Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)

1911-12-17 / 288. szám

SZAMOS

(1911. december 17.1 288. szám.

10 o’dsl.

Fi

szigorúan tiltja, hogv bármi hangzatos hirdetésben hívjam fel a figyelmet olcsó áruimra. Ezt eddig sew tettem, aki előnyösen akarja szükségletét beszerezni, jöjjön üzletembe és győződjék meg az

előnyös vítelalkalomról. ü

kosztüm kelmék, blouz kelmék, doublé anyagok, selymek, vásznak.

mindennemű damasztáruk, paplanok, szőnyegek, mosó áruk, kanavászok, csipkék.

És még számos itt fel nem sorolható áruk.

mindenféle rjhadiszek, kész aljak, kész blouzok, pongyolák, kosztümök.

Megtekintés vótelkényszer nélkül.

Ä legcélszerűbb karácsonyi és újévi ajándék

gyermekeknek télikabát Vagy ruha — férfiaknak szőrme bekecs, Városi- Vagy utazó, bunda és lábzsák. = ÓRIÁSI VÁLASZTÉK! = SZORID, SZABOTT ARAKá

Szántó Mér és Tsa Szatmár (a színházzal szemben).

Kocsis dolmány-öltönyök és rózsás szűrök állandóan raktáron!

Wk JjS r"PMVII T a karácsonyi és újévi g| Játék, porceilán- és emaille edények, em- il/1 LSOVi T !L. I nagy szenzácziós vásár ff ^tárgyak, háztartási cikkek és diszmii- y

oc/ g aruk nagy raktara. Viszonteladóknak ed- f

a S7atm^n ^7^ 133n ® pártfogást tea- Bisíniczily üstVás

W ^/a«.Uy i aíkrfsl 8 L«/US SvJ^íi « váló tisztelettel Kazinczyutcza 10. sz"Tyi | ' egy Wiigner-féle légkazános kettős S TCSapOÍÓ készülék és egy teljesen jókurban lévő, akár egy,

JQJICaÍJAJp akár két ló után vászonfedeies kocsi és egy sarok házas telek Árpád-U. 44. sz. alatt, melyber. jelenleg is fűszer víziét van. Mindezekről értekezni lehet Lindenfeld Domo kosnénál, Deák-tér. B. Vécsey-h.

Van szerencsém a nagyérdemű hölgyközönség becses tudomására hozni, hogy Kazinczy-utca 12. szám (Vargaszin) alatt _ .=

női kézimunka üzletei; és hímző slőnyomdát

nyitottam, amelyet a mai kor igényeinek megt'e- lelöleg berendeztem. Dús választék mindenfélele kézimunka kellékekben. — Elvem kevés haszon nagy forgalom. — A n. é. közönség szives pártfogását kéri

MOSílOVITS JENŐ. =

A barna ember.

Kellemes fiú volt. Egy kicsit túlságosan szép, kissé túlságosan elegáns, kissé lulságosan pózoló, de szeretetreméltó és nem közönséges. A Val de Grace-utcai kis szállodában lakott és azok közé a barátok közé tartozott, akiket számon tartanak. — Csodálatos neve volt, amelyet lehetetlenség volt megtartani. Még nagyobb lehetetlenség volt kimondani. Elneveztük Marxnak és ő ezért nem haragudott.

Marx orvostanhallgató volt. De ez a tanulmány, amelyet a nők között folytatott oly sok idejét elrabolt, hogy az egyetemen ritka madár volt, mint a fehér holló. Ami szabad ideje volt, elkorcsmázta, de ott is olyan maradt mindég, mint egy idegen herceg, aki a szabók gyönyöiüsóge.

A hónap elején nem igen láttuk Marxot, mert akkor ő is, meg mi is előkelő vendéglőkben szóledtünk szét. A diákvendéglői közös asztalunkat úgy 15-ike felé kerestük fel csak. Eleinte ketten hárman szállingóztunk be, később többen és tettünk, végül egyetlen hely sem maradt üresen, együtt vö t az egész kompánia.

Azon az estén Harmeline barátunk vitte a szót, aki vizsgálóbírónak készült. Már a természet is arra szánta azt a fiút, aki csodálatos szenvedéllyel tanulmányozta a bűnügyeket. Egy szép bűnügyért átkutatta a levéltárakat, múzeumokat, ahonnan talán ki se bujt volna, ha véletlenül olyan bűnesetek nincsenek, amelyek olykor-olykor egész Párisi lázba hozták.

Harmeline ilyenkor lázba jött, elolvasta az összes lapokat és elkezdte az ügyet boncolni. Mindent mérlegelt, minden rsszletet észrevett. Nem láttam még embert, aki úgy tudott volna részletezni, mint ez a Harmeline.

— Nos, ez a Konstantinople-utcai gyilkosság, — kezdte a szót Hirmeline — legrnindennapibb, a legközönségesebb gyilkosság. Éppen ezért kiderítetlen fog maradni. — Egy asszony, akit megölt az átmeneti szeretője. Vége. Hogyan találja meg ezt az embert a rendőrség? Ez a gyilkosság legkönnyebb fajtája. Nagyon kevés kockázattal jár.

mmBsa&BBmissBMwmnwmBmwmnm»

— Mégis volt már rá eset, hogy lefejezték az ilyen gyilkost, — jegyzi meg egy a figyelők közül.

— Véletlenül, vagy ha a gyilkos nagyon kegyetlen és kitartó volt és kiáltó nyomot hagyot maga után. Különösen ki vagy mi lehetne itt az áruló. Egy asszony kimegy az utcára. A kliens bazakisóri megöli, kirabolja és elmegy. Ismeretlen volt, ismeretlen maradt. Az utcai női, aki ékszert visel a nyakán, a fülében hősnő, aki minden percben az életével játszik. Ez igy van.

— Te tehát azt hiszed, hogy a gyilkost nem fogják megtalálni.

Azt hiszem, hogy a Konstantinople- utcai gyilkos épp olyan bátran jár-kel a többi halandók között, mint egy lelkész, aki egy legyet sem pusztított el életében.

— De hisz te is olvastad, hogy láttak egy barna . . .

— Igen, igen. A barna ember, aki ott van mindenféle földerithetetlen gyilkosságban. A barna ember . . . Csak az a kár, hogy egynéhány tizezer olyan barna ember van Párisban, valamennyi pedig nem lehet gyilkos. — Egy barna ember. . .