Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)

1911-09-24 / 218. szám

(1911. szept. 24.) 218. szám. SZAMOS 9 óidul. mAmm* A nőjogok apostola. — A „Szamos“ eredeti tárcája. — Irta: Berki Géza. Kőhalmy Malvin asszony, a hires férfigyülölő, aki, mint a XX. század modern apostola, városról városra járva: agitált a férfi — uralom ellen, erélyes hangon kö­vetelve a nőjogok kiterjesztését — kényelme­sen, hanyag előkelőséggel dőlt végig a Bécs felé vezető vonat bálókocsi-pamlag- ján. Valami nagyobb vidéki városnál — talán Pozsonynál — állott akkor a vonat. A nap fáradtan tört meg a kocsi lebocsá- tott redőnyein. A tömeg zajongása mint halk morajlás szűrődött át a körülbástyázott fülkébe. S odabent egy különös lelkületű, szenvedő asszony hallgatta, s gondolkozott. Halk kopogás. Az asszony felriad. Elfogódott han­gon ad engedélyt a belépésre. Régi ismerős lép be, Zólyomi Aladár újságíró. Valamikor elválaszlhatatlan ját­szótársak, most érdek-felek. A lap megbí­zásából Zólyomi mindenütt elkíséri Malvin asszonyt, s ez a folytonos együttlét meg­dönt tok-sok felesleges udvariaskodást. — Zavartam ? — kérdi a férfi. Nem — feleli röviden az asszony. Egy kissé elkalandozott újra a lolkem. Jó, hogy jött. Felizgat a hosszas egyedüllét. — Szóval, mindig a régi. Mikor lesz már valami uj, valami üde. Valami öröm- sugájt lássak már egyszer a szemében ra­gyogni. Az élet tüzét. A kielégítetlen vá­gyak epedő sugarát. Egy szebb élet utánni vagyat. Ne mindig ezt az unalmas egyhan­gúságot. Hát örüljön már egyszer vala­minek. — Minek ?! Minek, minek . . . hát annak, hogy él, annak, hogy élhet. Szórakoznia kell. Mire való ez a sok szentimentális érzel- gés. P.óbálja örcmét lelni valamiben. Én nem tudom, mi rágódhatik a maga lelkén. Én csak azt tudom, hogy" amióta maga mellett vagyok, mindig egyforma, mindig hallgatag. Azelőtt 10 évig nem láttam, s azt kell hinnem, hogy azalatt törrént ma­gával valami. — Történt . . . történt . . . No, lássa . . . mindjárt gondoltam. Valami csalódás . . . önmagában, vagy az emberekben . . . talán mind a kettőben. Férfiben, nem hinném. Maga gyűlöli a férfiakat. — Azt hiszi ? . . . Hiszen ellenük agitál. Egyike a leg­ismertebb nőagitátoroknak. Egy ország felszabadulni vágyó asszonyai lesik ajká­ról az igét, s egy ország férfi népe cso­dálja tehetségét. — Csodálja ? Nem félnek tőllem ? Kényelmetlen kimondanom, de igy van: nem. A férfiak elismerik talán azt, hogy maguknak igazuk van, belátják, hogy jogos a kérelmük, de nem adják meg, és nem félnek maguktól. Eláruljam ennek az okát? . . . Mert nem veszik, nem tudják magukat komolyan venni. Pe­dig maga már sok kellemetlenséget oko­zott nekik. S ez a mostani külföldi kör­útja, amelyet a „Német nőjogért küzdő szövetség“ meghívására tesz, — egy újabb lépés a siker felé . . . Látja: van egy jó ötletem: örüljön ennek. A maga és az elve diadalának. — De mikor nem tudok örülni neki. Próbálja meg. Az elvek diadala öröm­mel töltheti el. — De mikor én sem veszem komo­lyan őket . . . — Az elveit? . . . Azokat sem. Egyáltalán semmit sem veszek komolyan. Az én egész szereplésem kicsinyes előttem. S nem hiszek a létjogo­sultságában . . . Maga jó ember Zólyomi, tisztel — talán szeret is engem — magá­nak megvalhatom, nem fog elárulni. — Szóval . . . Szóval az én szereplésem nem ko­moly. Nem az eszme nagyságának tudatá­tól áthatva hirdetem, szítom a férfiak el­len a tüzet, hanem azért, hogy a lel­kemben emésztő lánggal égő zsarátnok tüzét elaltassam . . . Maga ezt nem érti Zólyomi, de meg fogja érteni. Csak is­mernie kell életemet. S át fogja érezni az én lelki állapotomat. — Értelmetlenül beszél. — Én értem. Maga is megfogja ér­teni. Hallgasson csak reám. Azt tudja, ugye, hogy idealista voltam mindig. A tö­kéletest kerestem mindig. Az egyedül állót, amelyik szép és nemes. S az volt a célom, hogy ahoz megyek férjhez, aki tökéletes Iqsz. — Megtalálta ? Azt hittem, hogy igen. Nemesnek, tökéletesnek láttam az ideálom. Olyannak, amilyenre vágytam, amilyet álmodtam. Figyeljen esak : orvos volt. Olyan szeretet­tel, mines önfeláldozó szeretettel beszólt a betegeiről, hogy csodáltam nemes lelkét. Olyan melegséggel beszélt az orvos hiva tásáról, hogy bámulója voltam. Éreztem, hogy ő az. A tökéletes férfi. Az igazi. A felesége is lettem. És boldog voltam. Szentnek tartottam, s csókolni tndtam volna a lábanyomát. Ha látta volna a gyöngédséget, amellyel körülvett. A tiszta férfi szűzies szemérmét, amellyel hozzám közeledett , . . Minden idejét a betegeinek szentelte. És én megnyugodt lélekkel vo­nultam magamba. Soha sem háborgattam az uramat. Fájt volna háborgatnom, mi­kor a nyomorultak szenvedésein enyhít. Egyszer azonban be kellett mennem. A mamáék érkeztek hozzánk s ezt az öröm­hírt azonnal akartam tudatni az urammal. Könnyedén siettem át a szobákon, a ren­delő teremig. Az sjtóban hirtelen megáll­tam. Visszatartott valami. Hátha valami nagyobb, fontosabb esetnél zavarom, tálán életről, egy család boldogságáról van szó. Nem, ezt nem szabad tennem. Inkább várjanak mamáék délig. Ez fontosabb. De mégis, hátha nem fontos dologban van elfoglalva. Hátha jöhet pár percre. Aztán visszajöhet a szenvedőkhöz. Enyhíteni a sajgó sebek fájdalmán. Nesztelen léptekkel mentem be, ne­hogy zavarjam. Az uram a pamlagon meghajolva ül. Mintha valakinek a szív­verését hallgatná. Csendesen közeledtem hozzá, s halkan mondtam: Sándor! Az uram felrezzent. Ijjedten nézett rám. Mintha szánt volna egy kissé. A pamlagról egy nő ugrott fel. Zilált hajjal. Egy egészségtől piros arcú nő. Aki beteg­ség ürügye alatt járt az uramhoz. S aki­vel az uram megcsalt. Már hónapok óta. Az én szentnek hitt uram. — Aztán ? Kiábrándult ? — Neijn. Elváltam tőle, de még job­ban szerettém. S szeretem mai is'. Szere­lem na benne a férfit. — Akkor miért harcol ellenük? — Én nem a férfiak ellen harcolok. Kezdetben talán gyűlöltem őket. Még az uramat is. S akkor határoztam magam erre a lépésre. Nagy és szent eszmék zász­laját akartam magasra emelni. De, ahogy teltek az évek, úgy szállt belőlem a ha­rag. Már látom, hogy nem nekünk van igazunk. A férfiak az erősebbek. És ez igy van jól. — Miért nem hagyja abba a küz­delmet? — Mert félek attól, hogy az uram előtt nevetségessé válók. Hirdetem a meg­győződés nélküli igéket, csak azért, hogy előtte tisztán álljak. Hogy annak lásson, aminek mutatom magam. S valahányszor ezernyi hallgató előtt síkra szállók a férfi uralom ellen, s a nő uralom lóijogosultsá- gát hirdetem, mindannyiszor érzem, hogy nem mondok igazat, hogy merényletet követek el az érzéseim ellen, mindannyi­szor érzem, hogy kell a leigázás, s csön­des magányom közepette várom vissza az uramat, ... a leigáztatást . . . Szemét lehunyta, s ajka kissé megre­megett. Ott a pamlagon hátradőlve olyan volt, mint egy szenvedő arcú Madonna. A férfi csak nézte. Aztán csendesen át­ment a maga fülkéjébe . . . Hölgyek, figyelmébe T A legideálisabb modellti női kalapok minden idény­re a legszebb kivitelben jutányosán kaphatók sFric3man Gizella női kalap ötletében. Gyászkalapo* nagy választékban. Átalakítások gyorsan és pontosan eszközöltetnek. Szatmár, Károlyi-köz (Antal-féle ház.) A LKuKÖNY- NYEBBBN EMÉSZTHETŐ ARZÉNES VIZ VÉRSZEGÉNYSÉG SÁPKÓR IDEGGYENGESÉG ÁLMATLANSÁG ÉS MINDENFÉLE GYENGESÉGI ÁLLAPOTOKNÁL ADHATÓ KAPHATÓ: GYÓGYSZERTÁRAK, DROGUÉRIÁK ES ÁSVÁNYVIZKERESKEDÉSBKBEN kiváló bor- és . lithiuniós. gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emész­tési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. Természetes vcsmentes savanynviz. Kapható ásvángvizkereshedésekben CPUIT1 TCC í Szmye-Lipóczi Salvatorforrás-vállaiat és gyógyszertárakban. Budapest, V. Rudolf rakpart 8. 99 C LIM A X” = Pán« = Dyersolajmotor. ^j, m(U| Legolcsóbb, legbiztosabb üzemerő. Versenyképes árak. Elsőrangú minőség. Több ezer referencia. Baehri eh és Társa motorgyári fióktelep £ Budapest, V|38 Stabadság tér 17. (Tőzsde-palota). Telefonszam: 71-01. Sürgönyeim: „CL1MAX“.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom