Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-04 / 226. szám

2 oldal SZAMOS (1911, okt. 4) 226. szára. £?&“szUtí,s és íer' HejMiep Pi í &7aí*mán főiiziet: Kossuth L/.-utca 10. li, ULauxMí, Felvételi Üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2 Legdivatosabb kézimunkák p» „« [e Ö jjj gj SzatmárKazipcy-u.3. és divatáruk . . kaphatók ^201 HOUflfl ü Telefon 331. szám i f&f* [ á 70 nri és női lőüras . Kesiit kiÍBSült Hajból hajfonatot 'rr>í>r»c<>lrí>lt |||f JLOMl hajdnsitót.loküitY gy bármilyen divatos hajpötlékot oicit. ||||g A szatmári lóverseny egyesület hangversenyéről. Mint lapunk tegnapi számában meg­jelöltük, a lóverseny egyesület által vasár­nap este rendezett hangverseny tudósítását technikai okok miatt kénytetenek voltunk megszakítani. A folytatást itt adjuk azzal a megjegyzéssel, hogy alább megemlítendő programpontokon kívül N. Szabó Albert dr. tartott igen szellemes s találó aktuüli tásokkal fűszerezett felolvasást arról, ho­gyan fog kinézni egy lóverseny 500 óv múlva. A mulattató felolvasásnak, találó­sziporkáknak ieikesen tapsolt a hangverseny közönsége. Az első hang, amit a közönség a szín­padról hallott, a Luby Magdáé volt. Nem­csak sorrendben első, de rangban is. H. Bánífy Dénes csókja című költeményt sza­valta el azzal a nem ösmeretlen szavaló képességgel, amelynek már sokszor tapsolt — és sohasem érdemtelenül — ugyanaz a közönség. A kiasszonynak orgánuma egyike azon kellemetes, szivhez3zóló hangoknak, amely igen sokban emlékeztet bennünket Márkus Emilia kiváló hingrnodulatiójara. Még talán arckifejezéséből is emlékezhetünk a Nemzeti Színház kitűnő művésznőjére. Hmghoido- zása, finom, elegáns megjelenése, egész alak­jának külseje mar maga olyan megnyerő, hogy kitünően interpretált szavalata bizonyos tekintetben oly hatást gyakorol a h-.llgatóra, amely őt városunk és vidékünk legkitűnőbb szavalojává avatja. Mindig örömmel látjuk a gos bárónő! Engedje meg, hogy Jönsson kisasszonynyal nógyszem között beszél­hessek néhány szót . . . S épp ily komolyan és nyugodtan meg fogja szerelmese kezét s igy szól hozzá: — Lotte, tudod, hogy szeretlek 1 Akarsz e az én kis feleségem lenni ? S eljött a nagy nap. Andersson mi­után mindenről elszámolt és elbúcsúzott a családjától, merészen, de kissé dadogva igy szólt a bárónőhöz : — Móltóságos bárónő 1 Nem beszél­hetnék Jonsson kisasszonynyal . . . sze­retnék . . . valamit . . . hm . . . vala­mit . . . egyedül . . . A bárónó mosolygott: — Sajnálom, de Jönsson kisasszonyt tegnap délután elengedtem Nässjöbe, hogy beteg fivérét meglátogaésa. — És . . . és . . . mikor jön vissza? — Nem tudom. Talán csak néhány nap múlva. Andersson kitámolygott a szobából, kiment az állomásra, jegvet váltott s a kocsi sarkába húzódva, keservesen sírni kezdett, először tizennégy éves kora óta, miután anyja meghalt. X. állomáson a 137-es vonat, ame­világot jelentő deszkákon bájos megjelené­sét. Örömmel üdvözöljük. * Zenei élvezetekben a mai hét különö­sen szerencsés volt városunkra. A Man- delsohn E-moll hegedű concertje, mely a halhatatlan nagy mesternek egyedüli hegedű concertje, oly interpretatióban került ma a hallgatóság elé, amilyet ritkán van alkal­munk hallani Szatmáron. Bendiner mester kísérete mellett dr. Damokos Andor — mondhatjuk: — ezen előadásban felülmúlta önmagát. Van alkal­munk gyakran hallani magánkörben is Da mokos Andort. Kiváló művészetében nagyon sokszor gyönyörködtünk élvezettel. De mai művészeiében oly kiváló dolgot produkált, amilyenre legjobb hangulatában játszó mű­vészünket alig ahg hallottuk. A Mendelsohn hegedüconcert épp úgy, mint Bjeihoven, Haydn, Mozart, — olyas­valami a znnóben és a konzervatóriumok­ban, mint Cicero, Horatius, Virgilius klasz- szikus müvei a gymnásiumban. Aki zenész es igazi zenész, annak épp úgy kell e klasszikusokat ösmerni, játszani, mint a fiatal, zsenge ifjaknak a római klasz- szikust tanulmányozni. Mert miként a mű­veltséget a klasszikusokból merítheti, épp úgy kell a zenei tudást a zenei gondolatok tömörségét, a harmóniát, az eszmének a kidolgozását, a témának a paraphrazirozását a klasszikusokból elsajátítani, hogy aztán a zenei tökeletesség felé való törekvést, any- nyira amennnyiro eUuJjuk sajátítani. Nem is képzelünk hegedűst, aki Men- d űsohn hegediiconcertjét ne ösmernó, ki azt lyen Andersson utazott, találkozott a 142-es személyvonattal. Alig, hozy az egyik ór- kezótt, a másik már indult. Szent Isten! A szemközti vonaton, a harmadosztályú női szakaszban — Lotte kék sálja 1 A szerelmesek nem törődnek sem helylyel, sem körülmónynyel. És Anders­son kiugrott a vonat lépcsőjére, a kék sál felé hajolva, remegő, izgatott hangon ki­áltó át: — Lotte, akarsz a feleségem lenni ? Lotte kissé szégyenkezve az utasok közderültsóge miatt, mégis megérté, hogy ha e különös pillanatban meg nem ra­gadja, elszalasztja élete boldogságát. — És elpirulva rebegó: — Igen ! — Szállj ki azonnal ! — kiáltott vissza Andersson. — És Lőtte kiszállt. Kéz a kézben, siettek a váróterembe s ott egymás karjaiba borultak. De a bájos lányka egyszerre meg­remegett szerelmese karjaiban s öröm- könyektöl nedves szemét rémülten felvetve, igy sikoltott fel: — A bőröndöm! De Andersson nem felelt. Mit bánta ő a viLg összes bőröndjeit, mikor Lotte végre a keblén pihent! Alfréd of Hedenstjema. nem tanulmányozta és nem játszotta. Saj­nos, legtöbb zeneiskolánkban a koncert első részét szokták játszani s az adasiót és a harmadik részt ritkán tanítják, ritkán tanul­ják 8 ritkán jálszák. Annál nagyobb érdeme van dr. Darao­kosnak, ki végre is nem is exprofessió- müvész, hanem dilettáns, de azért vérbeli muzsikus, hogy az első részt, amely kevesebb művészi invenciót követel elhagyta s a második és harmadik rósz eljátszásával gyö­nyörködtette a szatmári, nem kevéssé magas fokon álló zeneértő publikumunkat. Ami a mestermünek eljátszását illeti, valóban gyönyörrel hallgathattuk a kitűnő művészi előadást. Oly valamit halottunk a két művésztől, amilyenre ritkán volt alkal­munk Szatmáron. A zeneműnek subtilis finomságait a hegedüjátszás oly kitűnő művészetével interpretálta dr. Damokos gyön­géd legátói a vonó oly precivizitásával és beosztásával lett előadva, mely lelkűnkbe markolt s az ötödik, hatodik aprikalurában üvegtÍ3ztasággdl vett teljes hangok meglep­ték a hallgatót, bámulatos dophagrimi a harmadik részben előforduló hat taktuson keresztül tartó trilierje, melyhez a zongora paraprazirozása adta a művészi kíséretet, a művészet igazi fenkölt magaslatán állottak. S mikor a harmadik rész vége fele dina­mikus erővel végezte a mü befejezését, a gondolat közel állott hozzánk, hogy egy ezred B >zendoi fér vulkánikus kitörésében az eol hárfa hangjait csalta ki a művész hegedűjéből. Mindig nagy áldozat Bendinertöl, ha ő kíséretre vállalkozik. A nagy művész, aki a vezetésre óriási erejével, nagy tudásával diuamitikus hatásokat, előidéző technikájá­val, a zongorázás művészi beosztásával min­dig a vezórszerepre van hivatva, cssk a szatmári közönség iránti nagyrabecsülésnek adja jelét, ha kíséretre vállalkozik. S a mai koncert rendezősége még a magas szólamu játékra sem merte volna a művészt felkérni s hí ő problómiótu elvállalta a kíséretet, ezzel rádupiázolt a közönség iránti tiszte­letre. Meghisszük, hogy ő a kiséret terén is mester, művész, de óriási önuralomra vau szüksége, hogy a második szólamot játsza, — s oly finomsággal, oly diserétióvai kísérje az els > szólamot, mely művészi egyéniségé­nek alárendeltségét involválja magában. Megbámvltam ma is az ő kíséretében a pianissimák alkalmazásának előforduló érvényesülését a zongora hangjain, bámultuk gyöngysoros lauferjót, csodáltuk azokat a preveleket, amely egyes Stukatiónál alig érintve a billentyűt, oly dinamikus erővel uraiták a helyzetet. Zenei életünkben nagy szó Bendiner, várva várjuk, hogy halljuk mielőbb öt az őszi szezonban egy saját hangversenyén s hisszük is, hogy Szatmár publikuma szives örömmel fogja viszonozni azt a készséget, mely Bendinert városunk zenei világának megbecsülésében olyannyira jellemzi. Handieapper. Gyermek játékok, üveg- és pOreellán edények elegáns sétabotok, háztartási cikkek nagy választékban kaphatók a Ozatmári Bazárban. Szatmár, Kazinezy-utea

Next

/
Oldalképek
Tartalom