Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)
1911-09-26 / 219. szám
(1911. szept. 26.) 219. szám. SZAMOS 3. oldal. gyűjteményét, az erdei fákból előállítható összes kádáreszközöket, fűrészárukat és kerékgyártó eszközöket állította ki. Legterjedelmesebb része a kiállításnak az, amelyet Szatmárnémeti város erdőhiva- tala rendezett. Ott látjuk az összes városi erdők átnézeti térképeit. Görög László erdőőr igen ügyes modellben mutatja be a Sárerdőt. Nagy gonddal van összeállítva a városi erdő rovarainak gyűjteménye, valamint ugyanezen erdők ehető és mérges gombáiból összeállított gyűjtemény, nemkü- lömben a városi erdők faiból és cserjéiből 48 darabban bemutatott gyűjtemény, nyár- iából, bükkfából, juharból és szilből faragott házieszközök a város kiállításának érdekesebb részei. A városi erdők fényképei között igen érdekes az, amely a Sárerdőről a Sándor- homok felé vezető ut mentén elterőlő 83 éves erdőt ábrázolja. Igen szépek a Kovács Pál kincstári erdőgondnok által kiállított vadásztrofeák és vaddisznóbőrök. A Schnell Lajos és dr. Miskolczi Sándor által beküldött vaddisznó fejek, a Tankóczi Gyula főkapitány tulajdonát képező festmény, a beléje állított természetes bagollyal és nyulacskával. Külön megemlítést érdemel a Visky Károly curiai biró által kiállított művészi faragásu sótabot, amelynek párját Márkus Márton állította ki. Ezekre a művészi faragásokra a háziipari kiállítás kapcsán még visszatérünk. Ferenczy Lajos kir. erdőfelügyelő a megyében lőtt két farkas kidolgozott bőrét, két nagy szarvas agancsot, Fiszter Károly m. kir. erdőmórnök szintén a vármegye területén lőlt hatalmas medve bőrét, ritka szép szarvas agacsokat és egyéb vadász troteumokat. Jeney György ny. táblabiró két nagy darázsfészket, Balázs János törvényszéki biró egy 16-os máramarosi szarvas agancsot és egy süketfajdot állítottak ki. A társegyesületek közül nagy kollekkióval vesz részt a kiállításon. Több rendbeli vadászkunyhók, vadbefogó és vadorzó modellek, vadtőrök csapdák, madárfogó tányérok és erdészeti favágó eszközök, a Szabolcsvármegyei Gazdasági Egyesület kiállításának legérdekesebb részei. Igen érdekes és praktikus Kende Dániel mohából font szőnyege. Megemlitendőnek tartjuk még a kincstári téli facsusztatás igen ügyes modelljét. VirágpaviUon. A kiállításnak kétségkívül legideálisabb, hogy mégse fejezzük ki magunkat nagyon szentimentálisán, legpoetikusabb része a virágpavillon, a kertészeti kiállítás. Az esztétika majdnem minden embernek gyönge oldala, achilles-sarka, de a kertészeti pavilion arról tesz tanúbizonyságot, hogy Szatmár kertészeinek nem kell pirulni a jó ízlésük miatt. Nemcsak a hivatásos kertészek, akiktől már megkívánja az ember a mesterségükkel járó finom ízlést, hanem a műkedvelő kertészek, a dilettánsok művészi ízlése is kiállja itt a tüzpróbát. A pavilion közepét foglalja el dr. Bo- romissza Tibor róm. kath. püspök kiállítása, melynek legterjedelmesebb része a virággrupp, mely ritkaszép főnixpálmákból, páfrányfajokból és különböző dísznövényekből van összeállítva rendkívüli ízléssel. Itt érvényesül ama ritkán helyénlevő szólásmondás: aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. A püspöki kiállítás valóban egyik legszebb része nemcsak a kertészeti pavillonnak, hanem az egész gazdasági kiállításnak. Mint hivatásos kertész szerepel Fábián Györgyné, aki nagyon szépen összeválogatott kiállításával megmutatja, hogy a természet egyik legszebb adományát, a virágokat milyen hasznos célokra lehet fölhasználni. Elsősorban meg kell említenünk pazar asz- talteritését, lakodalmi virágdíszét, japán asztaldíszét, drótnólkül összeállított virágállványát, melyek egytől-egyig nagyon szép darabjai a virágmüvészetnek. Görög stilü immortellkoszoruja és tömörkészitésü koszorúja szintén ügyes, tetszetős darabok. Szatmár másik élővirágkereskedője és mükertésze Bertha Károly is szerepéi a kiállításon, még pedig igen nagy sikerrel. Nagyon szépek koszorúi; az egyszerűségében is imponáló sima babérkoszorúja, eredeti díszítésű pálmagalyas koszorúja és a csupán borostyánlevelekből fonott diszkoszo- ruja. A mindenki által megcsodált fehér őszi rózsa sziromból készült óriási muff nagyon ízlésesen biborpiros rózsákkal díszítve, Bertha Károlyné eredeti ötlete. A többi is sorról-sorra mind elő nem sorolható művészetiéi és nagy munkával kiállított, virággal díszített tárgy közül megemlítjük a Maimaison-rózsával ékesített vitorláshajót és Bertha saját termésű Etril de francé rózsákkal díszített vázát, valamint Dahliákkal teli kosarait. Meglepők óriási pálmái, szintén meglepő nagyságú Begonia Rexei, melyek bármely fővárosi kiállításon feltűnést keltenének. Mónus István feltűnő szép Dahliái, szegfűi annál is inkább dicséretet érdemelnek, mivel kertészete csak egy éves és máris figyelemreméltó dolgokat prodákál. A virágpavillon juryje már kimondotta ítéletét, amellyel a kertészet első diját, az aranyérmet Fábián Györgynének, a termelés első aranyérmét Bertha Károlynak, a második dijat, az ezüst érmet a püspöki kertészetnek, a harmadik dijat, az oklevelet Mónus Istvánnak ítélte oda. Holnapi sétánkban a kiállítás egyik legérdekesebb részét, az ipari pavillont fogjuk ismertetni. * Megemlitendőnek tartjuk, mint a kiállítás egyik legérdekesebb részét, a mai állatdijazást, valamint a baromfi kiállítást, amelynek érdekes, értékes és ritka példányai tegnap már megérkeztek. 3. Máriavölgyi víz ládánként 60 üveggel é korona a forrástelepen. A világhírű F. L. Popper cipttk egyedül Guttmann cipöraktá- .rában, Szatmáron kaphatók. HÍREK Szatmárnémeti, 1911 Szeptember 26Jusztina. Milyen idő várható ? A meteorológiai int. jelentése Lényegtelen hőváltozás — és az ország dőli részein helyenkint eső. Sürgöny prognózis: enyhe, délen sok helyt csapadék déli hőmérséklet: 14‘8 Celsius. Egyetlen aktuális téma van most e nemes város falai között: a kiállítás. Erről beszél ma mindenki s a rokonok, jóismerősök köszönés helyett e kérdéssel üdvözlik egymást: látta-e már a kiállítást? S megindul kölcsönösen a tere- fere. Mindenki tud egy-egy megkapó, feledhetetlen részletet. Mindenki elakarja hitetni a másikkal, hogy ő többet látott, hogy amit látott azt szebbnek látta, jobban megfigyelte mint a másik. Ilyenkor tűnik ki aztán, hogy mennyi kiváló gazdasági szakértővel rendelkezik ez az ország. Most látszik csak valójában, hogy termelő állam vagyunk. Hiszen a derék gentleman, aki eddig ösztönszerü- leg irtózott mindentől, ami gazdasági, mindentől, ami netán istállószagu, ma már szakszerű előadást tart (mire jó a lexikon) a legkényesebb gazdasági kérdésről, úgy, hogy az ember azt hihetné, hogy az egész életét gazdaságban töltötte. Honfiúi keblünk duzzad az önérzettől s szerelnők, ha látná a külföld, hogy mennyi kiváló gazdasági speciálistát hordoz hátán ez a mi földünk. Persze, ez csak mind ábránd, mert hát a külföld — érthetetlen okokból — nem igen vett tudomást erről a mi nagyszabású kiállításunkról s nem küldött ki „saját“ tudósítókat megtekintésére, hí csak nem fogadjuk el vigasztalásul azt a körülményt, hogy voltak ugyan itt előkelő fővárosi és külföldi (Pester Loyd, Pester Journal) tudósilók, de azok is, még a kiállítás megnyitása előtt — nagyon is érthető okokból — itt hagytak bennünket és sértett önérzettel, a megsértett „sajtó“ nevében mondták szemünkbe, hogy igy, meg úgy, majd megmutatják ők a világnak, hogy mivel tartozunk mi ő nekik. (Szeretnék tudni, hogy vájjon <k „mennyivel“ tartoznak a felültetett s itt hagyott szállodásoknak.) Szóval meg kell elégednünk a mi közönségünkkel. A mi vármegyénk és a szomszédos vármegyék közönségének látogatásával. Ezek tudják méltányolni azt a fáradtságot, amelyet a rendezőség kifejtett. Ez a mi hazai közönségünk velünk tud örülni, velünk tud lelkesedni. Csak látni kell azokat az örömtől csillogó arcokat, ott a csarnokok látványosságai közt s érezzük, hogy már csak ezért is érdemes volt ezt a kiállítást rendezni. Hogy a bámuló, látványosság után sóvárgó emberi érzület kielégítést nyerjen. Hogy a napi munkában, életküzdelemben kifáradt ember felfrissüljön, hogy az elfásult szív megifjodjon. Hogy elfeledjük egy kissé a jelent, hogy olyan ideálisnak, olyan szépnek lássuk az életet, amilyennek ott a kiállításon látjuk. Hogy elfeledjük egy kissé a nyomorúságunkat, a szivünk sajgó fájdalmát, hogy ott a „Kertészet“ pavilonjában Fábiánná csodás szépségű, ízlésesen összeállított platán érdeje közepette, a színes, mosolygó virágkelyhek között kirepüljön a lelkünk porhüvelyéből, hogy elszálljon délre, szép Olaszhonba, a narancsfák hazájába, hogy ha rövid időre is elfeledjük az Élet sok-sok keserűségét, hogy gondtalanul, bohó lélekkel, játszi kedéllyel tekintsünk szét magunk köré. Ha semmi gazdasági jelentősége nem lett volna ennek a kiállításnak, ha ezreket fizetett volna rá a város, akkor is meg kellelt csinálni ezt a kiállítást. Hogy egy percre kiragadjon bennünket a valóságból, hogy egy néhány percre könnyítsen élet- terhünkön. Kellő kárpótlást nyújt ezért az a néhány ezer látogató hálasóhajtása, akiknek a lelkén könnyített ez a kiállítás, akik ezalatt a pár óra alatt elfelejtették az élet keservét, az élet küzdelmét, akik ezalatt a pár óra alatt kiszabadultak a valóságból, ki a szép, verőfényes ideális világba, ahol az ember elfelejt mindent, ami rossz, csak azt látja, ami szép, csak olyannak látja az életet, amilyennek akarja. Kellett ez a kiállítás, hogy elfelejtsük a valót, hogy olyannak lássuk az életet, a milyennek szeretnök látni . . . Berki. Halálozás. A rideg, könyörtelen halál újból pusztított. Váratlanul jött, lecsapott egy csendes család nyugodt hajlékába és bánatot, szomosuságot hagyott maga után. Magával ragadott egy szerető hitvest, egy gondos édesanyát. Leszakított egy még alig kinyílt virágot, gyászba borított egy csöndes családot. Duszik Lajosné szül. Csernik Mariskát ragadta el a kórlelhetlen halál e hó 24-én. Kiragadott az élők közül egy édes anyát, mielőtt szárnyára bocsátotta volna szive magzatát, amikor még alig élvezte az anyai örömöket. Elrabolta egy ártatlan apróságtól az édes anyát, egy derék férjtől a szerető hitvest, a gondos családanyát. Duszik Lajosné még alig volt 28 éves, fiatalon, váratlanul ragadta el a halál, alig két évi boldog házasélet után. Halálát a mélyen sújtott férjen kívül kiterjedt rokonság gyászolja. Temetése ma délután 4 órakor lesz. Eljegyzés. Geleji Katona Géza kir. törvényszéki jegyző eljegyezte somollyai Lakatos Margitkát Szatmáron. A tűzoltók vasárnap esti sétahangversenye, mint előre sejthető volt, hogy stylszerüen fejezzük magunkat: fényesen sikerült. Az ötletesen összeállított program
