Szamos, 1912. január (44. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-28 / 22. szám
{P» 11. január 28.) 22. szám. SZAMOS 8. oldal. Szatmáron a legsikkesebb és legelegánsabb báli cipők újdonságai MOBKOmfS mtftulil aipggyirába» Haptifó Szatwár, ^tSIj-Ur 7. szia. ÍhH * Q H A Wágnei'-{éle légkazánoe kettős SdrCSapolÓ készülék és egy teljesen jókarban lórő, akár egyX2jl.Cl.CJlO akár két ló után vásZOHfed©l©S kOCSÍ és egy teljes füsser üzleti berendezés sürgősen eladó Árpád-n. 44. sz. alatt. Mindezekről értekezni lőhet LuidönfeSd DomokoSJlénál, Deák-tér. Báró Yécsey-ház. »1KRISTÁLY" gőzmosógyár és vegy- tisztiió intézet SZATMÁR, üzlet: Kadneasy-utessa 11. Gyártelep: Kölesey-utessa 8. jenek a piszkos, dohos börtönbe. Az igazságszolgáltatástól irtóznak, de az uzsorás kodásról nem. Az oláh esküje. Rongyos, szakadozott ruháju oláh parasztok áesorogtak az uzsorabank előtt. Hosszú hajukat, meg-meg lobogtatta a szél, arcuk kipirosodoit a hidegtől. Várakoztak és tárgyallak. Hangos tárgyalásuk kihallatszott a kocsintra. Mikor a szánom befordult az uzsorabank udvarába az oláhok tisztességesen félreálltak az útból és utat nyitottak. Tisztességesen megemelték rósz, kopott süvegüket és félénken tekintettek reám. — Uram ! — szólított meg az egyik — most nem tudok kamatot fizetni, egy korona hiányzik a pénzemből S az bej ? — kérdeztem tőle. Baj bizony uram, mert ahány korona kamattal adós maivdok, annyi véka i-zil vát íovnak tőlem elvenni. Hát mennyivel tartozik? — kérdeztem tőle. Ezelőtt három évvel felvettem 100 forintot, azóta minden 3 hónapban 40 forint kamatot kell fizetni. A 100 forint még Mikor az alispán előtt állott : lesütötte a szemét, de lelkében iszonyatos érzések vul- kánoztak. Előadta az afférját. Dacosan, kihivóan mondta: — Alispán ur, keresik rajtam az apámat. Rajtam, a Szőke Ilus fián, keresik az apát, . . követelik az apát! Az alispán egy asztal előtt állt. Hosszu- száru csibuk volt a szájában s csendesen szippantgatott. Nem hozta ki a sodrából a dolog. Nyugodtan, úri gőggel felelt, mintha aktát intézne el : — Maga okos ember, Kálmán, nem gyerek. Magát külömbnek képzeltem azoknál. Ne törődjön maga velük. Maga csak éljen ... a jövőjének éljen. Szívtelenül mondta, szárazon, — De a becsületem — nyögtn a fiú. — A becsülete ... a becsülete,— ismételte az öreg. — A kenyerével törődjön, fiatal ember. A kenyerével, meg az anyjáéval. Amit én adtam magának, amit én tartok meg, vagy én veszek el. Érti? A fiú értette. Összeszorult az ökle, mikor azt a cinikus kijelentést hallotta s háborgott a lelke, de azért nyugodt maradt. Lelkén keresztülvillant valami. Látta a jelent, a biztost, a nyugodalmast. Az alispán folytatta: Nálam van a kenyere. Én ezt a kenyeret megzsirozom magának. Olyan lesz az ize, mint a kalácsnak. Ez döntött. Szótlanul ment le a lépcsőn a fiú, Az ökle még össze volt szorítva, de azért már nem haragudott. Megtörte az élet. Megalkudott. most sincs lefizetve, azt mondják, hegy csak barom óv múlva telik le. Es maga fizeti? — kérdeztem csodálkozva. Hát mit csinálják ? — kérdezte tőlem Ne fizess 1 Az nem lehet, meri kidohnak, a házból. Látod, uram azt a házat ott a másik sarkon, mulatott feléje. Az az én házam. Ezelőtt 8 évvel vettem meg 350 forintért' Három évvel ezelőtt elvitte a ház tetejét a szól. Pénzem nem volt megc-ináitatni s igy kénytelen voltam kölcsönért a bankhoz fordulni Felvettem száz forintot, bár ne vettem volna — s azót i fizetem. Iszonyú emberek ezek. Ne menj közéjük, ne kérj tőlük pénzt, mert veled is úgy tesznek, mint velem. És hiszed uram, hogy hu egyszer megszabadulok tőlük még a házuk tájat is elkerülöm. — Egy koronát vettem a kezembe. Látod ezt a pénzt? kérdtem. Látom 1 Ha megesküszal a feszület előtt, hogy a bank kiuzsorázot<t néked adom. Megesküszöm uram! Egyszerű fakereszt van a falu végén, ide mentem a kiuzsorázott emberrel itt eskettem meg a feszület előtt arra, hogy a bank kiuzsorázta. A feszület előtt vagyunk. Az ohb leveszi fejéről a zsíros fövegét, kezét esküre emeli s esküszik. Megesküszik arra, hogy a bank kiuzsorázta, inegeskÜ3zik arra, hogy ha lefizeti az adósságot — ami soha sem fog megtörténni — még a bank tájékát is kerülni fogja. Mindent a hazáért. Most itt az alkalom, most meggyőződhetek arról, hogy igaz-e az, hogy megszorult oláh a pénzért képes mindenre Képes a hitét megtagadni, elárulni hazáját, becsületét felálodzni, szóval mindent a pénzért. Ember! — kiáltottam reá. Állj meg 1 Az oláh megállt. Itt egy forint — mutattam neki — esküdj meg arra. hogy a bank tőled a ren des kamatot szedi. Az oláh szeme a pénz láttára felvillant. Ha megesküszök, nekem adod ? — kérdezte. Neked adom 1 A szegény ördögöt a fényes forint el- vakitotta. Levette süvegét s egy arcizom rándulás nélkül emelte esküre kérges kezét s esküdött. Megesküdött újból. A másik percben azon a helyen hamisan, ahol azelőtt vádat, igaz vádat szórt az uzsorások fejére. És mo3t ezt a vádat, ezt az esküt visszavonta. Visszavonta azért, hogy kapjon egy forintot és legyen neki mit elínnia. Elindult az oláh a bank felé. Vitte magával a hamis esküvel szerzett két koronát. Sokáig vártam utána. Láttam, mint hosszú zsíros haját lóbázza a szél, láttam magam előtt szurtos képét, félelmét a bank uzsorásoktól és a haláltól. Alázatosságában csak két felelem van az uzsorásoktól való félelem és a rettegés. A nyomor fészke. Az uzsorabanktól mintegy öt percnyire van egy egyszerű nádfedelü ház. Ebben a házban lakik 6 gyermekével az az avasi oláh, aki a feszület előtt két koronáért megesküdött hamisan. Ezért a házért fizet ő évente 240 korona kamatot, holott, ha jól megnézzük, a ház értéke sem több. A ház kétablakos, rozoga viskó. A vakolat már kezd lehullani róla. A ház előtt egy 4—5 évesnek látszó, rongyos gyermek játszadozott, az ajtónál pedig egy 30—35 év körüli asszony állt. Közeiedíemre láthatólag megrezzent és beszaladt a hazba. Ugylátszik az asszony nagyon megijedhetett tőlem, valószínűleg végrehajtónak vagy uzsorásnak nézett. Benyitok a házba. Mikor az ajtót kinyitottam, rósz, fülledt levegő csapott meg, amely majd elszéditett. A ház belső berendezése a leghiányo- sabb. A szoba közepén egy rozoga asztal, körülötte két nádból fonott szék. A szoba jobb sarkán egy fali óra, amolyan ó-kori, alatta egy szekrónyfóle. A szobában szalma volt szétszórva, ráteritve egy hosszú durva szűrös szőnyeg; ez a fekvőhelyük. A földön tányérok és száraz kenyórdarabok voltak — elszórva. A szoba egyik sarkában egy szurtos- képü kis gyermek heverészett. A gyermek láthatólag meg volt lepve. Ingadozó léptekkel, mintha részeg lenne, oda jött hozzam. Valamit motyogott oláhul, mintha pénzt kórt volna. Egy hatost csúsztattam a markába. A gyermek a pénznek megörült s ugrándozva kezébe ragadott egy piszkos üveget s elrohant. Alig telt bele 10—15 perc, a gyermek visszatért tele üveggel; pálinka volt benne. Az üveg az egész családot körüljárta, mohón 62irták magukba a gyilkos szeszt, a spirituszt. Undor és megvetés fogott el, ennek a jelenetnek a láttára s otthagytam őket. Künn hópelyhek szállingóztak, a szél Minden hölgynek fess báli ruhaja csak úgy lehet,ha hozzá fűzőjét Sp0CÍlÍStánál tázlitóM, fűzök j&YitéM ggor(mieder) és hosszú bőr vagy neroz Sándor ^ k4szit8nél rend#H SBD ^ízöL FözőI[e* ^ (mietakirt) selyem keztytiit csak is a (a városház mellett) kitánaiM házhoz külön pwíhálái régett.
