Szamos, 1911. augusztus (43. évfolyam, 173-198. szám)
1911-08-10 / 181. szám
XLIM. évfolyam. Szatmár, 1911. augusztus hó 10-, csütörtök. 181. 57sm. POLEXDLU MA&tiLMWi Hirdetések: >, Készpénzfizetés mellett. » tegjmAtrrosabb árbaA nősítettek. — As-etpróhirdetések között minden szó A (tűéi Nyrittér sora 20 fillér Előfizetési díj • l évre 12 K. V» évre 6 K.»/, é*re3K,» bóra 1 K Sfldékr*:. 16 .. . 8 ........... 4.. .. . 1*90 Eg y szám srs 4 fftlér. Szerkesztőség és MackJtnwatat: Rákócri-otcza 9. szóm. ra Tststoeszénx t07. MiniiAdtvemü dijak Szatírráron, a tap kndötwvatslfiian fizetendők. A választójog reformja. Valamelyik ülésen Héderváry minis- terelnök, egy minden lében kanál közbeszólásra, nyugodt hangon ezt a kijelentést tette: — Vagyok olyan hive az általános választójognak, mint Justh Gyula. A minden lében kanál és a többiek, akiknek környezetéből ezt a ministerel- nöki visszavágást provokálták, az első pillanatban látható megrökönyödéssel hallották, hogy veszélyben as utolsó falat, amelyen Justh Gyula és obstrukciós gárdája politikai exisztenciáját ma még tengetheti, de amelyet ha kiejt a kezéből, akkor erre a gárdára menthetetlenül lecsap a politikai csőd. Vasárnap óta, hogy a ministerelnök belügyi rendelete megjelent, s ezáltal a választójog ügye egv hdtmérföldes lépéssel előbbre jutott, az a múltkori megrökönyödés nyílt erővel lép föl s ezirtal az obstrukciit dédelgető (lapok kótsé- geskednek abban, hogy a ministerelnök rer delete egyéb volna okosan kieszelt taktikai húzásnál). Ezt is megértjük. Az életösztön szisszent föl megint s ezúttal sokkal nagyobb joggal, mint a múltkor. Akkor egy kijelentésről volt szó csupán. Most egy komoly elhatáro zással találják szemben magukat azok, akik a választójogból élnek. Hát természetes, hogy kétségbeesnek s hogy az utolsó szalmaszálba körömszakadtáig kapaszkodnak. Annál nyugodtabban nézzük és Ítéljük meg ezt az ellenzéki borzongást, mert tisztában vagyunk azzal, hogy az ország közvéleményt ezek a mesterkedések semmi körülmények között megtéveszteni nem fogják. Azon túl vagyunk már, hogy valaki jelszavakkal és hangulatkeltéssel többé port hinthessen a nemzet szemébe. Viszont ez a kormány hi- vatalbalépése óta tényekkel bizonyította, hogy Ígéreteit becsületbeli obiigáknak tekintik, amelyeknek eddig még minden esetben és minden kérdésben eleget is tettek. Minden most a kormány a nemzet legnyomatékosabb tudományos, gazdasági és társadalmi szerveihez lordul és mindannyinak megindokolt, de ugyanakkor a pártpolitikán felülemelkedő véleményét kéri a nemzet egységére és jövőjére annyira fontos választójogi reform kérdésében, tulajdoi.képen nem tesz egyebet, minthogy hü marad magához s miként más kérdésekben, agy a választójognál is csak a legszélesebb és az abszolúte biztos megalapozás után lát az alkotáshoz. Ez az ország kinőtt abból a kiskorúságból, amely kritika nélkül veti magát a szivárványos káprázatok után. Az ország látja azt, hogy az ellenzék valósággal fell zad, ha a kormány a választójog megreformálása érdekében egy lépést elébbre tesz. Holott ha annyira hívei ennek a reformnak és ugyanakkor annyira hazafiasak is, mint ahogyan hirdetik, hát minden egyes ilyen lépésen kapva kellene kapni és a siker érdekében is mellé kellene állani. Hogy nem így cselekszik, hanem épen ennek az ellenkezőjét teszi, hát ebben az ellenmondásban implicite benn foglaltatik és kikiabál belőle, hogy ez a mostani agitáció nem is annyira a választójog kiterjesztéséért folyik, hanem inkább azért, hogy a jogkiterjesztést Héderváry csinálja-e meg, vagy pedig Justh? Ti Ián a személyeskedés vádja néikül konstatálhatjuk, hogyha igy állítjuk be a kérdést — pedig igy kell beállítani, mert igy van — akkor ez a kérdés máris eldőlt. Justhnak kezében volt a hatalom, vagy legalább is annak leg- szuverénebb alkotórésze s nemcsak hogy semmit, tehát válasz ójogot sem alkotott, hanem ellenkezőleg mindent romokba döntött. Ellenben Héderváry ezeknek a Justh által lelidézetc romoknak a helyében uj életnek a fölkeltésében ern' er- fölötti munkát végzett s alkotási energiája hivatottsága a legkeményebb próbákat állott ki. Ezek után ugyan gondolják meg a technikai obstrukció hívei, akik most is testükkel állanak a választójog reformjának megvalósulása elé, vajon a nemzet egyetlen pillanatig még csak tűnődhet e fölötte, hogy a választójog okos és hazafias reformját Hédsrvárytól várhatja-e inkább vagy pedig Justhtól ? Látogatás egy gyárban. — A „Szamos“ eredeti tárcája. — Irta : Bodnár Gáspár. 1IL A csomagoló teremben vagyunk. A kész gyártmányok közt. Itt már az igazgató valahova eltűnt. Mintha azt akarta volna, hogy most már beszéljenek — a produktumok maguk. Hát mondhatom, beszélhetnek is. Szakértő nem vagyunk. De van természetes és eléggé kicsiszolt. Ízlésem. Szinte égett az arcom az örömtől, hogy hazámnak, Szat- ínárnak — ilyen produktumai lehetnek- Vai.n-k. És még szebbek, tökéletesebbek, változatosabbak is lesznek. Lesznek ! Lenni kell! . . . Egy s. elid, jó képű bácsi igyekszik nekem most magyarázatokkal szol gálni. (Talán művezető?) Édes jó német bácsikám, ha én téged megértenélek. De jóságos ajkadról folyó német, kiejtésed is olyan, hogy az én minimális german tudományom is — tökéletes csődöt mmiíjp Hanem egyszerre csak villan a szemein. — Én tudom kicsi magyar. Csakhogy meg nem öleltem. — Törjél Mint a szarut, törje. — Én nevem is magyar akarok . . . Magyarázzák is nekem, hogy a jó bácsi meg akarja magyarosítani a nevét... Most meg éppen, hogy meg nem csókoltam. Hát szeret minket. Hát magyar akar lenni. Az egész világnak magyarnak kellene lenni! Álmodtam, vágyódtam, röpültem sovén szárnyaimon. — Legyen a neve Csonfosi, Szarvasi. Gyári, Sarudi . . . tettem az ajánlatokat egy kereski’d- Imi utazó gyorsaságával. ... De kicsi kis nemzet vagyunk mi, borult el lelkem hirtelen, mint derült ég szokott nyári reggelen. De nemzet vagyunk mégis, dühesztettem ki aztán a mellem... Voltunk. Védtük nyugat kultúráját. Karral, vérrel. Es mig az öreg Európának népei müvt lődtek, rakták az alapot mai nagyságuknak, anyagi erősségüknek : Isten csudája, hogy nemzetek vagyunk. De az lesz Aztán vitágra szóló csuda, mikor igazán nemzetek leszünk. Mert leszünk. Lennünk kell! így szerettem volna beszólni a bácsinak. De mi a f szkes fülemilét csináljak, ha ezeket a zengzetes nemzeti nagy szavakat csak magyarul tudom elmondani. Hát nem mondtam. D-ak az ajakam járt. — Hogy adjátok vissza most ti Európa gyári nagy nemzetei nekünk — okosságokat. Praktikus leiketek munkásságát. Kitartását És tanítsatok meg minket arra, hogy ne azokat a salakokat hordjuk ide, miket ott künn a józan ész. az igazi kultúra félre dob. Szemétre hány. Ifjaink ne a kiforratlan, fóltudományokat, a vergődő szociológia mérgeit szívják itt benn nálunk. Hanem az üde, eleven életet. Ne vizet, ernyedt sexualis bód:t ősz ereket, de vért szívjanak útból a kultúrából, melyet aztán, ha asszimiláltunk, magyarrá és nemzetivé kell — gyúrnunk, érlelnünk. Eltelten, megelégedetten ültem le — az iró szobába, ahol most már csak a gyár bizalmas emberei maradtak. Veszem észre, hogy az igazgató Ihn- lomol. Tesz-vesz. — Ahá, gondolom, meg akar vesztegetni. A tiszteletdija nat keresi. Le akar fizetni, hogy én a múltkor olyan zokon írtam erről a’, mint „bevallatott“ gyermeki Legszebb ruiiaiiszmas Unjfimprj Dá! ^yar muzie | Vegyileg száraz inon fai. ttetLMidÁ Fgfv^ij üzletek Gyár foüziet: Kossuin Lr.-uica ÍO. Kazinczy-u. 17. Attila-ufcs 2
