Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)

1911-12-24 / 294. szám

— Azután a pocakja . . . mely a járásnál ide-oda himbálódzik.

Frédi, kinek jókedve visszatért, nevetve utánozta barátjának a járását. Lizzie kacagott, hogy a könyei kicsordultak.

— Frédi, hagyd abba. Nem birom tovább. Igazán nem szép, hogy a szegény Edét igy kicsufoljuk. Mit tehet róla, hogy nem olyan osinos és okos, mint ez a rossz bitang itt.

Ezzel egy csókot cuppantott a férje arcára s a ruha szövetével bement a mellékszobába.

— Igen, a nőket ismerni kell — ne vetett Frédi s boldogan nyújtózott el karosszékében, mialatt Lizzie a másik szobában a következő levelet irta:

„Édes Edim! Tegnap megláttak bennünket, de szerencsésen eloszlattam a gyanút. Holnap ne jöjj elémbe. Csókol a le kis cicád.“

— Bocsánatot kérek, Lizzie, de ha megkérdezlek, hogy találkoztál-e valakivel, az igazat kell megmondanod. Nem vagyok ahoz szokva, hogy hazudj nekem.

— Én hazudtam neked ! Én ! Szavamat adom, hogy ezt a találkozást egészen elfelejtettem. Miért hallgattam volna el ? Frédi, Frédi, úgy látom, féltékeny vagy. Hahal Ez nagyon kedves. Egy csókot érdemelsz érte.

Lizzie nevetett. Csengő, melodikus volt a nevetése. Frédi pedig savanyu arcot vágott.

— Én féltékeny? Féltékeny az Edére? Ilyen izléstelehséget nem tételezek fel rólad.

— S ebben teljesen igazad van — felelte az asszony.

— Műveletlen ember, akivel egy okos szót nem lehet beszólni.

— Ezt már régen észre vettem.

— És milyen képzelődő, arról fogalmad sincs. Lizzie 1

— Szeretném tudni, miért ?

— No, a külseje miatt. Nagy szivhó- ditónak tartja magát.

— Mit? Ö, azokkal az egérszemekkel!

— És azzal a kopasz fejjel, melyben a nap, a hold és a csillagok meglátják ma— S mit szólsz most?

— Nagyszerű szövet! Megkapó szin !

— Nos tehát, mit gondolsz : mennyibe kerül métere?

Frédi mélyen elgondolkozott:

— Hat vagy hét koronába.

Lizzie nagyot kiáltott.

— Hét korona a legfinomabb selyem- puplin! Hogy lehet ennyire nem érteni hozzá! Ezt a minőséget tizenkét koronán alul sehol sem lehet megkapni. Én kivételesen tizenegy korona ötven fillért fizettem érte.

Frédi elnézést kért, majd megkérdezte, hogy hol vette a szövetett.

— Egy üzletben a Bauern-Markt-on.

— Útközben senkivel sem találkoztál !

Mialatt Frédi ezt kérdezte, a körmeit

tisztogatta, s oly közömbösen viselkedett,, hogy Lizzie gyanútlanul nemmel válaszolt. Erre egyszerre eltűnt a vidámság Frédi arcáról s a körmei nem kötötték már le érdeklődését. Lizzie hazudik! Figyelemreméltó szimptoma.

— Tehát senkivel sem találkoztál ? — kérdezte ismét s ezúttal erősen hangsúlyozva.

— Oh Istenem, barátod, Ede találkozott velem. Öt lépést mentünk együtt, azután elbúcsúzott. Nem is érdemes az em_ 1 fÁct>A