Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-04 / 226. szám
2 oldal SZAMOS (1911, okt. 4) 226. szára. £?&“szUtí,s és íer' HejMiep Pi í &7aí*mán főiiziet: Kossuth L/.-utca 10. li, ULauxMí, Felvételi Üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2 Legdivatosabb kézimunkák p» „« [e Ö jjj gj SzatmárKazipcy-u.3. és divatáruk . . kaphatók ^201 HOUflfl ü Telefon 331. szám i f&f* [ á 70 nri és női lőüras . Kesiit kiÍBSült Hajból hajfonatot 'rr>í>r»c<>lrí>lt |||f JLOMl hajdnsitót.loküitY gy bármilyen divatos hajpötlékot oicit. ||||g A szatmári lóverseny egyesület hangversenyéről. Mint lapunk tegnapi számában megjelöltük, a lóverseny egyesület által vasárnap este rendezett hangverseny tudósítását technikai okok miatt kénytetenek voltunk megszakítani. A folytatást itt adjuk azzal a megjegyzéssel, hogy alább megemlítendő programpontokon kívül N. Szabó Albert dr. tartott igen szellemes s találó aktuüli tásokkal fűszerezett felolvasást arról, hogyan fog kinézni egy lóverseny 500 óv múlva. A mulattató felolvasásnak, találósziporkáknak ieikesen tapsolt a hangverseny közönsége. Az első hang, amit a közönség a színpadról hallott, a Luby Magdáé volt. Nemcsak sorrendben első, de rangban is. H. Bánífy Dénes csókja című költeményt szavalta el azzal a nem ösmeretlen szavaló képességgel, amelynek már sokszor tapsolt — és sohasem érdemtelenül — ugyanaz a közönség. A kiasszonynak orgánuma egyike azon kellemetes, szivhez3zóló hangoknak, amely igen sokban emlékeztet bennünket Márkus Emilia kiváló hingrnodulatiójara. Még talán arckifejezéséből is emlékezhetünk a Nemzeti Színház kitűnő művésznőjére. Hmghoido- zása, finom, elegáns megjelenése, egész alakjának külseje mar maga olyan megnyerő, hogy kitünően interpretált szavalata bizonyos tekintetben oly hatást gyakorol a h-.llgatóra, amely őt városunk és vidékünk legkitűnőbb szavalojává avatja. Mindig örömmel látjuk a gos bárónő! Engedje meg, hogy Jönsson kisasszonynyal nógyszem között beszélhessek néhány szót . . . S épp ily komolyan és nyugodtan meg fogja szerelmese kezét s igy szól hozzá: — Lotte, tudod, hogy szeretlek 1 Akarsz e az én kis feleségem lenni ? S eljött a nagy nap. Andersson miután mindenről elszámolt és elbúcsúzott a családjától, merészen, de kissé dadogva igy szólt a bárónőhöz : — Móltóságos bárónő 1 Nem beszélhetnék Jonsson kisasszonynyal . . . szeretnék . . . valamit . . . hm . . . valamit . . . egyedül . . . A bárónó mosolygott: — Sajnálom, de Jönsson kisasszonyt tegnap délután elengedtem Nässjöbe, hogy beteg fivérét meglátogaésa. — És . . . és . . . mikor jön vissza? — Nem tudom. Talán csak néhány nap múlva. Andersson kitámolygott a szobából, kiment az állomásra, jegvet váltott s a kocsi sarkába húzódva, keservesen sírni kezdett, először tizennégy éves kora óta, miután anyja meghalt. X. állomáson a 137-es vonat, amevilágot jelentő deszkákon bájos megjelenését. Örömmel üdvözöljük. * Zenei élvezetekben a mai hét különösen szerencsés volt városunkra. A Man- delsohn E-moll hegedű concertje, mely a halhatatlan nagy mesternek egyedüli hegedű concertje, oly interpretatióban került ma a hallgatóság elé, amilyet ritkán van alkalmunk hallani Szatmáron. Bendiner mester kísérete mellett dr. Damokos Andor — mondhatjuk: — ezen előadásban felülmúlta önmagát. Van alkalmunk gyakran hallani magánkörben is Da mokos Andort. Kiváló művészetében nagyon sokszor gyönyörködtünk élvezettel. De mai művészeiében oly kiváló dolgot produkált, amilyenre legjobb hangulatában játszó művészünket alig ahg hallottuk. A Mendelsohn hegedüconcert épp úgy, mint Bjeihoven, Haydn, Mozart, — olyasvalami a znnóben és a konzervatóriumokban, mint Cicero, Horatius, Virgilius klasz- szikus müvei a gymnásiumban. Aki zenész es igazi zenész, annak épp úgy kell e klasszikusokat ösmerni, játszani, mint a fiatal, zsenge ifjaknak a római klasz- szikust tanulmányozni. Mert miként a műveltséget a klasszikusokból merítheti, épp úgy kell a zenei tudást a zenei gondolatok tömörségét, a harmóniát, az eszmének a kidolgozását, a témának a paraphrazirozását a klasszikusokból elsajátítani, hogy aztán a zenei tökeletesség felé való törekvést, any- nyira amennnyiro eUuJjuk sajátítani. Nem is képzelünk hegedűst, aki Men- d űsohn hegediiconcertjét ne ösmernó, ki azt lyen Andersson utazott, találkozott a 142-es személyvonattal. Alig, hozy az egyik ór- kezótt, a másik már indult. Szent Isten! A szemközti vonaton, a harmadosztályú női szakaszban — Lotte kék sálja 1 A szerelmesek nem törődnek sem helylyel, sem körülmónynyel. És Andersson kiugrott a vonat lépcsőjére, a kék sál felé hajolva, remegő, izgatott hangon kiáltó át: — Lotte, akarsz a feleségem lenni ? Lotte kissé szégyenkezve az utasok közderültsóge miatt, mégis megérté, hogy ha e különös pillanatban meg nem ragadja, elszalasztja élete boldogságát. — És elpirulva rebegó: — Igen ! — Szállj ki azonnal ! — kiáltott vissza Andersson. — És Lőtte kiszállt. Kéz a kézben, siettek a váróterembe s ott egymás karjaiba borultak. De a bájos lányka egyszerre megremegett szerelmese karjaiban s öröm- könyektöl nedves szemét rémülten felvetve, igy sikoltott fel: — A bőröndöm! De Andersson nem felelt. Mit bánta ő a viLg összes bőröndjeit, mikor Lotte végre a keblén pihent! Alfréd of Hedenstjema. nem tanulmányozta és nem játszotta. Sajnos, legtöbb zeneiskolánkban a koncert első részét szokták játszani s az adasiót és a harmadik részt ritkán tanítják, ritkán tanulják 8 ritkán jálszák. Annál nagyobb érdeme van dr. Daraokosnak, ki végre is nem is exprofessió- müvész, hanem dilettáns, de azért vérbeli muzsikus, hogy az első részt, amely kevesebb művészi invenciót követel elhagyta s a második és harmadik rósz eljátszásával gyönyörködtette a szatmári, nem kevéssé magas fokon álló zeneértő publikumunkat. Ami a mestermünek eljátszását illeti, valóban gyönyörrel hallgathattuk a kitűnő művészi előadást. Oly valamit halottunk a két művésztől, amilyenre ritkán volt alkalmunk Szatmáron. A zeneműnek subtilis finomságait a hegedüjátszás oly kitűnő művészetével interpretálta dr. Damokos gyöngéd legátói a vonó oly precivizitásával és beosztásával lett előadva, mely lelkűnkbe markolt s az ötödik, hatodik aprikalurában üvegtÍ3ztasággdl vett teljes hangok meglepték a hallgatót, bámulatos dophagrimi a harmadik részben előforduló hat taktuson keresztül tartó trilierje, melyhez a zongora paraprazirozása adta a művészi kíséretet, a művészet igazi fenkölt magaslatán állottak. S mikor a harmadik rész vége fele dinamikus erővel végezte a mü befejezését, a gondolat közel állott hozzánk, hogy egy ezred B >zendoi fér vulkánikus kitörésében az eol hárfa hangjait csalta ki a művész hegedűjéből. Mindig nagy áldozat Bendinertöl, ha ő kíséretre vállalkozik. A nagy művész, aki a vezetésre óriási erejével, nagy tudásával diuamitikus hatásokat, előidéző technikájával, a zongorázás művészi beosztásával mindig a vezórszerepre van hivatva, cssk a szatmári közönség iránti nagyrabecsülésnek adja jelét, ha kíséretre vállalkozik. S a mai koncert rendezősége még a magas szólamu játékra sem merte volna a művészt felkérni s hí ő problómiótu elvállalta a kíséretet, ezzel rádupiázolt a közönség iránti tiszteletre. Meghisszük, hogy ő a kiséret terén is mester, művész, de óriási önuralomra vau szüksége, hogy a második szólamot játsza, — s oly finomsággal, oly diserétióvai kísérje az els > szólamot, mely művészi egyéniségének alárendeltségét involválja magában. Megbámvltam ma is az ő kíséretében a pianissimák alkalmazásának előforduló érvényesülését a zongora hangjain, bámultuk gyöngysoros lauferjót, csodáltuk azokat a preveleket, amely egyes Stukatiónál alig érintve a billentyűt, oly dinamikus erővel uraiták a helyzetet. Zenei életünkben nagy szó Bendiner, várva várjuk, hogy halljuk mielőbb öt az őszi szezonban egy saját hangversenyén s hisszük is, hogy Szatmár publikuma szives örömmel fogja viszonozni azt a készséget, mely Bendinert városunk zenei világának megbecsülésében olyannyira jellemzi. Handieapper. Gyermek játékok, üveg- és pOreellán edények elegáns sétabotok, háztartási cikkek nagy választékban kaphatók a Ozatmári Bazárban. Szatmár, Kazinezy-utea
