Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)
1911-12-21 / 291. szám
t Szatmár. ;911. december i'.o 21„ csüíö: tök. XL'II. év^oiya^ Előfizfetétti dij: Helyben: 1 évre 12 K,‘/i évre6 K.1/. évre3K,1 hóra 1 K Vidékre:,. ,. 16 „ 8 ............ 4..........1-50 Egv szám ára 4 fillér. rDMimM unur. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. ca Telefonszém: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivataléban fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a lejfititápvosabb érbnn kőzSl- tétnek. — A* apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Az ellenzék tévelygése. Szatmár, 1911. december. A számba vehető és erkölcsi suly- lyal biró egyént az jellemzi, hogy ez feladatának munkáját higgadsággal, előrelátással nyugodtan intézi; elveihez szilárd ; mind i mellett az övétől eltérő nézeteket illő tiszteletben tartja, Nagy hiba, hogy korunkban szaporodik azoknak száma, akik talán kellő nevelés hiányában azzal kivárn ak feltűnni, hogy a náluknál érdemesebbeket, jobbakat állandóan kisebbítik, gyalázzák. hazug rágalmakkal illetik még pedig párt politikai szempontból. Ezek arról nevezetesek, hogy mint számba nem vehetők, erkölcsi sulylyal nem bírnak, véleményünkre senki sem kiváncsi, 8zh vük igaz voltában, senki sem hiszen. Ilyen tévelygőknek létezéséről meggyőződhetik az, aki a „Magyarország“ czimü ellenzéki lap december 19-iki számának vezérczikkét elolvassa; mert abban a czikkben foglalt piszkosódás olyan fokú, hogy ahhoz hasonlót produkálni ama cziklc Íróján kívül, még a Budapest, a mozi-város. Budapest, 1911. december. Irta: Bárdóly Sándor. Talán sohse volt ilyen különös, érdé késén nagyszerű ez a város! Most valamelyik este, — amikor úgy hét óra tájban az utcák levegője a pazar, sokszínű világítástól, zsibongó, hullámzó tömegtől, csilingelő villamosoktól, kürtölő autóktól a leg- lármásabb és legtarkább, — a New-York- kávéház előtt ó’celődő, vidám bohém társaságot pillantottam meg. Nem tudom, — de valami ösztön- szerűség, vagy kíváncsiság feléjük sodorja az embert . . . S akkor egyiküknek, egyik nagy Írónknak szines, könnyű, — mégis olyan mély séges jelentésű megjegyzését lestem el az ajkáról . . . — Öreg fiuk, szerelmes vagyok a városba. O’yan, mint egy hamis ssemü, fényes, de tökéletes asszony 1 . . . Lehet. De nekünk úgy is tűnik fel, hogy az egész város egy fényes Mozi. Az Élet tülekedő, lármás színpadán mintha a repülés izgató problémáját akarná megoldani, lejátszani a :ós városi Idegesen, legközönségesebb ember sem képes és az a ezikk egyébre sem méltó, mint arra, hogy a j bb érzelem tőle elforduljon. A ezikk ténorja a nemzeti öntudat sülyedéséről ad hangot, amely szerinte az általános corruptió eredménye. Erre a képzelt corruptióra nézve aztán összehord Toronyát-Boronyát, de zagyvalék beszédéből egy jolta sem igaz ; főleg neki támad az egész Tisza csalinak; a nagyapától kezdve az unokáig mindegyikre ráfogja, hogy Bécs- ből megvesztegették és ezek mérgezték meg az erkölcsöket. De legfőbb baja van annak a czikknek, Tisza Istvánnal, akiről azt állítja, hogy bécsi sugilmazás következtében intézte azokat a képviselő választásokat, amelyeknek végeredménye szerint az ellenzék a rövidebbet húzta. Ilogv Tisza sugalmazva lett volna, nem hisszük; azt azonban szentül hisz- szük, hogy a mennyiben ő a nemzeti munkapárt elvei mellett foglalt álláspontot: saját, jobb meggvőződését követte akkor, amikor annak a pártnak erőszakosan, de mindig szárnyaszegetten. Az első felvonásig jut még csak el, de még itt is, ott is van igazítani való a motoron, a szárnyakon . . . Az utcák keresztül-kasul vannak szántva, hasgatva, zúzva . . . Kövezők, beton-munkások, gáz-, villany-, vizvezetékszerelők valósággal tripoliszosdit rendeznek utcák- hosszat. Nincs utca, ahol ne bontanának, vagy két, három házat ne építenének . . . S milyen tarkák, barkák, merészek, kiszögellők . . . Legsajátszerübb köztük a szerény-típus I (Nem öröm, ennyi stéber között I ?) Igen, nem akar büszkén az égre törni, — hanem szépen, angolosan aláhanyntlik összedől ... És ez a kép se utolsó . . . Egy ágyudörgéss'erü robaj, utáni csődület, népség, katonaság, — nyöszörgés, visitás, — majd előrobognak a men1 ők és rendőri asszisztencia mellett jóképű magyar honfiakat, pisze tótocskákat huzgálnak elő véresen, összehajtva, cafatokban, — palacsintára mángorolva, — a profitéhség, a társadalom gyönyörűségére . . . Hja, halad, repülni készül a város ... Ha este történik, annál érdekesebb: az Este szürkés, lilás gőz-, füst és gáz fátylaival teregeti be apostolaként hirdette azt az igét, amelyet követni kell és amelyet követünk is. Mi tehát örvendettünk azon, hogy a munkapárté lett a diadal. Ezért a sikerért Tisza Istvánt nem rágalmazni, nem gyanúsítani: hanem magasztalni, dicsérni kell és óhajtani, hogy bár adna Isten ennek az országnak őhozzá hasonló több ig-z hazafit, mert ő és az egész családja „szine-java a magyarnak.“ Mit tévedez hát az a félkegyelmű ezikk, melyet ama lap közöl ? Hogy zavaros ész vezeti, mutatja az, hogy ama személyeskedésről áttér arra a conelusióra, hogy miután a munkapárt a múlt választásokon győzelmet aratott: most már rövid idő alatt következik egy jobb kor, amidőn az általános egyenlő és községenként! titkos választójog alapján történő választásokon elpusztul a eorruptió, győzni fog az az igazság, amit az ellenzék óhajt, ami azonban épen nem igazság. Látm való tehát, hogy honnan omlanak a könyek, honnan fu a szél. Mindezek után figyelmébe ajánljuk az ellenzéknek, hogy olyan általános és misztikusan szerető ölelésre vágyó torzszülötteit . . . A nézők egvkedvim továbbsietnek, — csak a vógrendelóst, számlákat, vagy a hozzátartozók cimét és búcsúzó leveleiket tapogatják meg a zsebükben : ott van-e a helyén? Mostanság aüg mernek enélkül kiindulni a pestek: mindenütt a Halál settenkedik . . . Az utcákon hihetetlen elevenség. A kirakat verseny, a virágüzletek az esti órákban valósággal népvándorlást vonzanak a Kossuth Lajos-utcára, Rákóczi útra és a körutakra. Valóban elkábul a néző a sok széptől. A Tavasz üdítő balzsamát, a Nyarat minden színével, forróságával, az 0*zt melancholiájával, a Telet vigságával mind- mind elénk tárják a kirakatrendezők szellemességükkel . . . Engem különösen az hatott meg, hogy mennyi szent rajongással és nemes, de fájó lemondással bámulják a nők a Holzer es Ungár csodás kirakatait 1 ? . . . Mégis legfeltűnőbb és legjellemzőbb az utcákra a mozgó színház. Nos itt vagyunk. Mert nemcsak a város jelképileg, — de Budapest tényleg egy mozi — város 1 Minden utcán, minden sarkon mozi 1 Az ,0mÓra és ékszer karácsonyi és újévi legolcsóbban különlegességek ajáijd ék * tárgyak “beszerezhetők ENGELNEL, Deák-tér 9. szám alatt.
