnapra eldönteni nem lehet, még akkor sem, hogy ha az elvi egyetértés meg is lenne a pártok között, mert az hosszú időt igénylő" fizikai előmunkálatot kíván meg. Már most egyes egyedül az ellenzéken múlik, hogy atar-e békét, vagy pedig tovább folytatja azt a harcot, amelyért ma már legföljebb a borgőzös és pörkölt szagu korte3tanyákon lelkesednek Mily üdvözítő, édes álom ! . . . Kezemben drága kis kezed : Bolyongtunk erdőn, rönaságon, S szerelmi lángban ég szemed. És mintha tündér lettél volna. Épp úgy sugárzott szép szemed, Mikor cseresznye ajkaidra Csókot leheltem, édeset. ' Szép álmom vége — ébredés lett, Csak vágyam az, mi megmaradt: Mert — hajh; - sosem c okoltam én még . . . Piros cseresznye ajkadat. Megmutattam a gyógyszerésznek a költeményt s megengedtem neki, hogy fel használja. Háromszor elolvasta és arca ki- pirult elragadtatásában. — Ezt a verset igazán a doktor ur csinálta ? — kérdezte szivének egész ártatlanságával. — Igen, — persze, hogy én. Hálálkodva köszönte meg, hogy átengedtem neki a közleményt s mikor elhagyta a szobámat, úgy éreztem, mintha a szivébe zárt volna. Délután Erika jó szüleinek házánál nagy társaság gyűlt, egybe, mely túlnyomó számban fiatal emberekből állott. A tornácon ültünk valamennyien és különféle italokat szürcsölgettünk. A miniszterelnök mai nyilatkozatával egyenként csavarta ki az ellenzék kezéből a fegyvereket. Most már azután, ha tovább is hadakozni akarnak, akkor újabb fegyvereket kell kovácsolniok. Erre azonban aligha lesz idejük, mert ha sehogvsem akarják belátni, hogy a miniszterelnök a legvégsőkig ment el és tovább folytatják kisded játékaikat, a Házat egyszerűen feloszlatják és a nagy hon mentők elmehetnek házalni a nép közé voksokért, Ne feledjék azonban el, hogy a népnek nem jogi vitákra, hanem kenyérre van szüksége, amit csakis bé- bés együtértő munkával lehet részükre biztositan’, i MliiisaKteFtanáca. Budapest, feb. . 15 Ma délután három órakor Gróf Khuen- Héderváry miniszterelnök elnöklésével a kormány minisztertanácsot tartott, milyen a politikai helyzetet vitatták meg. A tanácskozás eredményéről hivatalos értesítést nem adtak ki. Én szembe ültem a fiatal leánynyal és élesen s.iemügyre vettem. Nem, ő nem volt a régi Erika. Tágra nyitott szemeit élénkebben forgatta, mint máskor és ajkai is pirosabbak voltak. Nyugtalanul ült a helyén. Sokszor kacsintott felém, de tekintetét töbször felejtette a gyógyszerészen. És a gyógyszerész ma még jobban meg volt illetődve, mint máskor Mikor a bort is az asztalra tették, a gyógyszerész és ón megittuk a barátság poharát. Mi fiatalok a mezőre mentünk játszani. Legjobban á fogósdiban mulattunk és csak akkor hagytuk abba a játékot, mikor a nap régen leáldozott és beállott az esti szürkület. Nagy csoportba verődtünk össze és kacagtunk, nevetgéltünk. Az est mindinkább közeledett és sötétség borult az egész tájra. A leány felém közeledett, karomba öltötte karját és az egyik fa alá vezeteít. — Kérdezni fogok öntől valamit, — szólt hozzám. — Mondja, igazán a gyógyszerész irta azt a verset? Jelen szamunk. 8 oldal terjedelmű.
