Szamos, 1912. január (44. évfolyam, 1-24. szám)

1912-01-05 / 3. szám

t: ők XLIV. óvAcőa~\ Szatrr.ár, 1912. január hó 5„ péntek. MíjmuNJu HrüJPiiAÄjr. 3. 57ám. i __-----------------------------------r nKaaaa—BOB Előfizetés! dij : •talyben : 1 évre 12 K. '/, évre 6 K. */« óvr8 3K, 1 hóra 1 K vidékre:.. .. 16 „ .. 3 .. 4...........1-50 Et jy sirám ára 4 fsStér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rékóczi-utcza 9. szám. ed Telufonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmércm, a lap kiadóhivatalában fiaetendók. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a lesrjntAnvnaahh Srha* tetnet — At apróhirdetések kózrtt* minden szó 4 fillér. Nyilttér sora ?0 filtdr. Jöjjön a véderő! Tessék belendülni a kaszárnyába és megkérdezni a legfiatalabb titulár káplár­tól, hogy józan ószszel és lelkiismerettel fönntartható-e a hadsereg mai állapota ? Egy honvéd gyalogos-században harminc- ne.yven ember és egy közös gyalog században hatvan-lretven ember, ez is csak akkor, ha a kapitány ur jóbarátja az ezredes urnák és e barátság pallosá­val megtudja védeni legét veit a töme­ges elkomandirozá8 ellen. Lehet-e egy ilyen játékosan törpe csapattal század- gyakorlatokat, végezni, mikor egy hadi­század létszáma kétszázötven ember és minden mozdulat és minden operáció ehhez a magas létszámhoz van alkal­mazva ? A titulár-káplár katonás nem­mel fog felelni az összes kérdésekre és szavazatával csatlakozik minden civil, aki valaha uniformist viselt. Minő mulatságos figurák hát azok a katonai szobatudósok, akik a hadügy­miniszter felelős őszinteségét, alá szeret­nék helyezni a legutolsó titulár-káplár nyers szókiinondásának. Auffenberg bá­rót egyszerűen el kellene csapni, hu eb­ben a fatálisán kritikus kérdésben, a hadsereg ügyében kendőzte voln * az igazságot. Hogy ő inkább katona, mint államférfi, lehet-e ezért komoly váddal illetni ? Lehet-e elitélni azt a kultusz­minisztert, aki lázas szeretettel csüng az iskolák fejlesztésén, ha ez nagy pénz­áldozatokkal is jár ? Lehet-e vádolni azt a földmivelési minisztert, aki hatalmas beruházásokkal akar lendíteni tu agri- kultura ügyén, még akkor is, ha ez a lendület és lelkesedés súlyos ereket vág az állami büdzsén? Botorság volna a vádaskodás mindakét esetben, Nem volt még alkotmányos javas­lat a világon, amelynek disputabilis vol­tát minden komoly tényező el ne is­merte volna. Héderváry gróf épp ma intézett nyílt felhívást az ellenzékhez, hogy ám tessék módosításokat javasolni, tessék megmondani, hol és miként mér­sékelhetők az áldozatok a magasabb ér­dekek kockáztatása nélkül — és minden idea a legmelegebb megszivlelésre talál. Hát lehet e őszintébben és becsületeseb­ben szólani ? Kell-e kiáltóbb tanujele az ideális törvényalkotásnak, mint ez a mi­niszterelnöki felhívás ? Hiszen a leg­szabadabb ut nyílik meg a szabadalma­zott katonai tudósok és állambölcsek számára: tessék kiugratni a nagyszerű eszméket, tessék elárulni az eddigelé gondosan eltitkolt tengernyi bölcsességet és akkor a, véderőjavaslat az ellenzék márkájával fog a törvénykönyvbe kerülni. Az ellenzék hónapokon át névsze­rinti szavazások fertőjében forgatta a parlamentet. Elibe vetették magukat egy szekérnek, amely őszcrintük túl van ter­helve és rossz portékát szállit. Őszintén szólva, most sincs sok reményünk arra, hogy majd a jobbik érzékükre hallgat­nak, Pedig akkor újra eljön a harc, amelyhon egyedül az ellenzék maradhat alul,, mert a nemzet u.álattal sújtott obstrukciót töboé feleleveníteni nem le­het, és a katonai kérdések megoldását tovább elodázni képtelenség. Ha ez a nagy munka tető alá került, se mmi sem állja útját a még nagyobb és korszako- ^abb alkotmánynak : a választójogi re­formnak. Előbb az országot kifelé kell biztonságba helyeznünk, aztán megindul­hat önön szervezetünknek felfrissítése uj erőkkel. „SzntniárvármeiKye címjegyzéke és uaptaiat“ hatalmas, vaskos kötetben pár nap mulra elhagyja a sajtót. Megrendelhető 1 koronáért (vidékre 1 K 10 f.) Reizer János könyvkereskedésében Szatmáron. A miniszterelnök állapota. (Budapest, jan. 4) A tegnapi operáció után az éjszakát nyugodtan töltötte a miniszter- elnök. Ma reggel megjelent nála dr. Grósz Emil tanár és dr. Lumnitzer József orvos, akik levették a kötést. Erről az orvosok a következő hivatalos bulletint adták ki : „A reggeli kötós levételekor a seb zá ródott. A szem íajdalorntalan és izgalom­mentes, Körórzés teljesen jó, hőmérsák nor­mális“. A király ma reggel a kabinetiroda utján telefonon érdeklődött gróf Kkuon ál­lapota iránt és a család részéről megnyug­tató válasz ment Bécsbe. D1 ÁDÁM ISTVÁN ügyvéd, irodáját ßercsepyl-utca 12. = szám alatt megnyitotta. = Á T T|?r\T/í\ mérnöki irodáját Ijr^YJLl cJJEaTVU Bercsényi-u. 33. szám alá helyezte ét. Telefsnctám 189. Az Assicurazioni Generáli szatmári főügynöksége titkárt kepe». i ályásók szíveskedjenek ajánlataikat referenciák és fizetési igények megjelö­lésével a szatmári főügynökséghez be­nyújtani. Az állás lehe eg azonnal foglalandó el. Ugyanott egy gyakornok is felvétetik. pttyV- H papirHemK«Ící ❖ miatt ♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ^ irodai felszereléseket, papir- ▼ iró- és rajzszereket leszál- ^ ^ — litott árakon árusit. — ^ A kikosarazott udvarló. Hálőtt a kedvesére. — Saját tudósitónktól. — Debrecen, jan. 4. Tegnapelőtt egy súlyosan sérült leányt helyeztek el a debreceni közkórházban. Dobos Eszter — ez a leány neve — szerelmi dráma áldozata. Érmihályfalván lá­tott a szüleinél. Tavasz óta nagyon ;ürün járt a házukhoz Tripkó Károly. Hangoztatta, hogy neki komoly szándéka van s őszinte vonzalmat erez Dobos Eszter iránt. A leány azonban egy csepet sem haj­lott feléje s kereken ki is jelentette a le­génynek, hogy nem lesz a felesége. — Akkor a másé sem leszel! — fe­lelte sötéten Tripkó. De azért nem hagyott fel a látogatá­saival a fiú. Eilulmozta kedveskedéseivel, a leány ezt észre is vette, de azért azt a választ adta : — Hiába, nem tudom szerelni 1 Tripkó Károlyi oz nagyon elkeserítette. Feltette magában, hogy próbál még egy utolsó kísérletet, hátha talán sikerül meg­hódítani a leányt. A múlt napokban beállított hozaá. Dobos Eszter Zsófia nevű nővérével takarit- gatott otthon. Mikor egyedül maradtak, Tripkó is­mét ostromolni kezdte szerelmével. A leány már unta a forró ömlengéseket s erélye­sebb lépésre szánta magát. — Menjen kend innen, ne alkalmat­lankodjék — szólott határozottan. — Mit mondasz ? — kiáltott rá ma­gából kikelve Tripkó. — Azt, hogy nálam ugyan célt nem érhet. Fel is ut, le is ut! — ismételte még bátrabban a leány. Tripkót ez az (újabb kikosarazás vég­leg kihozta a sodrából. Hirtelenében a re­volveréhez kapott s rálőtt a leányra. A golyó a szive félött hatolt a mellébe s a piros vér mindjárt kiütődött a blúz vékony szövetén. A leány összerogyott, a merénylő pe­dig gyorsan eltávozott. Egyenesen a csend- őrségre ment s ott feljelentette magát. — Megöltem a kedvesemet 1 — val­lotta — tartóztassanak le. Tripkó azt hitte, hogy Dobos Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom