Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-20 / 240. szám
XL'II. #v*tlyan\ V péntek Szatmár, 1911. október hó 20 240. szám. Eföfizetéai díj : : 1 évr« 12 K.l/, évr* 6 K. l/, évr« 3 K, 1 tára 1 K í^Híékre:. H . 8 . , . 4 ..........150 Wtff nún ára 4 fiitép. Nemzeti kultúra. Mialatt az ellenzék obstrukcióval tartóztatja föl az országgyűlést és a házelnök békeközvetitő akcióját — elég meggondolatlanul — meghiúsítva, a minisztérium annál serényebben dolgozik. Hogy mit végeztek tavasz óta a nyáron át, megítélhető abból a jövő évi költségelőirányzatból 8 a kormánynak részint folyamatban levő, részint befejezéshez közeledő alkotásaiból Ezúttal a kultuszminisztérium méltatására nyílik alkalom, amidőn a magyar kultúra vezetőhatósága három lon- tos akciót egyidejűleg indít meg a nyilvánosság szeme előtt. Országosan szervezni a patronázsügyet, gondoskodik kisegítő tanfolyamról az erre utalt lateiner- elem számára, s az egépz tanfelügyelői kar bevonásával konferenciát, tartott népoktatási intézményeink intenzív fejlesztése érdekében A közérdeklődés homlokterét főleg az utóbbi mozgalom foglalja el, melyeknek jelentőségét az is fokozza, hogy megindítója és vezetője személyes közreműködéssel, maga a kultuszminiszter: Zichy János gróf volt. Nagyjelentőségű beszéde, melylyel a tárgyalásokat bevezette, politikai súllyal is bir, mert nemcsak irányt adott a szakértekezletre egybehívott tanácskozó testületnek, hanem a Szerkeaztőaég és kiadóhivatal: Rékóczi-utczn 9. szám. ® Tmefonszém: 107. Mindftnnemfl dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában í* fizetendők. miniszter államférfim felfogásába, szándékaiba és koncepciójába is mélyebb bepillantást enged kultúrpolitikánk egyik legfontosabb ágazatában: a népoktatás területén. Föladatául tűzte ki, hogy a népoktatási törvényeket necsak tökéletesen végrehajtsa, hanem a szükséghez képest törvényhozásilag uj intézkedésekkel kiegészítse, vagy továbbfejlessze Kultúrpolitikájában a verbum regens a magyar nemzeti kultúra. Ezt akarja a lehető legmagasabb fokra széles alapon, messzemenő eszközökkel s kellő mélységgel kifejleszteni. Éhez rendezi be egész oktatásügyünket, ehez szervezi népoktatási intézményeinket anélkül azonban, hogy ez által ellentétbe, vagy összeütközésbe jutna az országban élő fajok és felekezetek sajátia- gos kulturtörekvéseikk 1. Összhangzafot, együttható munkát óhajt köztük létrehozni, a magyar műveltség vezetése, égisze alatt. Az egységes munka érdekében kívánatosnak tartaná ugyan a miniszter, hogy népoktatási intézményeinek egy kézbe, egységes vezetés alá kerüljenek. De ezt, ami egyértelmű volna az elemi oktatás álíamositásával, mert csak az ál'am keze bírna mindeneket egyesíteni, különleges viszonyaink közt ez idő szerint nem látja keresztülvihetönek, azért Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjatAnyos&bb árban ktaSl- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fíOtt Nyrlttér sora 20 fillér I ahhoz az ekszpedienshez nyúl, mely rendszert létesít a különböző iskolafön- tartók közt, biztosítja nekik az állam erkölcsi s anyagi támogatását, hogy annál szigorúbbra fogja fölöttük as álami fölügyeletet a nemzeti kultúra javára követelhő szolgáltatások érdekében. Ilv módon törtónjék mindez, erről tanácskozett az elmúlt napokban a tan- felügyelői értekezlet. Sok figyelemre méltó gondolatot hangsúlyoztak ez üléseken népoktatásügyünk bajai dolgában: az analfabéták nagy számának elenyész- tése, az iskolák számának szaporítása, a tanköteles kor és szorgalmi idő, az iskolai kategóriák s az ismétlő tanfolyamok, az adminisztratív íanfölügyelet s az ellenőrző iskolalátogatás kérdései iránt. A miniszter nem prejudikált a szakértői véleményeknek. Meghallgat minden nézetet, szívesen fogadja a hivatottak kritikáját. Elhatározásait az eredményekhez méri, melyek az értekezletből leszü- rődnek. Célja az, miként beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarországon a népoktatási intézetek jól működjenek: jó iskolát akar, sikeres tanítást, emelkedő szellemi színvonalat a népéletben s a nagyobb kulturállapotban nagyobb népjólétet. A közvélemény bizalommal tekinthet kulturminiszterünk hazafias államférfim törekvései felé. Talizmán. — Akkoriban kaptam első puskámat — beszélte Pralong Georges — és szünidei mulatságom az volt, hogy naphosszat az erdőben csatangoltam és eredménytelenül púffogtattam a nyulakra. Egy Ízben fegyverem dördülesót emberi sikoly követte. Néhány lépésnyire egy fiatal leányka bukkant elő a bokrok közül. — Megöltem ? — kiáltám rémülve és oda szaladtam. Fantasztikus rongyok képezték öltözékét, a haja. boglyas volt és ' éjfekete, a szeme villogó, tüzes s vérpiros ajkai közül elővillogtak hószinü fogai. Inkább félelem bői sikoltott, mert a seb alig volt több egy karcolásnál. Tizenhét éves voltam s a szivem megreszketett, mikor bronzszinü csupasz karjait és felséges hajlású, bársonyos nyakát láttam. — Hogy hívnak ? Nevetett. — Marsa. Én lát!am jönni magát, de elbújtam — Miőrt? — Mert féltem. Az jó . . . félni . . . Zavart voltain s nem tudtam, mit feleljek. Füttyentettem a kutyámnak s lehajtott fővel elballagtam. De másnap ujrá eljöttem. A seb az én szivemet érié s «v arcom lángbaborult, mi kor már messziről a tegnapi helyen megpillantottam. — Tudtam, hogy eljön! — nevetett ismét. S egy apró dobozt tartott elémbe, a melyben csörgött valami. — Tudja, mi ez? Apró sörétszemek feküdtek benoe.l — Hogyan, hát mégis megsebeztem ? *— Igen. Innen szedtem ki . . S egy láüiással lejebb csúsztatta ruháját a válláról. Három kis sebhely piroslott a bronz szinü, selymes bőrön Egész vérem a fejembe szökött . . . S egy forró, égő csókot nyomtam csupasz vállára. Ő pedig egész ifjú, remegő testével hozzám simult. Ezután mindennap találkoztunk. És el- közetkezett, a minek eí kellett következnie. A virágillatos, harmatos erdőben, bolondos, mámoros, szerelmes szavakat suttogtunk borokat egymás fülébe, ő valami ismeretlen, barbár nyelven s hangja úgy hallatszott, mint a patak lágy moimolása . . , Gyönyörű beteket éltünk át. De szünidőm végere ért s bár Marsa, ki fanatikusan hitt a sorsban, beletörődött a válásba, engem halálos szomorúság töltött el. Viszontlátjuk e egymást va aha? Sokáig kisértett az emléke, de később, újabb szerelmek elhalványították a kepét. Nyolc év telt el azóta, midőn egy iz ben ismét enyéim között ültem a parkban. Egyszerre egy maszasztos kis gyerkőc nyomta a kerítéshez arcocskáját. — Kis cigánygyerkőc ... ott tanyáznak a falu szóién — jegyezte meg apám. A szivem összeszorult. Á gyermek arcában mintha Marsa vonásaira ismertem volna’ —* Nem cigánytipus — felete anyám — talán lopott gyermek. S szánakozva fordult a kicsihez: — Hogy hívnak ? A fiúcska ajkai az én nevemet ejtették ki: — Georges 1 akar inni keresse fel az „ÁRPÁD“ sSrcsaraoKot. Jrpád-utea 22. szám. Ha frissen esapolt kőbányai Tisztelettel ~ i sört és kitűnő tisztán kezelt fpP~ a tulajdonos,
