Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-24 / 243. szám
M 243. 57sm. XL'll- év^&lyam, Szatmár, 1911. október hó 24„ kedd. NIUllfiM IAPILAP. —-------— »■ 1 '■= Et öfizetéei dij: áeiy&en: 1 «vre 12 K. V* *vre íK.'i, évre 3 K, i bóra 1K tfMékr«:. 1«............. 8 . .. . 4...........150 Eg y m6mi éra 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: t Rékóczi-utcza 9. szóm. m Telefonszóm: 107. Mindennemű dijak Szatm&ron, a lap kiadóhivataliban fizetendők. § Hirdetések: - ^ Készpénzfizetés mellett, a lejjutányosabb árban kiset tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 flMf. MyHttér sora 20 fillér A megoldás feltételei. Minden politikai tényezőnek komoly feladata, hogy a bonyodalmak megoldásához a saját tehetsége, ereje és hatalma szerint hozzájáruljon. Örvendetes jelenség, hogy most igazán minden oldalon becsületesen teljesitik is ezt a feladatot. Mégis el kell ismernünk, hogy a megoldás még így is igen nehéz feladat, mert a pártok a saját céljaikhoz erősen lekötötték a saját akarataikat és ha ő«zintén akarnak is felszabadulni ezen kötelékek alól, csak úgy egyszerűen nem tehetik, — nekik maguknak kell előbb legyőzni önmagukat, hogy aztán beléphessenek abba a gondolatkörbe, melyen belül a parlamenti béke mellé sorakoznak lehetséges. A véderőjavaslatról és a választójogról lehet egyelőre szó. Ha ez a két kérd's elintézhető, — ugylátszik, hozy akkor már a házszabályrevizió miatt, leküzdhetetlen nehézségek föl sem merülhetnek. Hogy vagyunk tehát a véderőjavas- lattal ? A pénz- és véráldozat nagysága miatt merültek fel e javaslattal szemben kifogások. Ezeken felül, a nemzeti vágyaknak bizonyos mértékig való kielégítését. követeli az ellenzék Justh Gyula ellenben ezen követelésekkel edcl g em í is foglalkozott, hanem arra a merev álláspontra helyezkedik, hogy: a véderőjavaslatot le kell venni a napirendről, mert csak az a parlament lesz jogosult a véderőjavaslator. megalkotni, mely a általános, titkos és egyenlő választójog alapján kap mandátumot. A béketárgyalások első és legnehezebb feladata természetesen az, hogy ezt a legmerevebb állásfoglalást a maga értékére leszállítsa. Ha Justh Gyula a saját állásfoglalását helyesen értelmezné, — tisztában kellene lennie azzal, hogy a véderőjavaslatnak a napirendről való levételét követelni, — nem lehet komoly politikai cél. Ez a javaslat már húsz év óta van napirenden és ha bármi törté- r:k is, napirenden marad mindaddig, mig törvényerőre nem emelkedik. Arról nem is beszélünk itt, hogy a nemzetnek szüksége van erre a törvényre; arról sem beszélünk, hogy ez az egy javaslat az, mely a király és a nemzet között örökösen kon Aktusokat támaszt és hogy tehát az ásandó pártviszályokru k rzt a magvát ki kell már egyszer dobni a közélet talajából: csak arról beszélünk, hogy ha most sikerülne is Justh Gyulának ezt a javaslatot lévé etni a napirendről, — az uj kormány ezt megint csak napirendre hozná, akár volna már titkos választójog, akár nem. Nincs ennélfogva semmi célja ennek a merev állás| pontnak, melyet ezen a ponton Justh Gyula képvisel Erről az álláspontról Justh Gyula letérhet anélkül, hogy e miatt a saját politikai céljaiból csak egy vonalnyit is kockára vetne. Megteheti ezt annál könnyebben, mert a mai helyzetben már világos, hogy ha nélküle jönne létre megegyezés a pártok között, akkor a parlamenti akarat erőszak nélkül is törvénybe tudja iktatni ezt a javaslatot; mert ha a Justh-csoport teljesen magára marad, az ellentállást folytatni nem lesz képes. Persze, hogy a kérdésnek ezt a legnehezebb részét úgy megoldani, hogy abból állandó kéke legyen, csak a Justh Gyula akaratával lehet Hiszen Andrássy Gyula nyíltan megmondja, hogy én elitélem az obstrukciót; de szeretem az ügyet, melyért az obstrukc ó folyik, főleg pedig akarom, hogy azoknak az egyéniségeknek, akik ma obstruálnak, befolyásuk, hatalmuk, erejük maradjon. Ezt az álláspontot fejezi ki Tisza István gróf is, aki aradi beszédében rámutatott arra, hogy van egy osztrák maradi szellem, mely nem engedi, hogy a hadseregben a magyar nemzeti vágyak érvényesülést találjanak. Ezzel a szellemmel küzdeni kell és ma arra szoritkozhatik csupán ez a küzdelem, hogy a véderőjavaslatban nyitva hagyja azokat a kapukat, melyeken keresztül a magyar * Úti levés. Wiesbaden, mint olyan. Weisbaden, 1911. okt. Egy hosszú egyenes, két oldalt fási- tott — nem is igaz — csak az egyik oldalán fásitott utca, a végén egy templom. Egy szép templom. Ezt keresztezi egy má sík hosszú egyenes utca, ennek a végén egy hegy, no meg valamivel előbb egy park. Egy szép park. Punktum. Mivel azonban ez alá, a kéziratban, hat sor alá a nevemet nem lehet aláírni ós mivel a szatmári összes itt nyaraltak sértve éreznék magukat, folytatni vagyok kénytelen. Hát folytassuk a parkon. A parkban, rögtön a hosszú, egyenes utca mellett van egy tó, a lóban pedig egy eléggé primitiv szökőkút. A tó mellett egy szobor . . . Na, ne kínozzuk a ceruzámat. Nekem, spéciéi nekrm — és ez vajmi keveset jelent — nem tetszik Wiesbaden. Mint ahogyan a sohasem látott Karlsbad sem tetszik, mintahogy nem fog tetszeni az a regény, amelyet agyon leirásoznak, az a dráma, amelyet agyon prológoznak és az kép, amelyet agyon kereteznek. Vagy dráma vagy prolog, vagy kép vagy keret, de az egyiket a másik rovására fejleszteni nem szabad. És ez a németeknek egy igen nagy hibájuk. Ha va1 lamit csinálnak, nem ismernek határt. A méreteik monumentálisak. Ennek a helynek természet adta gaz- gadságából fürdőt, nyaraló helyet, üdülő alkalmatosságot akartak csinálni ós lett belőle egy várog^ hogy körülbelül hasonlítsam, olyan mmt Szeged. Egy bérházak közé fojtott villa sor, egy agyon villanyos sinezett utca massza, egy kirakatokra, villanycsillárokra és rém- sóges forgalomra bámuló park. Még gyógyulásra, nem hogy üdülésre nézve, sem cserélem el egy utolsó, szakadékba épített oláh faluval. A közvetlen közelébe nyomuló gyárak pedig azt az impressziót keltik, hogy bár a menetrend szerint négy perc múlva Wiesbacfenben kell lennem, Wiesbaden még nagyon, nagyon messze van. Túl a hegyeken, ahova a füst ós por el nem ér, a Rajna kanyarjánál, valami fantasztikus völgyben, az egyik oldalon fenyvesek, a másik oldalon mérhetetlen hegyek. Már bocsásson meg a finom ízlésű és nem ennyire stílusost kereső nyaraló közönség, ahol az Aschinger zsánerű automata buffetbeu este 5 és 6 óra között nincsen egy talpalattnyi hely sem, ott nem csak egy látogatott fürdőhelyen vagyunk, hanem egy beamterektől és éhes munkásoktól hemzsegő gyarvárosban. Piripócson, ha a kakas hajnalban kukorékol megszidjuk a szegény lakást adó sváb asszonyt ós megfenyegetjük, hogy holnap után kiköltözünk, ha még ma estére be nem szerez valami hangfogót a kakasának vagy ki nem tekeri a nyakát, de itt, itt, Wiesba- denben türjük, hogy valami automata zongora egész éjjel az „Ujjó a ligetben...“ darálja. (Mekkora is az exportunk, Úristen.) Ha jól tudom Griegre fogja, az „Innen- onnan“ rovat, hogy egyik barátja az északi fjordokra építette a villáját ós meghívta Grieget is a házszentelőre, mikor boldogan megmutogaiott mindent a nagy muzsikusnak, megkérdezte Grieget, nem volna-e hajlandó ná>a nyaralni: — nem — szólt Grieg — mert nem látnám a fjordokat a háztól ós a házat a fjordoktól. Csak sivár tengert látnék és abba bele kell őrülni. Úgy sajnálom ezeket a százados fákat, mert nem tudom elvezni a nagyvárostól ós a nagyváros nem jut érvényre a százados fáktól. A szépség csak úgy teljes, ha meztelen. A ruha pedig — akár mit is meséljen nekem a biblia Éva anyánk szemérem érzéséről, nem egyéb, mint angoltapasz, amivel elfedjük a rútságunkat. Az angoltapasz meg ma nagy cikk. A mezítelen embert pedig a bolondok házába viszik. Sodorna ós Go mór a meg el pusztult. És vannak emberek, akik Wiesba- denbe jönnek nyaralni. D’or. *
