Szamos, 1911. augusztus (43. évfolyam, 173-198. szám)
1911-08-12 / 183. szám
XLIH. évtolyarr. 183. szám. Előfizetési dij: naiyögn: 1 ívre 12 K.‘/i évre6K.»/. évr»3K,1 hóra! K bibékre:. 16... . 8. .. 4 ..........150 Egy uim éra 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rékóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjulányosahb árban a*z#l- tetnak. — és apróhirdetések között minden kó 4 fülé*. Nyilttér sora 20 fillér. Szemle. Szatmárnémeti, aug. 11. Az obstrukciós „küzdelem“ sivár egyhangúsággal öli a napokat. Lelkeket bénító unalommal nehezedik az ellenzék technikázása közviszonyainkra és évekre veti vissza fejlődésében javításra váró állapotainkat. Az ellenzék ezzel nem törődik, hanem frivol vállvonoga- tással halad a célja felé. Mi ez a cél ? Az-e, hogy egy országra káros törvényjavaslat életbeléptetését megakadályozza? Semmiképp sem az. Nem hisszük, hogy van az országban olyan komolyan gondolkozni tudó ember, aki ne látná be, hogy a hadsereg erősítésére szükség van. Gróf Tisza István szava országszerte visszhangot keltett. ,A magyar nemzet csak akkor maradhat fenn, ha olyan erős hadseregre támaszkodhatik, amely megállhatja a helyét minden ellenséges hatalommal Bzemben s minden fennállásunkat fenyegető kombinációnak elejét veheti.“ Ennek a mondásnak igazságát vallja, osztja mindenki. Az ellen*ék is. Ha tehát a dolog igy van, mint ahogy ezt tagadni nem lehet, nincs semmi alapja az olyan törvény elleni küzdelemnek, mely törvény azt akarja, hogy hadseregünk a mainál is erősebb legyen. A cél érdekében talán áldozatot kell hoznunk, de semmiképp sem olyat, melyet nem tudnánk elviselni. Miért küzd hát az ellenzék? Mi a célja a munkát akadályozó obstrukció- nak ? A múlt napokban elhangzott „vezéri“ nyilatkozatok tisztán tájékoztatják erről sz országot. A hatalom kellene a szabadsághősöknek. A bársonyszékbe szeretnének ismét ülni azok az urak, akik már egyszer abba süppedve a legcsufosabb kudarcokat zúdították az országra. Nem a véderő javaslatokat, hanem a kormányt szeretnék ők megbuktatni, hogy aztán ők adják meg azt, amit most elvesznek. Mindenre kaphatók ők, ha megkaphatják a hatalma*’. Akkor jó lesz az, ami most rossz, akkor nem volna olyan kívánság, amit ne teljesítenének. És lennének kizárólagos egyedárusai a hazafiságnak — az elvek felfüggesztésével. Kell-e uj koalíció? A „hazafias* szövetkezés egyszer már majd elpusztította az országot, nem kíván abból többé senki egy szemernyit sem. * Borsod vármegyének egyik nagyobb községében ismét embervérre szomjaztak a falusi életviszonyok. Edelényben rémes rablógyilkosság történt, mely három emberéletet pusztított el. A megdöbbentő eset borzalmat és rémületet kelt. Első, ami szemünkbe tűnik az, bogy a falusi korcsmák nagyon gyakran válnak a legborzalmasabb tragédiák színhelyévé. Ha a korcsmákat bezárni nem is lehet, mindenesetre meg kell találni a módját annak, miképp lehet a közbiztonság hasznára a megfelelő óvintézkedéseket ezeken a helyeken foganatosítani. Különösen a faluvégi utszéli csárdák szorulnak védelemre. Ezek lakói vannak kitéve leggyakrabban a legborzasztóbb bűntényeknek. Az edelényi szerencsétlen áldozatok szomorú sorsa talán ráirányítja erre a kérdésre az illetékesek figyelmét. Falun egyébnént is sokszor pusztul el erőszakosan az emberélet. Alig múlik el ünnepnap, vagy valamely jelentősebb alkalom, hogy vér ne itatná azt a földe*, melyet népünk verejtékével öntöz. Sokat beszélünk mi arról, hogy mi ennek az oka. Tudjuk, hogy a lelkiindulatok fegyelmezésére nemcsak erő és akarat, hanem nemesebb érzés is szükséges. Ezt az érzést a kultúra adja az embernek. Fejlettebb városban is vék- nyan nyiladoznak olykor ennek az erei, hát még falun, hol az iskola — sajnos — még ma is arra való, hogy ott meghúzódjék a gyerek, mig dolog nem akad a mezőn. Mél en elszomorító látvány az, milyen vad, duhajkodó, nyers ez a mi falusi ifjúságunk. És csodálatos dolog, hogy a víroshoz közel fekvő községek lakossá'' "'dett is nyomtalanul vonul el k’ . jeliője. Elenyészően csekély azoknak a száma, akik szívesen barátkoznak pihenő napokban a betűkkel, a többség egyedüli szórakozását a pálinkás és boros üvegek mellett keresi és találja. A népjogok kiterjesztésének kérdése foglalkoztatja most a magyar közönséget. Tudunk mi lelkesedni minden Stich, meg a többi csirkefogó. Irta: Kanizsai Ferenc. A tanári szobában, a délelőtti második és harmadik óra közt való szünetben, a tanár urak csoportokba verődve beszélgetnek. Mások egy pohár sört isznak, melyet a pedelus hoz a szemközti korcsmából. Egy fiatal segédtanár gyakorlatokat javít piros tintával. Az ablakok az udvarra nyílnak, ahol az alsóbb osztályú diákok kergetőznek, zsivajogva és üvöltve. Az ideges, öreg professzor fenyege- tőleg kikiált: — Csend I Micsoda dolog ez ?! Az udvarról egy vékony gyerekhang felel: — Tanár ur kérem Stich! — Vigyázz magadra, Stich; beíratlak az osztálykönyvbe 1 Az öreg tanár beteszi az ablakot. Visszamegy az asztalhoz és olvas. Két másik tanár egy mennyisógtani, meg egy földrajzi-szaktanár, a szögletbe vonulva diskurál. A matematika tanárt Gencsnek, a másikat Kofraneknek hívják. Kofranek: Megint az a csirkefogó Stich rendetlenkedik. Genes: Eleven fiú. Csikó kedvű. Kofranek: Hát akkor járjon a lovardába, ott talán nem bukik meg. Genes: Megbukik ? Kofranek (meggyőződéssel): meg. Genes: Csodálom, a számtant derekasan érti. Kofranek: Elvégre itt az ideje, hogy ezt a Stichet, ezt a neveletlen, elbizakodott fickót megtanítsam keztyübe dudálni. Képzeld, a nyakamra jött az apja, hogy igy, meg úgy; ne buktassam meg a fiát. „Hiszen a földrajz, — mondta — mellékes tantárgy“. Hallottál ilyet? Hogy a geográfia mellékes I Impertinencia! Genes (alig bírja visszafolytani mosolyát): Azt mondta, hogy a földrajz mellékes? Tyü, hal Kofranek : De megmutatom, mennyire nem mellékes 1 Különben, mosom kezeimet, mert ón megtettem Stich érdekében mindent. Azt a könnyű kérdést adtam neki, mi a székhelye Csongrádmegyének ? És képzeld, azt felelte, hogy Csongrád. Genes: Pedig hát Szeged. Kofranek (végignéz Genesen): Szentes. Genes : Ápperaze, áppersze, hogy persze, Szentes magától értetődik, világos, hogy Szentes. Kofranek : És még azt meri az apja állítani, hogy a földrajz mellékes. De hát ez azóta van, amióta behozták az iskolai játékokat, a footbalt, a kirándulásokat . . . Genes: Kérlek, kérlek; a dolog fácitja mégis az, hogy ép testben, ép lélek . . . És ami engem illet, úgy vélném . . . Kofranek (legyint a kezével): Te is modern lettél. Ha ez igy tart soká, legközelebb a tornatanárok közül nevezik ki az igazgatókat. Bocsánatot kérek, mikor én fiatal tanár voltam, a tornatanár, akarom mondani: a tornamester, a tornatanitó, lábujjhegyen somfordáit be a tanári szobába és a konferencián meg sem mert mukkanni, ha nem kérdezték .. . Most ?.. . Nézd meg ezt a Sefcsiket! Úgy jár-kél köztünk, mintha legalább is dupla doktorátusa volna ... Az idei értesítőbe ő ir értekezést „Kirándulás a Hüvösvölgybe“ cimmel. Nem felháborító ez ? És tapasztalhattad, mily prepotens a konferencián. Stich érdekében akárháuyszor szót emelt; sőt Tápait a kicsapástól mentette meg azzal, hogy ha Tápait kicsapják, akkor a mi intézetünk akár ne Í6 vegyen részt a,
