Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-20 / 240. szám

(1911. október 20.) 240. szám. 3. oldal. SZAMOS Szatmárnémeti, 1911 Október 20 Vendel. Milyen Idő várható 7 A meteorológiai int. jelentése Az időjárásban egyelőre lényeges változás nem várható, később lassú hőernelkedós való­színű. — Sürgő yprognózis: Változás nem várható, később enyhébb. Déli hőmérsék­let: 11*2 C. Beleéltem magam a vásár zajába szerdán. Ott ődöng- tem a Deák-tér nyüzgö sokaságában, az egymást követő falusi szekerek között ; néztem azt a hullámzó ember-sokaságot, amely ide-oda imbolyog, mint szellős al­konyaikor a gyertya lángja. És a mint néztem különös érzések szállták meg lelkem, s különös gondolatok foglalkoztatták agyam. Mintha egy pillanatra a megszo­kott, hétköznapi környezetből kiragadott volna valami, mintha egy pillanatra más népek között, idegen körben ödöngtem volna. Valami vonzó, megkapó ereje van a vásárnak. A nagyváros nyüzsgő forga tagából a csendes falusi környezetig átme­netet képez a vásár képe. A mi kis városi életünk, a mi kisvárosias forgalmunk meg­élénkül, s úgy érezzük magunkat, hogy egy nagy, hatalmas város lakói vagyunk, úgy hisszük, hogy ez a nagy város, a maga fejlődő iparával, forgalmával szinte páratlanul egyedülálló. Csak el kell me­rülni a vásár zajába, a vásár forgatagába s érezni, látni fogjuk, hogy ez a mi kis szükebb hazánk nem olyan egyszerű, igény­telen, de imponáló. S büszkeség daggasztja keblünk, ha látjuk azt a tarka tömeget, amelyet ide vonz a város. Ekkor érezzük legjobban hogy városiak vagyunk, — s ilyenkor vásár alkalmával látjuk, mi váro­siak legközelebbről a falut. A magyar falut, az maga bámósz, naiv népével, a maga tudatlan sokaságával. S ilyenkor, szerdai vásáros napokon tanulhatunk, tapasztalha tunk legtöbbet. A városi ember, aki néprajzi köny­vekből, egyoldalúan megírt novellákból ismeri a falut, a magyar parasztot, menjen ki szerdán a vásárba. Vegyüljön el a vá­sárosok között s megismeri a falu népét. Annak a falunak a lakóit, amit lenéz, le­kicsinyel. S érezni fogja azt a magasztos érzést, látva azt a pezsgős életet, keres­kedelmet, amit csak ilyenkor érezhet az ember. S örömmel fogja magába szívni azt a porterhes levegőt is, mert annak is van valami falusias jellege és soha sem fog találni teljesebb összharmóniát a nagy város és falu között, mint a vásárban. Még csak egyet. Ilyenkor legbámé- szabb a városi ember is. Az a városi em bér, aki nem fordul hátra, ha autó kürtje tülköl a háta mögött, az a városi ember, aki nem retten meg ha autó robog el az orra előtt. De megáll s bámészkodik a vásárban s nézi — bámulja azokat az előtte szokatlan dolgokat, amelyek olyan minden- napiasak. Egy kis kép jut eszembe a szerdai vásárból. Ott történt a törvényszéki palota és állami iskola közötti útkereszteződésnél. Két atyafi sertést hajtott a vásárból. Út­közben a hízók összeverekedtek s nem akceptálva a városi illemet, városi szoká­sokat, ott az utcán összemarakodtak. És itt van a lényeg. A városi, sokat látott ember megállóit a járda szóién. Előbb csak egy, aztán a többi. Kettő-három, tiz, úgy — hogy megakadt a közlekedés. Meg­állóit a konflis kicsi s a bennülő kalapos dáma érdeklődve bámulta a szokatlan lát­ványosságot, Hát ez az kérem szépen, ami a vá­rosi embernek is szokatlan. Nem az, hogy ott két állat verekedik, hanem az, hogy két sertés marcangolja egymást. Falusi ember ezen nem tud bámulni, mint ahogy nem bámult rajta az a két atyafi sem, aki azt a sertést hajtotta. Do azórt_ mégis kö­vetkezetes lett önmagához. Állt — állt mindakettő ott az utközepón. Kezükben az ostornyól a fődre lógott. Ők maguk pedig szájtílvu bámultak. Bámulták azt a bá- mesz tömeget, azt a kalapos kisasszonyok­ból, felölíős urakból álló sokaságot, amely megállolt ott a járdaszélén s megfeledkezve mindenről, csodálkozva nézte azt, hogy két állat összeverekedett. Hát nincs ezen csodálkozni való ? ! Berki. Az ipartestület előkészítő bi­zottsága felkéri a tagjait és az érdeklő­dőket, hogy vasárnap, október 22-én d. u. 4 órakor dr. Sink Elemér ügyvéd Rákóczi-utca 26. sz. alatti irodájában megjelenni Siiveskedjenek. Id. O <«li Miklós temetése. Tegnap helyezték örök nyugalomra id. Oláh Miklós városi utbizto-t a németii ref. sirkertbe. A temetésén nagy számban jelentek meg tisztelői s pályatársai, hogy megjelenésük­kel is impozáns tbbá tegyék a kiváló barát és hivatalnok bucsuzását. Az atlétikai verseny eredménye. Tegnap tartotta meg a kir. kath. fógimn. ifjúsági tornaköro őszi háziversenyének első felét. A verseny eredménye: 100 m. sík futás: 1-sö Páskándi János 121 mp., 2 ík Bárdóly Lajos, 3 ik Kirilla Tivadar. 200 m síkfutás: 1-ső Páskándi János 247 mp., 2-ik BárdóJy Lajos, 3-ik Jékey Ferencz Diszkoszvetés: Bánk Ágoston 3ir35 méter, Szántó Zoltán 29 15 m., Kincsessy Endre 27-40 m. Regula Ede társai. Miskolcról jelen­tik, hogy az edelényi rablógyilkos Regula Ede, legutóbb azt vallotta, hogy több társa volt a gyilkosság elkövetésénél. Megnevezte Földi Istvánt, Kovács Antalt és Rutkó Mi- hé;yt. A bíróságnál azonban csak ellene folyik az eljárás, mert többszörösen módo­sította vallomását és nem hisznek neki. Beiefult a dézsába. Rettenetes a végzet. Jön, pusztít s amellet, hogy feled­hetetlenül megsebzi az érzékeny anyai szi­vet, még bajba is keveri azokat, akik a lelkűket is odaadnák azért, hogy a megtör­téntet meg nem tönténtté varázsolhassák. De a törvény rideg paragrafusai ha figye­lembe is vesznek egyes enyhítő körülmé­nyeket, fel nem olvadhat teljesen a fájda­lom könyzápora között. R bár nagy a fáj­dalmuk Apáti László és felesége csenger- ujfaui lakosoknak, a törvény gondatlanság miatt mégis meg fogja büntetni őket, mert a napokban másféléves kis fiukra nem vigyáztak eléggé. A kis fiú ugyanis a kút körül játszadozott s kis kacsóival pacskolni akarta a vizet a dézsában. Eközben elvesz­tette az egyemu'yt és fejjel beleesett a vízzel telt dézsába, ahol a kis apróság a halálát is lelte. Állj, ki vagy! — mondta Frankfurt mellett a lőszer-raktárnál posztoló katona a kötelező felszólítást, s miu án az illető nem adta meg a kívánt választ, a katonai regula szerint az őr rálőtt a közeledő alakra. Ekkor aztán kitűnt, hogy a katona viziót látott. A golyó azonban ezt nem fogadta el indo­kolásnak s úgy az ágyékába fúródott egy arra haladó napszámosnak, mintha legalább is oda lett volna kitűzve a célpont. A kato­nát letartóztatták. Férfi amerikai c. ipő 14 korona Grünfeldnél, Diák-tér 9. Ez aztán a sokoldalúság ! Egy sze­gedi lap közli állandóan ezt a hirdetést: Herczegh József dr., Szentes r. t. város volt helyettes rendőrfőkapitánya, Csongrád vármegye tb. aljegyzője, a Szentesi Lap eimü politikai napilap felelős szerkesztője, ügyvédjelölt : huszonhét éves, reformátm vallásu, igen jó pennájunak mondott fiatal­ember, teljes közigazgatási, továbbá ügy­védi és közjogy/öi irodai gyakorlattal, ki­tűnő bizonyítványokkal és elismerő leiratok­kal, szegedi, kolozsvári, aradi, temesvári, nagyváradi vagy budapesti ügyvédi vagy közjegyzői irodában, szerkesztőségben vagy kiadóhivatalban megfelelő állást keres. Be- nősülós kizárva. Cím Szentes, Vajda B. utóda, Kossuth-tér 4. szám alatti könyv­nyomdája. A szerető bosszúja. Mátyesinecz Pé­ter királyházai m.á.v. raktári munkás újab­ban áttette lakását Kun Ignácz királyházai segádjegyzőhöz, akinek külön cselédszobája is van s ez a szoba nem áll üresen. Itt volt az otthona a szobaleánynak, Mariská­nak is s ide kvártélyozta be magát Matye- sinecz is, ami a mai fokozódó lakásdrága- iág mellett nem is valami rossz üzlet. Egy­szer azonban Mátyesinecz nem találta ott­hon Mariskát. Várt egy darabig, de azután vége leit az ő türelmének is. Megcsalatva, megrövidítve érezte magát a férfi. Bosz- szuért lihegett. Bosszuérzete kielégítés után sóvárgott. Felkapott tehát egy kemény tár­gyat s mivel szilaj vére törni-zuzni akart, összetört a konyhában mindent. Ágyat, széket felborított, apróra tört, sőt meg a függönyöket sem kímélte Persze a gazda ezt nem hagyta helyisen, feljelentette a dolgot a csendőrsógen, ahol szintén úgy gondolkoznak, mint a körjegyző. Aki a nagynénjét akarja elvenni. Nagy családi és törvénybe ütköző bonyo­dalmakat idézett elő most a közeli Csehi községben a szerelem. Amikor ugyanis a falusi magányban, hogy hogy nem, de egy kereskedőnél tisztelgett és onnan bekopog­tatott egy vig özvegyhez, aki véletlenül a kereskedőnek nagynénje és mint ilyen bi­zonyára átélte már az akác első v.rágzását. Amikor addig vizitelgetelt, míg nagyon sürgős beadványt kellett készíteni a keres­kedőnek, még pedig nem közönséges kér­vényt, hanem egy olyat, amely egyenesen a királyhoz szól. A kérvény megírására tulaj­donképpen nem is Amor, hanem kiállhatat- lan gólya madár adott okot, mely oly ro­hamosan közéig Csehi felé, hogy a keres­kedő kénytelen a király elé menekülnie előle. A kérvényben elmondja a kereskedő, hogy ők, mi csürés-csavarás, do borzasztó módon egymásba szerettek és hogy ez tényleg így van, sőt még sokkal több is van, hatósági bizony itványnyal igazolják. A királyt arra kéri az uj, de nem ifjú pár, hogy mentse fel a fenálló házassági aka­dály alól. Az ügyet piros ceruzával jegy­zetten kezelik a vármegyén, mert a gólya minden percben mogórkezhetik. Apró tűz volt a napokban Kisbozin- tán. A falubeliek ugyan a harang vészjele után nagyobb szerencsétlenségiől tartottak. Kitűnt aztán a mentés folyamán, hogy Dolha Vaszilikának a sertésólja égett le. Ä kár biztosítás révén megtérül. Minden férfi legyeu ur a saját por­táján, mondja igen helyesen a példabeszéd. Ezt különben nem mi mondjuk, ezt Veres Füiöp mondja Szatmárgörbeden, ahol is azzal szerzett érvényt ennek a régi sza­bású mondásnak, hogy mindé nap elverte a feleségét, ezzel is bizonyítani óhajtván, hogy nem hiába mondja az ősapáink hasz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom