Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-21 / 241. szám
XL’II. év*siyb***. Szatmár, 1911. október hó 21., szombat. 241- s7sm. Előfizetési díj : *»iy<s«n: 1 évre 12 K, V, évr*6K.*/, évrt3K,1 bórái K VidAfers :, 18 , 8 . . 4 ..........V50 Egy txiin éra 4 fülér* rSIilUKAI IAFILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rékóezi-utcza 9. szóm. m Telsfonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában í® fizetendők. 'Jj Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntányosabb árban fiíaSi- tetnek. — Az apróhirdetések között minden «6 4 ffiSfe. Nyrlttér sora 20 fillér Gróf Tisza István nyilatkozatai. Szatmárnémeti, 1911. okt. 20. (Sh« .) A magyar politikai élet rendkívül nagy várakozással tekintett gróf Tisza István .Aradon tegnap elhangzott beszámolója elé. Azok a politikai nyilatkozatok, amelyek ott elhangzottak, a várakozásban szorongó magyar nemzet egész összességét érdeklik. A politika titkos szövevényeibe keveseknek adatik meg a betekintés ; — a magyar sajtó pedig, amely tisztára politikai sajtó: rendkívül elfogult, pártsajtó, minden gyűlöletes tudásaival azoknak a szenvedélyeknek, ame yek a magyar politikai élet karakterét adják. így esik, hogy a válságok idejében az ország maga a tájékozatlanabb, a nemzet nagy össze- sége sötétségben, kétségek között botorkál s még miheztartás végett s^m kap a maga félrevezetett, — vagy elvakult, subiektiv érzésein kívül útmutatót. Pártok elkeseredett harcáról egyik oldalról és egy nagy közgazdasági válságról a másik oldalról, ezekről tudunk végeredményben 8 ezek hullámzó eseményei késztetnek kombinációkra, képtelenekre és kétséges értéküekre s a sötétben botorkálók előtt csak néha, néha villan fel egy-egy fáklya, amely a helyes képre vet fényt, vagy aki igazodás útját van hivatva megjelölni. Az az elkeseredett és indokolatlan harc, amely lázba hozta a magyar köz véleményt és beláthatatlan következményekkel fenyegeti egy ország sorsát, a szokottnál is nagyobb kétségek között tart ma egy egész országot. Alig lendült neki a ha adás, a múltak oktalan harcait leküzdve, máris összetornyosult a szenvedélyek vihara, az egyéni érvényesülések önzése s a politika szövevényes útvesztőiben lézeng a boldogulás — s alig talál kivezető utat. A Tisza István aradi beszéde megmutatta a helyes irányt. — A harc a politikai élet olyan kévéseinek kezdeményezésére indult, akik határozott kis- sebbségben maradtak világraszóló elveikkel akkor, amikor az ország, a nemzet kellett, hogy tanulságot tegyen mellettük. Az ok, amiért harcba álltak, komoly mértékkel mérve ösmeretlen, — nagyon fürkészve sem található meg, íőkép azért, mert folyton változik . . . Hol egy személyes sérelem akadályozza a komoly eszmék kicserélését, hol a kánikula teszi lehetetlenné az érvek mindkét részről való előterjesztését, — hol egy „zuglap“ elkobzása ront neki a komoly parlamenti munkának. — Ezekből csak azt lehet következtetni, hogy az önmagára klotürt alkalmazó kissebb- ségnek sem komoly oka nincs a harcra, sem komoly érvei nincsenek a katonai javaslatok ellen. — Ez a harc tehát csakis az egyéni szenvedélyek, az érvényesülési vágyak buzdításai folytán indult meg és le kell, hogy törjö.i a türelem, az elnézés nemes magatartásával szemben, annál is inkább, mert a közvélemény is a fenékig undorodik tőle, — mint, ahogy ennek nyílt jelét is adta önkormányzati szervei utján. Nincs itt elfogadható alapokon nyugvó harc, amely ellen sikra kellene szá lni az ellenfélnek Portyázás ez csak, amelyet a hazafiul érzéseiben megsértett néhány „alrendübb“ küzdő próbálgat nagy mérgesen. — Azok az ellenzéki faktorok azonban — mondja Tisza István, — akik igazán értéket jelentenek az országra nézve, ma is az egymást megbecsülő obiektiv küzdelem terén vezetik a közéletet. A türelem magatartásával felfegyverzett kormány csak a legnagyobb örömmel veszi tehát az ellenzék legújabb közeledését, mely máris komoly béketárgyalások — valóságos létezését jelenti. — Nem lehet komoly ember, nem lehet igaz hazafi, aki örömmel nem venné ezt az áldatlan ekvetetlenkedő harcot és ki ne fogadná szivesen azt, hogy ennek a küzdelemnek a kényszerűsége elmúljon fölötte. Az elfogult, pártsajtó szenvedélytől feltüzelt híradásait nem kell tehát kétségggel fegadnunk ezután, olyan ember erősítette meg a béke tárgyalások tényleges létezését, akinek nyilatkozatait pártkülömbség nélkül az egész ország várta. Férfi amerikai czipő 14 korona Grünfeldnél, D^ák-tér 9. ii’ir■iimunn*w iuhu•>'"Tfriirariihiiiiiiiii i ■ aü mii ni i Úti levél. Karl, der Grosse öregszik. Frankfurt a/M. 911. okt. Tóved Stróbl mester, mikor neki megy a szoborpatinának. Á patina azt jelenti, hogy kampec. Ezen a csúf szón pedig nincsen segítség. Még vakaróval sem. Kampec sokat jelent és ha valame- yik speciális szótár le akarná fordítani teszem spanyolra, nem tenne egyebet, nint körüliró körmondatok szépségért re begne toll összerágó imát a kifejezés módjához. Kampec: a nagy minden. A nem prolongált váltótól a meg nem szavazott váltóig. Kristóffy Józseftől — Huszár Ká- olyig. A szürkés patinától a selymes pók- lálóig. Minden ami a tegnapé, a papírkosáré avagy a tollseprüó. Olyan mint a tüdövész: menthetetlen, zzal a csekélyke külömbséggel, hogy a üdővószen segíteni tudnak majdand, a „kampecen“ soha. E szegény és egyben '•jedelmi szót Hamlet még enyészetnek ■jtette (megjegyzem Antigonétól lopta), víanfród már cifrázta és széles gesztussal, harsány hangon „titokzatos sötét űrnek“ deklamálta. Erre a filológusok hada két táborra oszlott és mig egymást verte egy jobb kifejezés reményében, az amerikai ut felől előmászolt egy csibész, lepisszegte a társaságot, felállott a dobogóra és kijelenté, hogy aki, még egyet mukkan annak kampec. És ide az órákkal, lássuk miből élünk . . . A filológusok meg fájó szívvel búcsút veszenek szarvasbőr tokba bujtatott apai örökségüktől s dacára e pozitív valóságnak egyre a megsemmisülhetetlen ódáját pengetik. Nem akarják megérteni azt a kétszerkettő négy tételt, hogy ami volt, az nincs és ami volt, az már többé nem lesz. Ennek a sok-sok szónak ezideig semmi köze a majnai Frankfurthoz, a rómsóges rossz ebédemhez, a krigli sörömhöz és az izetlen német cigarettámhoz. Frankfurt olyan városa a kontinensnek, amely már régen túl van a maradi ságok elemi iskoláján és szivszorongás nélkül rúgja félre a kor által menthetetlennek Ítélt lomtári ócskaságokat. Halad, szalad a zsebe és a hasa után, dolgozik izzadtság csordulásig, szóval huzza — ostorcsapás nélküli — a század jármát. Itt az élet, das Leben und Treiben, nem azon a ponton forog, amelynek, bal profilja a „tegyem“', jobb profilja a „ne tegyem“ kérdésein rágódik és e nemtelen kérőd- zése közben, ez ellentétes nézetek villongásában nem csinál egyebet, mint, en face, abba reménykedik, hogy szebb lesz-e a holnap vagy jobb volt-e a tegnap. Kocsik, villanyosok, emberek és házak azért vannak, hogy szolgáljanak az anyagi megélhetés biztosítása közben; kövek, szobrok, képek és bálványok pedig azért vannak, mert voltak. Vannak, mert anyagok, szervetlenek és nem annnyira károsak, hogy belecsapjuk a fejszénket. Ez a város, mint általán Németország már majdnem megértette azt, a nálunk alig ismert alaptételt, hogy nem minden ami van, értékes. Ami fordítva annyit jelent, hoj;y az értékesebbért dobjuk oda azt, ami van. A „Mainbrücke*, e rozoga ócska hid kellős közepén Nagy Károly esetlen szobra éktelenkedik. Előtte autók, személy és teher szállítók, alatta gőzhajók, vontatók és emelők és körötte a század rohanó népe. ügy áll itt ez a középkori ócskaság, mint egy hason szűrt hólyagbáb: nagy vastag lábak,
