Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)
1911-12-08 / 281. szám
' (Ks: XLMIbzatrriár, 1911. december no 8.. péntek. 281. 5?ám. roiLffru*. jj wjjpaüAs». ILI- - 1 ' '- ' ----------; El őfizetési díj : helyben: 1 évre 12 K. >/i évre 6 K.»/« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:., .. 16 .. .. \. 8........... 4...........V50 Eg y szám ára 4 fillér. i»i. .— -na T;T-7;-^Earr.MSTO»=aasia^:saaa======== Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rékóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmiron, a lap Kiadóhivatalában fi/.etondök. Hirdetések: Készpénzfizetés maljett. aTégjiií&J4*í>sal>b árban kdzél- tetnck. — áx apróhirdetések kórdtt minden szó á fillér. Nyilttér sora ?o fillér. Ugratás. Sok ember abban leli kedvét, hogy ugratja felebarátját. Most egyik-másik ellenzéki honatya, részben pedig az ellenzéki sajtó szerzi meg magának azt a kétes gyönyörűséget, hogy politikai ugratásokban utazik. A többség és a kisebbség néhány héttel ezelőtt az ügyek tárgyalására békésen megegyeztek. Abban a reményben tették ezt, hogy sikerülni fog az ellentéteket kiegyenliteni s olyan megállapodásra jutni, mely az eredményes parlamenti munkát a jövőre is biztosítja. Elvégre is mindenki belátja, hogy technikai obstrukcióval nem lehet és nem szabad az országot agyonütni. A többség és kisebbség jobb érzésű irányítói tehát keresték a módozatokat, melyekkel a békés munkát állandósítani és megszilárdítani lehetne. A fegyverszünet a vége fele jár. Most, hogy az ellenfelek azon gondolkoznak, miként lehetne a vitás kérdéseket véglegesen megoldani s a végleges békét megkötni, napról-napra hallatszanak hangok, jelennek meg ujságközle- mények, me vek mind arra irányulnak, hogy a békés megegyezést lehetetlenné tegyék, szóval ugratják az ellenfeleket. Persze azok teszik ezt, akiknek nincs veszíteni valójuk. Ezek az urak nem törődnek azzal, ha akár felfordul az ország. Előttük csak az lebeg, hogy az Ő személyes érdekük érvényesüljön, Látjuk ezt különösen most, amikor úgyszólván percenként röpítenek világgá egy-egy olyan hirt, melyeknek semmi komoly alapja nincs, hanem csak arra irániul, hogy zavarossá tegye a helyzetet. Parlamenti életünk irtnyi ói most azon fáradoznak, hogy megállapítsák a munkarendet. Az ugratok azonban idegesek. Dehogy várják be türelmesen, mig illetékes helyről közük: a megállapodásokat, hanem sietősen meghúzzák a vészharangot, hogy ezzel félrevezessék a közvéleményt. A cél világos. Zavart és bajt akarnak, hogy aztán a zavarosban halászhassanak. D<> tervük nem fog sikerülni. Az ország tisztán látja az eseményeket s úgy itél, amint ezt, helyzet, követeli. Az orszlg tudja, hogy egv olyan kormány vezeti most az ügyeket, mely céltudatosan halad a maga egyenes utján s ettől az úttól magát eitérittetni senki által nem fogja. Ez a kormány nem keresi a harcot, de ha arra kerül a sor, hogy igazát harccal védje meg, semmikép sem fog kitérni előle. Es nem ijed meg senkitől. Szivesen ad alkalmat és módot arra, hogy békésen old issanak meg a vitás kérdések, azonban pusztán a béke kedvéért elveiből semmit sem áldozhat fel, vállalt feladatától semmiképpen el nem térhet. Ez a helyzet biztos képe. A kormány őszinte, becsületes politikát képvisel s a többség szivvel-lélekkel támogatja ezt a politikát. Az ugrafók főképpen a véderőreformra utaznak. Uton-utfélen azt hirdetik, hogy a véderőreform lekerül a napirendről. Erről szó sincs. Illetékes helyről közük, hogy a kormány a f->gyver- szünetes megállapodáson semmit sem változtat. A hét négy napján - mint eddig — tárgyalják a költségvetést, szerdán és szombpton pedig marad tovább napirenden a véderőreform Ha a költségvetést idejében le nem tárgyalják, akkor egy hónapos inderanitást kér a kormány. Ezidőszerint ez a munkarend. Az ugratók tehát hiába fáradoznak. Fiamis hírekkel és tendenciózus újságcikkekkel ideig-óráig talán hangulatot kelthetnek, de végezetben nem érnek e] eredményt. A kormány és a többség helyesnek tudott politikáját mindenképp érvényesíteni fogja C A T TITXTA mérnöki irodáját IjTttlIjl ?J JPai\ v) Bercsónyi-u. 33. szám alá helyezte át. Telefonsam 189, Az utolsó manőver. Folytatás és vége. S egyszerre trombita hangja hallatszott az éjben. A kaszárnyában a !romlátás az ébresztőt fújta hosszai és álmosan. — Most költik a legényeket, eyy óra múlva indulunk, megyek én is, — mondta Lorbei. Megkezdődik a manőve* s véle megkezdődnek a nehéz napok. De ha elmúlt minden, de szép lesz újra együtt, itt Elza. —- De hisz maga tréfál Lorbei — válaszolt a leány, maga nem megy velők. Itt marad velem, úgy Ígérte. Akkor még ugyhiuem, ho;y megtehetem, de nem maradhatok. Vár a zászlóaljam vár a század, ott vau a jövőm, mely a maga jövője is. Csókoljon meg mégegyszer, utóljára és Isten áldja cn megyek. — Nem, — nem engedem — s visszahúzta Elza a fiút, ne menjen el Lorbei. Tudja menyire szeretem és tudja, hogy nem láthatnánk egymást újra. Két hét múlva el “7---------------------------------------Ór a es ékszer kell utaznom messze nagyon messze az édes anyámhoz s én szeretem imádom magát. Ne tegye ki magat veszélynek, nem kívánom, de jelentsen beteget mondja, hogy nem birja a fáradságot és maradjon. Találhat ki okot ezer sokat és az enyém marad. S átfogta két karjával a hadnagy nyakát s lecsókolta a feleletet az ajkáról. Csodás varázsa van az éjnek. Csillag- sugáros szabad ég alatt, ha végig fut a szellő s magával viszi a virágok s a levágott széna illatát, megrészegíti az embereket. S a hadnagy ott marad*. Hallani lehetett a mint a zászlóalj trombita hangja mellett tova vonult, a mim a dobrezgés hangját egészen hozzájok vitte a szellő. — Elmentek látja — súgta a leány. — Elmentek — válaszolt a fiú s arcza egyszerre elkomolyodott. Szeme me.engve a távolba nézett és beszélt. — Keresték bent a kaszárnyáb karácsonyi és újévi felállóit a század s a kapitány végig ment a sokak előtt, de a hadnagy nem volt ott. Kérdezte hol a hadnagy ur. Senki sem tudott biztos választ adni. A kaptár jelentkezőit, hogy látta elment az éjszaka. Haragudott a kapitány nagyon, de a század elindult. E-t én nem megyek velük, itt maradtam, mert imádom Elza magát. De nézze hajnalodik. A hold kékes sávot húz maga után az égboltozaton, vi- lá; os lesz és megláthatják. Menjen most szépen haza és csókoljon meg még egyszer. A viszont látásra holnap. S a leány odanyomta a láztól égő ajkát s megcsókolta a hadnagyot utóljára hosszan. És a hogy e'váltak a leány még akkor is csókot dobott parányi kezevel a fiú után. Mámoros fejjel érkezett Lordéi a kaszárnyába haza. Mindenütt mély csend, az ajtók beírva, sehol senki. Hosszas kiabálásra kelegolcsóbban különlegességek ajándék "tárgyak ™ beszerezhetők ENGELNÉL, Deák-tér 9. szám alatt. ■A