Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)

1911-12-07 / 280. szám

Szatasir, fill, december hó 7,. csüt&íök. 280. 5?ám. rmmnmM sjmáp. ET5fl?etéí>! dij : Melyben: 1 évre 12 K. */a évre 6 K.l/« évre 3 K, 1 hóra 1 K Üdékre : .. .. 16 .... 8... 4.... 1'50 Egy »«ára Ara 4 fiflér. —-,~íű Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rókőozi-utcza 9. szám. tn Telefonszám: 107." Mindennemű dijak Szatmiron, a lap kiadóhivataMdaan fizetendők. Hirdafcéaek : KdezpérufizetAs met lett. a legjntí nvneabt) irhán kiről tetoek. — 4z aprríhirrtetésf'k kőzö't Mtndeu szó 4 Süléi. Wyátkér sora ?0 fílífer. Konrád. Őfelsége, ti legfőbb hadúr, az elis­merésnek rendkívüli kifejezésével bú­csúztatta el a távozó vezérkari főnököt, akinek katonai képességeiről olyan bizo­nyítványt állít ki, amilyennel Európának kevés tábornoka dicsekedhet hadura ré­széről. A lemondás elfogadásának módjá­ból megállapithii.ó, hogy a nevezetes esemény létrejövetelében kizárólag ka­tonai szempontok voltak irányadók. A vezérkari tőnököt lemondásának benyúj­tására kiztrólag azok az akadályok késztették, amelyek az ő hadseregfejlesz­tési programjának terjedelmével és a gyakorlati megvalósításban általa szük­ségesnek tartott gyorsaságával szemben fölmerültek. Ezek az akadályok egyrésst az osztrák és magyar kormánynak abból a kötelességéből származtak, amely sze­rint tekintettel kellett lenniök országuk teher viselőképességé re és belpolitikai vi­szonyaira, másrészt származtak azokból a parlamenti nehézségekből, amelyek­kel a vezérkari főnök mértékéhez képest redukált véderőjavaslaiok találkoztak. A bekövetkezett parlamenti szituá­ció igazolása annak a politikai előrelá­tásnak, amely az osztrák és a magyar kormányt ebben a kérdésben vezérelte. Igazolása minden irányban, a parlament­tel * különösen az ellenzékkel szemben is. Bizonyság ez arra, hogy a két kor­mány, amidőn az ország biztonsága ér­dekében vállalta a halaszthatatlan véd- erőfejlesatés keresztülvitelét, amelynek szükségét pártkülönbség nélkül mindenki átlátja és elismeri, a legszigorúbb mérle­gelés alá vette országainak teherbíró képességeit is. Ez okulás elől senki sem zárkóz­hat el és elsősorban az ellenzék az, amelynek fontolóra kell vennie az utolsó na ok eseményeinek tanulságait. Minden hazafias lelkiismeretnek meg kell érez­nie a történetekből, hogy a két kormány a legmesszebbmenően teljesítette köte­lességét a véderőreform méreteinek mér­legelésénél. Tudatára kell ébrednie an­nak, hogy a véderőreform jelenlegi alak­jában való elfogadása kötelesség, nem­csak a kettős monarchia biztonsága szempontjából, hanem az ország terhet vis.-lő lakosságával szemben is. Mert a most tárgyalás alatt levő véderőjavaslat azt a minimumot képviseli, amelylyel a felelősséget viselő összes illetékes ténye­zők beérhetik. Minden akadékoskodás csak kockáztathatja azt a szerencsés egyensúlyt, amelyben az illetékes ténye­zők fáradozásának a véderőfejlesztés Bzükségesüégét s annak lehetőségét ösz- szeegyeztetnie sikerült. A T mérnöki irodáját Vjr^VLC cJJEíÍVVJ Bercsényi-u. 33. szám alá helyezte át. Tclefonsxám 189, Csodálja mindenki Ragályi ki­rakatait A politika hírei. Budapest, dec. 6. Székely Ferenc igazságügyminiszter megbeszélést folytatott az ellenzék több tagjával. E beszélgetés tárgyát az ké­pezte, hogy nem-e lehetne a fegyver- szünet hatályát több, kisebb jelentőségű és már a tárgyalásra elkészített javas­latra is ki erjeszteni. Szó volt akkor arról is, hogy a véderőjavaslatokat egyelőre Az utolsó ver. Kilenc óra elmúlt. A kaszárnyában elcsendesedett lassan minden. Elhangzott a trombitaszó, egyenkint eloltották a le­génységi szobákban a lámpákat. Sötét lett, csak az ügyeletes altiszt maradt künt a folyosón ébren. A legénység még egy darabig beszélgetett, hallani lehetett, amint egyikőjük valami naiv történetet mesélt a többinek, de lassanként az is elhallgatott. Aludni kell, holnap nagy nap lesz, meg­kezdődik a manőver. Kicsi steier város volt, hol a zászló­alj tartózkodott. Eldugva a hegyek között, egy völgykatlanban feküdt a város. Füs­tölgő gyártelepek, szétszórtan fekvő házak között komolyan húzódott meg négy ka­szárnya épület, medyekben a zászlóalj volt századonként elhelyezve. Egy magas, régi emeletes házban volt a zászlóaljnak ne­gyedik százada. Mielőtt kaszárnya lett volna, a jezsuiták kolostora volt. Ódon régi épüle:, vastag falakkal, sötét folyosók­kal, de tágas szobákkal. Ahol évekkel ezeíő t imádkozás hangja volt csak hall­ható, ma fegyvercsörgés és vezényszó járta. A folyosó falépcsőjén kardesörtetés hallatszott most. Hallható volt, amint vi gyázva jött fel valaki a sötét lépcsőkön. Az ügyeletes altiszt felállott az asztala mellől, kezébe vette apeiroleum lámpát és megindult a lépcsők felé, hogy világítson az érkezőnek. Lorbei, a negyedik század hadnagya jött haza. Mereven, katonásan állott meg az altiszt előtte és jelentette, hogy a század­nál minden rendben van. De a hadnagy meg sem várta a jelentést, besietett a szobájába. Egyszerűen bútorozott, igénytelen szobácska volt, ahová bement. Egy legény­ségi szobából kikerült vaságy, egy asztal, néhány szék s a falon egy bájos női arc­kép, egy szőke leányé, volt az egész bú­torzat. Le sem kötötte a kardját, cs ík amint volt, végig vetette magát a megvetett vas ágyon. Levette a falról a női arcképet, rágyújtott egy cigarettre, aztán sötétben maradt. Szemét nem hunyta be, nehogy elfogja az álom és bámult. Sötét volt, csak cigare’tje vetett egy-egy kis fényt az erősebb szívásra. A sötétben szinte élni látta maga előtt a képet, azt a bájos női arcot, akit annyira szeretett s a kiért mindent meg­tenni volt képes. Álmodozni kezdett, suttogni fél sza­vakat. 1 Szeretlek . . . Elza . . . imádlak. Majd felült ágyára s uj cigarettre gyújtott. Szám • lálta a perceket. Ma találkozni kell a leánynyal pontban éjfélkor. Siettetni sze­rette volna az időt, ölelni a leányt, csó­kolni, talán utoljára, talán úgy, mint ed­dig soha. Kiszólt a folyosóra. — Káplár jöjjön be. Belépett az őr és szalutált. — Parancsoljon hadnagy ur. Mintha észre sem vette volna Lorbei csak maga elé bámult. — Bejöttem a szobába — szólt most újra a belépő káplár. — Igen, igen riadt fel álmodozásából a hadnagy, hívtam. — Mikor indul a század ? — Hajnalban 2 órakor hadnagy ur, félórával előbb az udvaron a század már útra készen áll. Lorbei elgondolkodott, majd a káplár felé fordult — igen, köszönöm — révén lett világhírű a valódi kaucsuk-cipősarok fás A hypiemkus Palma kallósuk ágybetét minősége elsőrangú

Next

/
Oldalképek
Tartalom