Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)
1911-12-21 / 291. szám
4; Óidé' 8 71 X M O t 1911: decémbe: 21.) -291. szám i ttnoi i eg mmam MA6ASIN : ORIENT KONSTANTINÁPOLY. Saját érdekében olvassa el! Díszítsd ott ionodat! Kizárólag csak valódi perzsa szőnyegek és keleti hímzések a legkülönbözőbb nagyságban megtekinthetők vételkényszer nélkül a Szatmári Asztalosok Bútorcsarnokában Hám Jáqos-u., dr. líajag Karóig ar házában D. e. 9 —12-ig, d. u. 2—6-ig. legszebb Karácsonyi ajándIK. Fizetési kedvezményeket nyújtunk. Valódi antik perzsaszőnyegeket készpénzen is megveszek. A n. é. közönség figyelmét el ne kerülje a nagyszerű kirakat révén lett világhirü a valódi mám kaucsuk-cipösarok A'hygienikus Palma kaucsuk ágybetét minőségi elsöranoú Úri divat különlegességek, fehérneműéit Ragályinál. Háti műsor. Csütörtökön uj bf tanulással „Boszorkányvár,“ Millöcker Károly regényes operetteje. (B. Bérlet.) Pénteken másodszor „Boszorkány vár. “ (C. bérlet.) Szomba'on ünnepi előadás, Gaál János születésének százados évfordulójára „A peleskei nótárius“ énekes bohózat, irta Gaál József. (A. bérlet.) Vasárnap délután „A tatárjárás“ operetté. S inész. Rójja az országot kacagón, sirva, Sorsa könyvébe ez van már megírva. Kóborol egy életen át, hányszor nem is (eszik, Az élettel gúnyolódik, mig sirba nem teszik. Odaadja múzsájának lelkét, egész lényét. Nem ismerve a családnak me eg puha ( észkét. Mulattatva ugrándoz-k, bár sajog a lelke, Miért? Kiért? Senki! Semmi! Nincs, aki (felelne. Mint egy álom, tűnik szép ifjúsága, Kiégett agygyal, sírban már a lába. Felhangzik a „Mórt oly borús* künn egy (temetőbe', Egy nagy kihűlt szivet tesznek le a hideg (földbe. Nyulassy Lajos. Gyermekjáté olt, külön játék és baba osztály Ragályinál. Szatmárnémeti, 1911 December 21 Tamás. Milyen idő várható 7 A meteorológiai int. jelentése Változékony idő várható hőemelkedéssel és sok helyütt, főleg nyugaton csapadékkal. Sürgöny- prognózis: Változékony, cnyhéb, sok helyütt csapadék. Déli hőmérséklet L4 C. A toll és a tollhegy. — Varjas Endre emlékkönyvébe. — Böngészek régi írásaim között s ott akadok ezekre a most éppen aktuális sorokra : „A toll a világ legszebb hangszere. A legszebb hang, a legkönnyebben variálható muzsika az irótoll hangja, az a vékony, alig hallható sercegés, amelyből hatalmas, világot betöitö muzsika kél, mire mohók füléhez, leikéhez jut. A mester végig játszhalja rajta az ér zések milliónyi változatát, kezdve a szere lom édes-bus, a szeretet meleg, a fájdalom' borongás, könyfakasztó, az öröm vig, kacagtató, a részvét olvadékony, lágy-meleg hangjától minden érzés húrját . meppenget- heli rajta u meggyőzés komoly, tartalmas, a felháborodás dörgő, az Ítélet csattanó, a lelkesed s harsogó, villlámló szaváig. A toü az az egyetemes zeneszerszám, amely a szívhez, lélekhez, az értelemhez, az Ízléshez, a szellemhez tud szólni egyszerre.“ Ilyennek álmodtam én a tollat akkor, mikor még sereegetni kezdtem, amikor a toll termékei valami magasztos, dicsőséges fényben állottak élői tern, amíg nem ismer tem — a toilhegygyel űzött kontárirodaiom Ízléstelen, durva termékeit. Most azonban, mikor olyan nagvgyá zülöttein, hogy a Heti Szemle állandó rovatot nyitott szerény személyemnek, kezdek kiábrándulni a toliból. A hegyéből már ki is ábrátidultam. Látom, hogy a toll — ha lehet — is olyan, mint a pompás akusztikájú templomban ájtatosan, mélyen búgó orgona, amelynek fehér billentyűi: avatott kéz simogatja — de lehet pálinkagőzös korcsmában nye- kergö verkli is, ame yen durva, kontárkoz a zikcene zakcenót, zsidó-bidót srófolja ki. Az ember, aki a toll sercegéséből mindig csak az orgona mélabus hangját szeretné hallani, előbb kiesinylően neveti a korcsmái szórakozást, azután szánakozva nézi végig az Ízlésében nyomorék hangászt, végül pedig ha a delirium fékezhetetlen erejével teszi magát, tűrhetetlenné, durvább eszközökhöz nyúl vagy rendőrért, ápolóért telefonál. így voltam ón és igv volt minden jó- izlésü ember Önnel, Varjas Endre. Eleime lekicsinyeltük az alantjáró tollhegyének ízléstelen nyekergésőt. Ha komoly emberek közt szóba jött, vagy az demlt ki, hogy nem olvassa mis, mint a tréfát kedvelő nem katolikus ember, vagy pedig az, hogy igen mu atságos figura Kegyed, szegény Varjas Endre, az egyhangúan nyekergő verklijével. Alig hisszük, hogy azok, akikn»k a Heti Szemle a sajtóorganuma: a szatmári püspök és a szatmári papság csakugyan az Ón rekedt verklijét vallanák házi zeneszerszámuknak. De hát ez az ö dolguk Ehhez semmi közünk. Ha ezek az urak — akár hallgatólagosan is — megtűrik, hogy Ön legyen, az Ön durva hangja a szószólójuk, bizonyára tudják, hogy mit tesznek. Mi meg tudjuk, hogy mit gondoljunk. Azután kezdtük Önt. szánni. Hiszen azt mondják, akik ösmerik, hogy nem tudatlan, nem bárdolatlan ember, csak éppen a tollhegy a mániája. Olyan, mint egy Dicsi Kis Jóska nevű ember, akit tavaly vittek be a mentők a bolondok házába. Ez is értelmes, okosbeszédü paraszt volt, mig az Úristenről nem kezdett vele beszélni az ember. Ennél a témánál azonban kitört rajta az őrület, dühöngeni kezdett s kény- szerzubbonyt kellett ráhúzni. Ön is igy van, Varjas Endre, a tollhegygyei. Ezért üzentem én a: múlt -héten Önnek a szer-
