Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)

1911-09-03 / 201. szám

Előfizeté&i dij : >if iyb#fi; i evre 12 K. Vi évr« 6 K. */, évre 3 K, 1 hóra 1 K ridékr® ; 16 , 8 4 ........'"60 vi tám ársi •* fillér­yomncntAi kawlap. Szerkesztőség éa kiadőhivetai Rékoczt-utcza 9, szám. ni T*t»fons*éiin: 107. Muidntiimrob dijak Siajuiílron, a lap kiadóhivatalában fi* Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a legjutAnyosabb árban kezel­tetnek. — Az apróhirdetések közhit minden Szó -4 fittét NyHttér sora 20 fillér Munkára! Befejeződik az a kedves, gondtalan bohém-élet, amely vakáció néven isme­retes és arról hires, hogy kiforgatja az embereket az igazi formájukból. A. drága fürdőhelyeken szereplő ellentengernagy elraktározza bádogarcát, szakit minden nehezen és rosszul betanult grófi allűrrel és visszatér a hivatalos Íróasztalához, töprengve a két ügyirat elintézése kö­zötti időben, hogy a közelgő váltólejárat alkalmával okvetlenül kell-e törlesztenie is a bankban, avagy meg*dégszik-e a kamatláb lovag a legutóbb fölmerült óvási költségek kiegyenlítésével? A miniszterelnök egy minapi nyilat- kozatábán fölséges szatírával jelentette be reményét, hogy szeptemberben meg­kezdődik a rendes vita, mert úgy szoká­sos az, hogy a vakációban a gyérekek is hancuroznak 8 nem akarnak tanulni. Kemény magyar koponyák i cinben rend­beli és íajbeli más gyerekeknél is rakon­cátlanabbak, mert ezek a tanulás után még a saját kárukon sem szeretnek előre haladni. A jelek arra vallanak, hogy csakugyan véget ért a sziininő a parla­mentben, ott is komolyabb munka kö­vetkezik. A kihalt város unalmas képe átváltozik, megelevenül és néhány hétre szokatlanul forgalmassá válik, a legkisebb generáció kozd munkába s az ő idő­beosztásukhoz alkalmazkodik minden és mindenki. Apró diákok inváziója törtónik meg újra, pufókra gömbölyödött, kedves arcokkal indulnak a munka haloványitó színe felé a magyar szó, a magyar ér­zés magasztos jegyében. Uj életre kap a közélet minden ága, az igazságszol­gáltatás, a közoktatásügy, a közigazgatás, amelyek nyáron át csak a halasztást nem tűrő ügyek elintézésére szorítkoz­tak s állítólag friss erők folynak be az emberiség sorsának intézésébe. Most job­ban kitetszik minden, nyáron át gyakor rolt munka s nenv’olsan rideg kőtömeg már egész sereg uj ház, mert emberi nyüzsgés adja meg hozzájuk a hangu­latot keltő, a reménységgel biztató staf- fázst. — Nagy, intenzív munka jellemzi a nyár végét minden vonalon. Ez a fel­buzdulás benne van az ősziessé alakuló hangulatban, az örök hőforrás, a rap, bágyadtabban küldi sugarait, hiszen küldte szokatlan mértékben két hónapon keresztül. Most már az embereken a sor. És egymásba kapcsolódik számos munkásság, mint kiegészítő részek igye­keznek megnyugvást szerezni a köznek ott, ahol a törvény ellátást vagy ítéletet kíván szórakozáshoz juttatni a kimerült idegeket. Kezdődik velük együtt a nyug­talanság akcióba lépése is, apró intrikák gombái bújnak elő, pedig eső sem volt. csak a harmat borul szerelmesen a fű­szálra. Élet, mindenütt élet. Azok a kipihent idegzetüek pedig, akiknek a sors, ez a zaklató élet, meg­engedte a nyár perzselő korszakában a pihenést, hajtsák meg tisztességtudóan a fejüket azok előtt, akiknek számára nem volt üdülés, akiknek csak néhány csöndes óra jutott, amit a hajnal szár­MA NYOMDÁSZ-BAir A PANNÓNIÁBAN 1 Belépő-dij: Személy-jegy r40 K. Gsalád-jegy 4 K. Karzat-jegy 50 fillér. — Kezdete este 8 órakor. Az arany érem. Glandiol Marcient nem láttam, mióta Avrilée Lise, a barátnője öngyilkos lett s most, midőn összetalálkoztunk, a kávéház egyik asztalkájára mutatva, igy szóit: — Jöjjön, üljünk oda, majd elbeszélem. Első,résztvevő szavamra igy fakadt ki: — Én öltem meg a szerencsétlent, én, senki más. Hiszen sokféle módja van a gyilkosságnak ... A pisztoly, a tőr nagyon lármás, feltűnő. Vannak még rettenetesebb, láthatatlan fegyverek is. A bírák, a törvény­szék, a csendőrök előtt, kik fejüket csóválva álltak a plageon, Lise önkezével oltotta ki az életét. Mert az emberek nem fudnak látni. De én tudom, hogy én öltem meg, én taszítottam a vízbe, még pedig rettenetes módon. Mohó kíváncsiságot olvashatott ki a szemeimből, mert mély lélegzet után igy folytatta 1 — Avrilée LÍ3et elhagytam, mert nő­sülni akartam. Menyasszonyom szép volt, gazdag, ártatlan, fiatal és előkelő és én is azt éreztem, mint a szerelem többi vándora, mint a mit akkor érzünk, midőn hosszas hányattatás után, ismét belépünk a meleg atyai házba és a lámpa világa alól anyánk szelíd arca mosolyog felénk. Felhasználtam Lise egy művészi kör­útját és lesiettem az Óceán mellé, a hol menyasszonyom nyaralt a csaladjával. Egy reggel néhány sort. kapok Lisetöl, melyben értesit, hogy megérkezett, itt van, a hotelben lakik, kétszáz méternyire a villá­tól, melyben ón Jakom és hogy minden áron látni akar, még az este, a zuhatagnál. Elmentem, ő már ott várt reám. Elta­lálhatja, miről volt szó. Nem akart belenyu­godni abba, hogy elhagyjam, nem akart élni nélkülem s ha nem utazom el vele még az éjjel, itt, a szemeim előtt a vizbe öli magát. Hiába igyekeztem lecsillapítani. Hangos zokogásra fakadt. S egyszerre láttam, hogy szemei tágra nyílnak a rémülettől. A part e pontját, a hol álltunk, este egy bizonyos időben mindig zúgva öntötték el a hullámok. Mi pedig erre sem vetettünk ügyet s az első hatalmas, tajtékzó hullám már felénk csapott. S akkor ez a nő, ki még az imént a vizbe akart ugrani előttem, szinte eszelősen a félelemtől könyörgött, hogy szabaditsam meg és mentsem meg a víztől. Ijedtében elájult. Derékon fogtam, hogy kivonszoljam, de a ránk csapó hullámszörnyeteg mind a kettőnket becsapott a többi örvénylő hullám közé. Szerencsére halászok voltak a közel­ben, a kik bárkájukkal kimentettek éppen a kellő időben, mert már erőm alább hagyott. A parton már kis tömeg verődött össze, a kik engem hős módjára fogadtak. Az a legenda terjedt el ugyanis, hogy ón men­tettem meg társam életét, sokan látni vélték, midőn utána ugrottam a habokba. Az életemet kockáztattam egy vizbe- fulóórt 1 Futó tüzként terjent el a hire, való­sággal ünnepeltek és este az ebédnél meny­asszonyom kék szemei vágyó, büszke szere­lemmel sugároztak felém. Reggel jöttem a hotelbe, a hol Lise lakott. — El kell utaznod . . . rögtön — szóltam. — Komédiás vagy, a ki azt hiszi, mindig a színpadon van. Tudd meg, hogy azt a fiital leányt imádom és el fogom venni feleségül. Ah! — a vizbe akarsz ugrani miattam és az első hullám láttára nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő­r közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást : Közvetlen a „Pannónia“ mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb cipőraktára. FIGYELMEZTETÉSI Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban szerezhető be. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom