Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)
1911-10-19 / 239. szám
poumui S APUiAP. Előfizetési dij : .naiytJsn: 1 évre 12 K. Vi évre 6 K. */» évre 3 K, 1 hóra i K Vidékre:. 16 , 8 . 4 ............1'SO Eg y szám ára 4 fülér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rékóczi-utcza 9. szóm os Tciefonszém: 107. Minripnnemü dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. j Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a legjut&nyoftabb árban aez*l tétnek — Az apróhirdetések között minden szó 4 flUtt Nyitttár sora 20 fillér Jogásznemzet. Az angol: kereskedő n^raze1 ; a norvég: hajósnemzet; a franca: tőkepénzes nemzet; a svájci: szállodás nemzet ; a szerb : disznópásztor nemzet és igy tovább szók! a mondani az a pihent elméjű általánositás, amelyik szívesen és kényelmesen megelégszik a legszembeötlőbb vonásokkal. Ugyanez a pihent általánositás azt is szokta mondani, hogy a magyar: jogásznemzet. Hogyha az egyetemek statisztikáit nézzük, akkor úgy látszik, mintha ennek az általánosításnak csakugyan lenne va- ami igaza. A jogi fakultásra háromszor, négyszer > nnyi egyetemi hallgató iratkozik be, mint a többi fakultás akármelyikére Ez határozottan azt a látszatott kelti, hogy a magyar fajban valami speciális, leküzdhetetlen vonzódás van a jogtudomány és a jogász pályák iránt. Ebből azt is kellene következtetnünk hogy akkor, hogyha sok minden dologban hátra is maradtunk, ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, tudomány messze áll a kulturállamok nívójától, legalább a jogrendszer kiépítésében készen vagyunk. Amikor 1 elvetődik az a kérdés, hogy iparban, kereskedelemben, tudományban, mezőgazdaságban miért maradtunk hátra, készen van a kézen fekvő felelet : — Hja! Az az átkos Ausztria. Soha sem tehettük azt, amit akartunk ! Hiszen hogyha ez nem volna ! A belső jogrend és igazságszolgá’- tatás terén azonban mindig azt tehettük, amit akartunk. És mi az eredmény ? Néhány nap óta Budapesten gyíilésezik a magyar jogászvilág elitje. Érdekes, hasznos és szükséges kis házikongresz- szus ez, amely, reméljük, ezentúl mindig sűrűbben revidiálja, hogy mink van és mink hiányzik. Nos: meglepetése lehet a hazai közönségnek, hogy a jogászok napok óta nem tesznek ogyebet, csak panaszkodnak, fölpanaszolják azt, hogy a jogrendünk olyan, mint »gy foltozott lyukas nadrág, ruhának ugyan ruha, járni is lehet benne, de egy cseppet sem válik becsületünkre: folt hátán, folt és még igy is csupa hézag. Aránylag még legteljesebb és 'eg- jobb a büntető törvények csoportja. Igaz, hogy a kódexünk egy-kissé régi és amikor uj volt, akkor túlságosan modern és radikális szellemű. Fayer László, a budapesti egyetem időelőtt elhunyt tudós tanára különös kedvteléssel mutatta ki mindig, hogy a negyvennyolcas törvény- javaslat, mely a zivataros idők miatt sohasem nem lett törvénv, mennyivel jobb és liberálisabb szellemű volt a Csemegi-féle kódexnél. De ez a kódex mégis csak kódex, legfeltűnőbb hiányait úgy, ahogy reperálta a büntető novella hiányait. Es a bűnvádi perrendtartásunk is minden zavarossága, ellentmondása és nehézsége dacára lunkeionál; a büntető jogásznak nem lehet sok kétsége, minden adott esetre megtalálja a megfelelő paragrafust. És legújabban, a patronázs munkában és a fiatalkorúakkal szemben követendő bánásmód tekintetében a legmodernebb eszmék és áramlatok is megérkeztek hozzánk és föl frissítették a törvény alkalmazásának a módszerét. Annál jobban panaszkodnak a magánjogászok. Tessék elképzelni egy jogrendszert — éppen a mindennapi élet legfőbb ég laggyakoribb kérdéseit érintő magái jogi jogrendszert —- minden kódex, minden paragrafus nélkül; zavaros, nehéz esetedben a biró, az ügyvéd nem folyamodhatik a törvényhozás kifejezett akaratihoz, mert ilyen, a házassági törvényt, gon nőksági törvényt s nehány csip-c-mp »örvényt leszámitv«, egyáltalában nincsen is, Régi törvényekből, Corpus Jurisból, jogszokásokból, analógiákból, felsőbirósági döntvényekből kell visszakeresgélni a gyakorlatot, amit igy is lehet magyarázni, úgy is. Ügyvéd sohasem bizonyos a dolgában, hogy nyerhető-e az álláspont, amit képvisel, a biró nemcsak egyszerűen alkalmazza, hanem sokszor maga kénytelen megalkotni a jogszabályt. A magánjogi kódex Téli Esték. Irta: Bodnár Gáspár. Úgy jellemezte valaki igen találóan ezt a mi hasznossági elveket valló és gyakorló korunkat, hogy . . . — Ma már csak a fecskék, csevegnek ingyen. És a virágok virulnak — haszon nélkül. No hát szives olvasóm, az én csekélységem akkor, igazán a fecskék és virágok kategóriájába tartozik. Negyedszázada sokat, nagyon sokat Írtam, dolgoztam — ingyen. Érdek nélkül. Magasabb felfogásból. Legtöbbször — altmisztikus gondolattal és ambícióval. Úgy képzeltem mindig, hogy a társadalmi embernek a szoros kötelességén kívül vannak eszményi kötelességei. Amelyekért nem várhat anyagi jutalmat. Amelyek az ő életének virágai. Oázai e bus földön, ahol az embert mindig huzza valami lefelé — a föld felé. Mint a magasba szálló léghajókra súlyokat akasztanak, ne hogy valahogyan szédületbe-ködbe téved jen, úgy ez a cudar Elet is malomköveket akaszt ez ember szárnyaló lelkére, hogy egészen soha, de soha égig ne szárnyalhasson. Csak bizonyos távolságból nézhesse azt az országot, melyet Végtelennek nevez az emberi nyelv. És melyért eped minden lélek. Galambok bugásával, szellőknek orgona szavával, pásztoroknak esti fuvolájával. És meg kell adni, hogy ha sok tövis közé is, vérző tövisek közé kerül az ember az ilyen jámbor, ideális felfogásban, ha sokszor érzi az emberek meg nem értését, meg nem látását ... sőt fájó félreértését és igazságtalan meglátását: egyben a munka boldogít. Az önzetlen, magasabb felfogásban gyökerező munka gyötör. De gyötörve boldogít. * * Iiyen gondolatok közt határoztam el, hogy e sorokban Szatmárvármegye, illetőleg e lap nagyérdemű közönségéhez fordulok, hogy csekélységemet az én szerény irodalmi működésemben pártfogolni szíveskedjék. A dolog abban van, nagyérdemű közönség, hogy ón már negyedszázad óta úgyszólván irok a családok számára egy kis újságot. Címe — neve: „Téli Esték“. Ismerik az egész országban. És oly népszerűségnek örvend, hogy mikor egy alkalommal, pihenni vágyván beszüntetésére gondoltam, a közönség kényszerítő nyomására kénytelen voltam annak Írását tovább folytatni. Szerény kis lap ez a „Téli Estó“-k. Távol minden nagyobb igényektől, talán amolyan óvenkint megérkező téli fecskének nevezhetném. Amely kis jószág megérkezik a családok asztalára á tél minden vasárnapjára pontosan. És szájába hozza azt az irodalmi eseményét, melyből bizony kiveheti; részét az egé^z család. Szülők és gyermekek egyaránt. Sőt gondoskodva van, hogy még a cselógsóg is megtalálja benne a maga vasárnap délutáni olvasmányát. A „Szamos“ közönsége jól ismerheti az én Írásaimat. Nem ón állapítottam meg, őszinte, igaz emberek szemembe mondják, hogy soraimat, igénytelen tárcáimat szívesen olvassák. Sőt. várják. Hát amilyen szellemet találnak eme cikkelyekben, apró igénytelen elbeszéléseimben, ötleteimben, az életből ellesett és lerajzolt képeimben: ugyanoly szellemmel, élettel, levegővel fognak találkozni az ón kis újságomban a „Téli Estékében. Hölgyeim, uraira a nagy naturalisz- tikus, sőt materialisztikus mozgalmaknak hullámvetóseit már a magyar irodalmunkban, főleg napi ujságirodalmunkban is nagyon, de nagyon érezzük. Elfogult volnék, ha be nem ismerném, hogy nyomában e mozgalomnak sok jó is fakadt. De rettenetes sok kár, rombolás tépte meg az emberek., hitét, ideálisabb, szelidebb felfogását. Összetörte millió és millió léleknek harmóniáját és a korlátokat áttört, szemetes, iszapos áradat behatolt a családok szentélyébe és ott cukrozott, de mérges táplálékaival fiaink és
