Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-28 / 247. szám
é t> * 2. oldal. SZAMOS ^1911. október 28. 247.) szám. Vegyél, exipöt Vegyen, amerikai Vegyünk, lO és 13 koronáért férfi- és női valódi Moskovits anatómiai czipögyarából Szatmár, Deák-tér 7. szám. Gyár foüziat KosstUü L.-u. 10. Agytoli tisztnas e»» |4qííű10íí Báj Gyár fóuziöi Ke fpi»t Fii I enités Huj UJJ uí i ttl ßkluiilult pf»lv£t«»h ííílotolf* Ka? vagy vámkedvezmény, egy kid hajtóerő, egy-egy fogyasztási vagy közlekedési előnv, — sokszor komoly vállalatoknak képezheti létfeltételét. A közgazdasági élet erdői ezek, melyeket nem tudunk meglátni a fától. Beöthy László tudja, hogy már létező üzletek és ipartelepek jutnak a tönk szélére azért, mert ilyen apró jelentőségű támasztékokat találni képtelenek, — holott ezek a vállalkozások viselik azt a képességet, melylyel a fogyasztást fokozni lehet, vagy legalább is a szükségletet teljesen kielégíteni kelleue. Ezek az apróbb vállalkozások kereseti alkalmakat teremtenek, független polgárságot nevelnek, akik a fogyasztás részesei lesznek, — ezekre a vállalkozásokra eddig komoly figyelmet fordítani nem lehetett. Eddig az volt a felfogás, hogy az ipar és kereskedelem fejlődését csakis nagy gyárak és vállalatok támogatásával lehet előmozdítani. Azt kerestük, hogy a támogatásért minél több munkás találjon foglalkozást, holott még nem szüks ges — a mi szerény véleményünk szerint, a magyar polgárságot beleszoritani a gyári munkások osztályába, mert volna itt még alkalom arra, hogy a gazdasági életnek úgynevezett önálló individiumokat neveljünk, Rendkivül nehéz munka ez, mert ezen a területen a szédelgés kalandoraival is találkozni fogunk; de, ha gondos körültekintéssel intézzük és a pénzbeli ajándékozások helyett érdemes embereknek nyúlunk a hóna alá, elérhetjük azt az eredményt, hogy az ország fővárosából szétáradó ipari és kereskedelmi cikkek feldolgozása és forgalomba hozatala szervezettebb, intenzivebb lesz és a vidéki centrumokban is megsokasodik a fogyasztóképes polgárok száma. E dig a főváros felszívta a vidéki gócpontok által tér élt összes közgazda- sági táplálékokat. Az eredmény az lett, hogy most már aránylag mindig kevesebb és kevesebb táplálékot kaphat a vidékről. Ezután arra kellene törekednünk, hogy a vidéki gócpontok termelő képessége fokozódjék, mert ebből táp- lálkozhatik egészségeden maga a fővárosi központ is. Nem szabad többé elzárkózni olyan intézkedések elől, melyek a vidéki gócpontok fejlesztésére alkalmasak és gondoskodni kell arról, hogy a vidéki nagyobb pontokon vibráló közgazdasági gondolatok megvalósulhassanak, — továbbra is el ne kalódjanak. P. L. A zeneiskola % a „Liszi-emSék" G hangversenyt f. hó 29-én, vasárrap este fél 8 órakor a városi szinhüban ♦ megismétli. ♦ A megmaradt jegyek Huszár Aladárnál és Ragályi Kálmánnál kaphatók. táplálkozik. A mely tudja még élvezni a napsugarat, az élet szelidebb, biztatóbb képeit. Amely megérzi a szép, üde erdei levegőt. És amely nemcsak az élet hazugságait, de nagy tanuis gait, és igazságait is megkülözböztetni. Oh ismerem én jól azt a táplálékot, melyet mondva — szegődve kolyvasztónak azokban a füzetekbe, melyekbe a mi ifjúságunk egy töredéke sápidt, kiélt fizikumot és elernyedt, s képzelet piszkos játékától és csalfaságaitól beszennyezett, tőnkre telt lélekkel belesüppednek. Mint a madár, mely szárnyszegetten hull — a pocsolyába. Ismerem én azt a céhbeli törekvést.. mely nem is tekinti Írónak, művésznek azt a független, meg nem vesztegethető írást, a kinek még bátorsága van a nemes, az ideális világban maradni és annak egyszerűségeit a nemzet reális világa számára ápolni. Egy Humbolt, egy Goöthe, egy Jókai, egy Arany János, egy Eötyös, egy Mikszáth, egy Gárdonyi Géza hirdette és hirdeti bátorsággal, elméletien ós gyakorlatban azt a nagy, azt. a nemzetet fentartó elvet, hogy az igazi, a hivatott iró magasabb, emelko- dettebb, tisztább éleifellogásu ideális nemzedéket hordoz kebelében. Ezt az elvet sutba dobták ma a nyugati irányzat mámorában nyavalygó irók... azért nincsenek kö öt ük nagv irók. kohók. Azért nein tudnak hatással lenni a nem et egészére. A magyar ifjúság egykor, nem is oly régen az emberiség és benne a nemzet tiszta, kristályosodott vizében élt. Mint az a királyi szárnya-», a Hattyú, mely szép. formás nyakát magasra tartja, todizatának feh-rséget, lenjének üdveségót az elő vízzel ós vihar lényegővel őrzi és ápolja. A Hattyú- fiókokat kicsempésznék azonban az óiő vízből. A tiszti, ózanos levegőből. És becsalták a posványokba. A dögletes a vértől, mérgezett bústól és perverzitástól párolgó területre. A hol aztán buja érzésekről és képektől megzabált ifjúság szomorúan csüg- gesztik le fejét ós látják, érzik bepiszkoiva neme» tollazatukat. .Hát én nem ilyen világban nőttem fel. Én nem ilyen ifjúságot akarok nevelni. Én nekem nem kell ösztönös állat. Nekem ifjúság kell, a mely ösztöneit értelemmel, vágyait eszményekkel ós eszmékkel irányítja.. Én nem c-ak hazugságokat látok a világba. Én nem csak olyan házas életet ismerek, a hol az egyedüli összetartó kapocs a megszokás. A kényszer. A hol teljesen kihűlt a szivekből a szerelem. És merő szeretkezés szükségletté vált . . . Én nem csak „pathie“ házasokat ismerek az életben, nem csak olyan szülőket, a kik hazudnak, csHnak, lopnak gyermekeik szetneiáttára. Ahol a cselédek bérét kopasztják. A hol más boldogságának romjain épitik fel a maguk jómódját. Én nem csak annak a tanítónőnek tipusát ismerem sőt magyar tanítónőnek el sem ismerem, miként nem ismerte el az Akadémia, kinek alakját Bródi megrajzolta. Én a falunak nem csak bűneit látom. Én tudom, hogy ott van még mindig a nemzet ősforrása. Onnan kapja vérének megfrissülósót. Én nem a nemzet bűnét, árnyait viszem a világ piacára, az idegen népek típusaihoz. En ismerem az élet szebb, vigasztalóbb, igazabb, fényesebb képei is. S ha önök jogot formálnak arra, hogy csak a naturális iránynak, a sexuális dobzódásoknak, a matériába fűlt nyavaly- gásnak ós csömörnek színeivel dolgozzanak: a szabadgondolkodás e büszke századában no merjenek szemrehányást tenni azért, ha hirdetjük azt, a mi szop, a miben nemesség, emelkedettség ós magasabb életcélok intenek felénk. Nekem éppen olyan jogom van a verőfónyes n-:phoz, az erdő üde friss levegőjéhez, az élet illúzióihoz, a széphez, a jóhoz, mint önök suverén gőggel hirdetik az ifjúságnak az élet képeit, idő előtt való forradalmát az érzékeknek, élvezetét mindannak, a mi ront, rothaszt. A mi elveszi az ifjúság reményét. És oda dobja a reménytelenség, a csalódások, a korai veszkedósek szomorú útjaira. De még más mondanivalóim is lesznek. akar inni keresse fei az „ÁRPÁD“ 5ürcjaml(ot üx»péd-utca 22. siam. Agy tini usziiias e& fertőtlenítés ffipp rei. őzalíM. rÄ Är tó G/ai* fő üzlet: KossuUi L.-atea Ki. nczy-u. 17. Aítiia-utoa 2 Ma frissen csapolt kőbányai sört es kitüiaő is sittén kesselt borokat Tisztelettel a tulajdonos,
