Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-27 / 246. szám
246. 5zám. XL'II. évt®lyam. Szatmár, 1911. október hó 27., péntek Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, Vj évre 6 K. »/« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:,, .. 16 ............. 8 ,, .. 4„ ., 1’50 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. NyilttérfíöKPS^ fillér. JAz együgyüség. Szatmár, 1911. október. Az a törekvés a parlamenti béke iránt, amelyet az ellenzékkel Berzeviczy házelnök megindított a Justk-párt merev magatartásán megakadt. Ez a párt ugyanis a békének „sinequa non“-jakéntaz általános, egyenlő, titkos és községenként választójognak biztosítását állította fel, Berzeviczy ellenben ezt a feltételt nem fogadhatta el, hanem a választójog kérdésétől külön választani kívánja, mert ez a két kérdés már természeténél fogva egymástól teljesen külön álló és elkülönítve tárgyalható íüggetlen kérdést képez. A béke körül felmerült helyzetről a kormányelnök tudvalevőleg közelebbről a felségnek előterjesztést tett, amely felett a korona döntése várható. Amaz ellenzéki csoport azonban még most is hánykolódik, ha arra az esetre néz is, hogy a felség a Berzeviczy, illetőleg a kormány felfogását ' osztaná, arai pedig valószínű, nem törődik amaz ellenzék azzal: milyen kárt okoz idétlen obstrukciójával az országnak, amely a törvényhozástól alkotásokat vár, de amelyet a Justh-féle ellenzék obstrukciója teljesen megakasztott, jól lehet ez az ellenzék már maga is arról elmélkedik : mi lesz tehát ? Hiszi, hogy valamint clotür, úgy uj választás sem lesz, de hogy volta- képen a dolog hova lyukad ki: azt maga sem tudja, azonban reményű, hogy a kormány a zavar miatt, amelyet az ellenzék idézett elő, meg fog bukni és uj kormányalakulás lesz. íme tehát az volna az ellenzéknek leghőbb óhajtása, hogy kormányválság álljon be, hihetőleg, hogy ennek folytán ő kerüljön a kormányra. Ezzel pedig az ellenzék gondolt merészet és nagyot, de mi azt hisszük, hogy ennek a vágynak valósulásából semmi sem lesz, mert nem teszünk fel a koronáról olyan veszélyes kísérletezést, amely az országnak sorsát a szélsőségre bízná, de ha mégis kormányválság következnék be: abból ugyan az ellenzék a maga részére nagy örököt nem kovácsolhat, mert a német példa szerint „selten kommt es besser nach“1 Személyes érdek és személyes gyűlölet vezeti azt az ellenzéket, a mostani kormányférfiakkal és azokkal szemben, akik annak háta megett vannak, pedig azok a férfiak a népnek és a hazának igaz érdekeikben igyekeznek munkálkodni. Különösen gyűlöli az az ellenzék Tisza Istvánt azért, hogy ez a kormány támogatja, amelynek törekvése irányát helyesli, holott Tiszának is szabad a véleménye, mint bárkinek másnak. Az a piszkoló ó hang, amelyet Tisza ellen használnak, valóban nem származik egyébből mint abból, hogy Tisza a közvélemény előtt velők szemben egy óriás és egy törhetlen hazafi, akit nem tántoríthat meg, igaz meggyőződésében senki és semmi befolyás. Nem csodálkozunk mi ezen az ellenszenven, mert h szen régein is így volt: az együgyüség sokszor üldözte a jókat. Az átheni polgár is, midőn kérdezték tőle, miért haragszik Aristótelesre. azt felelte, hogy ő nem ismeri Aristóte- lest sem az nem vétett elieme semmit; hanem bosszankodik, hogy mindig dicsérni hallja Aristótelest, tehát annak nem lehet ő barátja. A Justh-féle ellenzék is azért gyűlöli Tiszát, mert ezt minden jó magyar dicséri. (V.) A levél. Irta: Roberto Bracco. — Miféle levél az? — Melyik? — Amelyiket éppen most dugtál el. — Én nem dugtam el, — hanem eltettem. — Miért nem olvastad el? — Majd elolvasom később! — Hát miért nem bontottad fel ? — Mert később akarom felbontani. — Ha egyedül leszel, mi ? — Igen. — Azt a levelet egy nő irta? — Nem tudom. Meglehet. — De ón tudom. Hosszúkás, keskeny a borítéka és parfümös. A címzésről is lehet látni, hogy nő írása. Ezen nem lehet vitatkozni 1 — Nem is akarok. — Luigi, add ide a levelet! — No persze! — Még egyszer mondom, add ide a levelet, mert megbánod! — Ugyan mit? — Már egy hónap óta veszem észre, hogy nagyon előzékeny vagy velem szemben. Ez mindjárt gyanús volt előttem. Persze! Azért vagy mostanában olyan jó és engedékeny irányomban, mert — szeretőd van! — Oktalan beszéd! — Igen. Igen, ismerem a te metódusodat. Érzékenynek tetteted magadat. Okosabban cselekedsz, ha mindent bevaliasz — és én megbocsátok neked! Nos, akarod?... Luigi fanyarul mosolygott e szavak hallatara. Felesége egyre azt hajtogatja, hogy adja oda neki a levelet, ő metr viszont egyre állhatatosan ellene mondott e kívánságnak. Végre, mikor Lívia komolyabb tónusba csapott át és az incselkedósnek vehető szemrehányások mindjobban kióle- sedtek, Luigi szinte elérzékenyülve kórlelte feleségét: — Hallgass meg. Az a föltevés, hogy én csak azért váltam ismét jó férjjé, hogy könnyebben megcsalhassalak, annyira sértő és olyan igazságtalan, hogy gyanúsításért erősen meg kel lakolnod. S meg is fogsz bűnhődni, mert napnál világosabban bebizonyítom, hogy igazságtalan voltál velem szemben, jóllehet távolról sem voltam olyan ralfinált és frivol, amilyennek te tartasz. Igen, ezt a levelet egy nő irta, aki — mondhatnám — a szeretőm volt. Megismertem a kezeirását. Tudom, hogy e levél keserű szemrehányásokat tart auui^s mert több mint egy hónapja, hogy megszakítottam a vele való érint kezest. Ha olyan nagyon érdekel a dolog, ime itt a levél, olvasd! Lívia idegesen kap a ki férje kezéből a levelet és mig Luigi némi aggodalommal, hallgatagon figyelte felesége arcát, addig Lívia izgatottan, szinte lázasan mólyedt bele az olvasásba. A levél igy hangzott: „Te elhagytál, hogy feleségedhez térj vis-za. Szemérmellen közönynyel adtad ezt tudtomra és azt gondoltad, hogy őszintén cselekszel. S ha a nő, akinek kedvéért a férfi elhigyja egyetlen szerelmét, ennek a férfiúnak felesége, úgy a hűtlenség sokkal galádabb. Te nem szereted a feleségedet; és a feleséged nem szeret téged 1 Mert ha te szeretnéd öt, úgy jobban őrködnél fölötte ; és ha ő komoly, igaz érzelmekkel viseltetnék irántad, akkor nem menne el a Via Principessa Marghe* risa 65. számú házba hetenkint háromszor, hétfőn, szerdán és szombaton délután öt órakor, hogy egy deli lovasdsztnek karjaiba vesse magát. Isten veled Norina I“ A részletek pontossága annyira meglepte Líviát, hogy egész testében remegett. Félt, hogy az ördöngős felfedezés folytán, mint bűnös ö áll majd férje előtt. Arca elsápadt, tekintete megtörött és mintha ezer- fejű sárkány fojtogatta volna, roskodozva dűlt a mellette levő karosszékbe. Ajkait görcsösen összeszoritotta és tágra nyitott szemeivel maga elé meredt, mintha a sötétségben rémeket keresne. Luigi, aki most bünősebbnek érezte magát, mint valaha, letérdelt felesége elé, szép szóval csititgatta és csókjaival halmozta el Lívia reszkető kezét. — Liviám, édes jó Líviám 1 Te szegény teremtés, te I . . . Lásd, lásd! . . . Miért voltál olyan erőszakos ? Tehát nem volt igaz, hogy már előbb is gyanakodtál reárn, mert különben nem lett volna a hatás ilyea megdöbbentő, ilyen rettenetes ... De esküszöm néked, hogy örökös szemrehányással illettem magam ezért a ballépésért és szentül megfogadom, ime most előtted, hogy soha többé nem fogom azt az asszonyt viszontlátni 1 Kérlek, kedvesem, ne sanyargasd magad annyira 1 Hisz immár mindennek vége van. Hát nem látod a levélből, hogy viszonyunk már megszűnt ? . . . Kór-
