Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)
1911-12-03 / 277. szám
XUII. évfolyam. Szatmár, 1911. december hó 3., vasárnap. 277- 5zém; «•*> r^imauu k jlpu*ajp. iCEUTn jdBKT-a-------.írsngrrjt: ,= Elő fizetés! dij : Helyben: 1 évre 12 K. */, évre 6 K. */< évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16............ 8............ A..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rókóczi-utcza 9. szám. ed Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivataléban fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a lcgjutAnvosabb árban kSzSl- tetnsk. — Ai apróhirdetések között minden azó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fiUór. A M. A. V. A gazdasági életet legjobban érdeklő vita a kereskedelmi; melynek csendes egyhangúságába váratlanul ellenzéki hangot vegyített maga a tárcsa előadója, Heltai Ferencz Lecsepüite a magyar államvasutat, hajdan büszkeségünket, most sajnos, a züllés utján döczögő vállalkozásun kát, ezt a legnagyobb nemzeti vagyont, a mely a legnagyobb optimizmussal sem mutat évek éta fejlődést, de ellenkezőleg erős hanyatlást. Rósz vasúti politika, — kevés beruházás, az alkalmazottak lethargyiája és személyes colusiok, a vasút bomlásával az okozói és a szükség, hogy a oa- jokon gyökeresen segítsünk felette sürgőssé vált, — olyanná, — a melyet nem szabad áldatlan pártpolitikával, hatalmi versengéssel elodázni. Az őstermelő Magyarország létfeltétele egy elsőrendű vasúti hálózat. Annak perfekt karban tartása, folytonos és czéltudatos fejlesztése a legsovenabb feladat. Magyarország gazdasági fejlődése egyenesen a vasúti hálózatának megépítésére született meg s egy ország, a mely annyi természetadta kincsesei van megáldva mint Magyarország, a hol tehát a népesség legnagyobb százaléka a helyes közgazdasági beosztás szerint feltétlenül őstermeléssel kell hogy foglalkozzék, — minden erejével azon keil legyen, hogy a termelésben olyan fontos segítő eszközt mint a vasút a legmagasabb nívóra fejlessze. A magyar búza, a va-mt utján lett világezikk, a magyar borokat a vasút szállítja szerte és a vasút formált elhanyagolt terméketlen területekből kultur- vidóket, a hol csak immel ám mai termeltek azelőtt, l“gfe!jebb állattenyésztéssel. A legelőket a vasút törette fel, a föld termő képességét növelő tőkéket, a vasút szállítja és i»z őstermelés nyers terményeit csak a vasúttal lehet az ipari telepekre továbbítani. A magyar vasutak erős elmaradottságát a leglaikusabb szemlélő is megtudja állapítani, annál inkább az érdekelt felek. — Eltekintve a személyszállítási zavaroktól, az örökös késésektől, a szűk berendezkedésektől a nagyobb baj az áruszállitásnál mutatkozik. Azok az any«gi károk pedig, a melyek a vaggonhiányból a fuvarozási késedelmekből a termelőket érik magát a vasutat is nagy veszteségekbe sodorják, mert a felek sohasem riadnak vissza a retorsiótól, hogy káruk legalább csekély részét vissza pereljék a késedelmes fuvarozón. — Ezek azonban csak konkrét esetek, amelyek legfeljebb az egyének védelmére hívják fel a segítséget és vem a legfőbb bajokat jelentik. Ama beteges tünetek, amelyek a forgalmi szolgálatban, tehát a nagy általánosságban, már évek óta de különösen az idén mutatkoznak, óriási visszahatással vannak az egész Tódas. Irta: Dénes Sándor. Tódással miniegy fO esztendő előtt történt az ismerkedésem. Lehettem úgy unokatestvérek között is vagy huszonegy esztendős és miután a római jogot elavult dolognak tartottam, lovagi babérokra, hősi cselekedetre vágyott az eretlen lelkem. Egy jó barátom szívességből beleengedte a lovassági kardot a jobb kezem könyökébe s mikor az orvosok felszedlek a porondról, a kömökcsontjaim úgy néztek egymás-al szembe, mintha sohasetn ösmerte volna egyik a másikat. Bepakoltak egy hullahordozó barkába és kórházba vittek. Körém gyűltek az ösz- szes gyógytudományok nekigyürközött mé szárosai, kantárt lettek a fejemre s hogy fiatal életem el ne hervadjon : kloroformmal locsolgatták. Az agyam elkezdett körforgalmi túrákat tenni s mire felébred tem, a könyökcsontjaim gypszkotésben barátkoztak ismét egymással. Kinyitottam a szemem a kórház kicsiny szobájában, belenéztem a világba, ame yik egy vérszinü, klorotormszagu skatulya volt a számo ■ ra. És akkor fölém hajolt Tódás. Becstelen bagóillatot lehelt ream, de ez az illat volt akkor nekem az élet első tavaszi le hellete, amely akkor csapott meg, mikor jobbommal már barátságosan szorongattam antipathikus barátomnak, a Halárnak kezét. Belenézett Tódás az arcomba. Csöndé sen, jóságosán, résztvevőn. Szőrtelen her- mafrodita képe tele volt baráti együttérzéssel, apró szemeinek süni pislogása aggodalommal leste, hogy kiköltözik-é belőlem a lélek vagy megmarad régi, hűséges lakónak. Kuistráfos kórházi zubbonya olyan volt, mint egy papi reverenda. Várt egy kicsit Tódás, hogy a szememet kell-é lefognia vagy még nem megy kárba, ha megigazítja rajtam a takarót, azután furcsa, esetlen, kappanhangon szólalt meg: — Fáj? Nem fájt. Szerettem volna felkelni. Tódás rám nevetett. — Azt nem lehet, tekintetes ur, majd később, nemsokára, egy-két hónap múlva. — Meghalok ? — Fenét tetszik meghalni. Nem megy az olyan könnyen. Nincs semmi baj. Csak pihenni kell. — Ki maga ? Orvos ? Ápoló ? — Nem. Tódás vagyok. Beteg vagyok. Kórháziápolt. Belső bajom van, delfenntjárok vele. Télen mindig bejövök az ispotályba. Jó itt lenni, meg tetszik látni. Biztatóan, barátsággal hozzámhajolt Tódás és megint rámlehelt az életből egy kis bagó-odeurt. Mellettem maradt éjjel nappal Tódás. Mérte a lázam, adott vizet, ha innom kellett, levest töltött belém, tejet és az orvosi viziten szakszerű bulletint terjesztett a főorvos ele közérzületemről. Lassanként összebarátkoztunk. Tódás- nak behoztak egy ágyat, odahordták az én szobámba a köménymagos levesét meg a vastagételét és Tódás hangosan csámcsogva ette a rántott szilvát vagy a savanyu pa- szulyt a befőttel, amivel engem tisztelt meg a baráti részvét. Meg-megforditott az ágyon, eligazgattu a fejem alját és elbeszélgetett velem Tódás. Beszélt az életről, Büdszentmihályról, ahol a kocsisi mesterséget folytatta és elábrándozott a négy igáslóról, amelyiket ha nyeregből dirigált, még az ekével is trappban vágta a barázdát. De azért itt is jó, az ispotályban. Télen meleg van, az étel is meKószitek kifósült hajból haj fonatot, Locni Chignont postán discréeió mellett azonnal elintézek. -----------ha jdusitót vagy bármilyen divatos hajpótlókot. — Vidéki megrendeléseket -------------- Szabó Balázs úri és női fodrász Szatmár, Deák-tér 20. na gy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevó'közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. az őszi és téli idényre megrendelt valódi finom sehevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek“Czipők A valódi amerikai King Quality ezipők kizárólagos raktára. JiI.buiibÍWuW».wiümi>...,. ,
