Szamos, 1911. augusztus (43. évfolyam, 173-198. szám)

1911-08-05 / 177. szám

(1911. aug. 5.) 177. szám. SZAMOS 3. oldal. tel megállapított mértékig rendezőre van ugyan, de felső jóváhagyást csak részben nyert, az államsegély összegét fordítsa a törvényhatóság a tisztviselői illetményeknek 1911. évben különben is az állami segély terhére előirányzott kiegészítésére, annál is inkább, mert a még ki nem utalt 1 millió korona állami segélyből nyert összeggel együtt sem elegendő az állami segély az illetményeknek a 62000—910. B. M. sz. táblázat szerinti kiegészítésére. Megfelebbexett közgyűlési határosat. A házi szemét kihordására vonatkozó 245—911. szám alatt hozott közgyűlési határozatot, Szenek Árpád szatmári lakos háztulajdonos mogfelebbezto. Tanács a be­adott í'olebbezést az esetleges észrevételek megtétele végett kiadta a kapitányi hiva­talnak. A Nyil-utca és Kisfaludy- utcák meghosszabbítása. A Nyil-utca meghosszabbítása ügyében folytatott eddigi tárgyalások alapján Bartha Kálmán gazdasági tanácsos javasolta Kürti Mihály és neje Szivárvány-utca 4. számú házastelkót 10420 korona 50 fillér vételárért megvásárolni. A tanács a javaslatot további tárgyalás és javaslattétel végett kiadta a gazdasági szakbizottságnak. A Kisfaludy-utcától a Hioronymi Ká- roly-utcáig szükséges telkek mielőbbi meg­szerzése végett a gazdasági tanácsos szintén adott be javaslatot. A kisajátítandó, illetve megvásárlandó telkok a következők: Wéber János Árpád-utca 60., Bonnin János Hu­nyadi utca 58., Tóth Sándor Hunyadi-utca 69. és Károlyi János Pázsit-utca 64. szám. Városi tanács a javaslatott a kisajátítási tervek és összeírás mielőbbi elkészítésével a mérnöki hivatalt bízta meg. 3. Máriavölgyi viz ládán­ként 60 üveggel 4 korona a forrástelepen. Kuructemető a reí. felsőbb leányiskola udtahn. Kétszáz év előtt eltemetett hősök. Százötven csontvázat találtak. A Rákóczi-utcán levő ref. felsőbb leányiskola és képezde udvarának északi részén, a Bercsényi-utcával párhuzamos vonalban a növendékek részére most egy nagyobbméretü tornacsarnokot emelnok. Az épület alapozásának ásása közben teg­napelőtt egyik munkás egy embori csont­vázra bukkant. Alig szedte ki csákánya alól a csontváz egyes darabjait, mikor a mellette dolgozó többi munkások is hasonló leletre bukkantak. Alig pár órai muuka után, az alapo­zás szélóbon és hosszában nomkovesebb mint százötven csontvázat szedtek ki a munkások, kik az egyes koponyákat és kü- lömböző csontdarabokat, úgy ahogy lehetett, összerakták és másnap az épülő tornacsar­nok alapfalának egy orré külön készítőit mélyedésébe bofalazták. Az intézet elöljáróságából többen szó­lították fel Ferenczy János szatmári iró ős hírlapírót, aki mint a Rákóczi-kor szatmári emlékének jeles kutatója a következőket állapította meg a csontvázak eredetéről. Rákóczi Szatmár bevételére 1703. év­ben Vetésnél ütött először tábort, majd innen Pálfalva felől vélte azt végrehajtani. Három hónap alatt Bercsényi mellett sem sikerült a vár bevétele. Gróf Lövenburg Sickingen és Glöckelsberg császári tábor­nokok védelmezték a várat. Ezek megtud­ták, hogy Németi városrész Rákóczinak rneghódolt és ekkor Németit bosszúból fel­égették. Rákóczi viszont Szatmári gyújtotta fel és az utolsó tyúkólig leégette és mi­után a várat teljesen körülzárta úgy, hogy a németek nem juthattak élelmezéshez és takarmányhoz, Tokaj alá ment. A további ostromot báró Sennyey Istvánra, utóbb Buday Istvánra, végre gróf Forgách Si­monra bízta. Becker István nagyváradi nőmet kapi­tány egyizben rárontott Rákóczi katonáira és ezerötszáz magyart lemészárolt. Ez a magyarokat végleg elkeserítette, Szatmár vár sorsát megpecsételte, az ostrom 1705 január 1-én véget ért, ekkor a várőrség, mintegy 600 lovas és néhány száz puskás éhségtől kényszerítve föladta a várat. Szatmári és Németit akkor a Szamos folyó egy ága választotta el egymástól. A szatmári oldalon találták meg magyar katonáink csontvázát a mostani tanítónő- képző telkén. Ezen helyen temették el az elesett 1500 magyart, kikből most száz­ötvennek a csontváza került elő. Nincs kétség benne, hogy újabb épít kezések alkalmával ide temetett több ka­tonáink csontvázai is előkerülnek, ami annyival inkább hihető, mert eddig még ahányszor a tnnitónőképző udvarán ástak, mindig találtak régi csontvázakat. A most talált 150 csontvázat betemet­ték az épület alapzatába és az intézet nö vendőkei, a jókedvű, fiatal kicsi lányok 150 katona csontváza lölött fogják majd testgyakorlataiknt végezni. 4. Máriavölgyi ásványvi­zek legolcsóbbak, legjobbak. Véres buzaszemek. Hármas szerencsétlenség a cséplőgépnél Egy hajolt, kél súlyosan sebasO l Borzalmas szerencsétlenség történt tog- nap hajnalban Pete pusztán. A cséplősi idényben napról-napra hallunk üzemi sze­rencsétlenségekről, de ez az eset még az ilyes balesetek között is párját ritkítja. Idősebb Básthy Albert pusztáján teg­nap volt a cséplé3 utolsó napja. A munká­sok megfeszített erővel dolgoztak, különö­sen Hámori Gábor 24 éves petei legény, ki szinte omberfolotti gyorsasággal végezte a rábízott munkát, az etetést. Ugylátszik, hogy eme munkája közben a szükséges vi­gyázatot mellőzte, mert a dob a bal kezét elkapta. Rémes sikoltására Kis János kéve- vágó, ki mögötte állt a dobból még ki látszó jobb kezét megkapta, do szemcsét- lenségóre, mert a dob az ő egyik lábát szintén leszakította. Kuruzs István tüzelő figyelmessé lett a cséplőn levő munkások kiáltására és meg­állítandó gépet leakarta dobni a lendítő ke­rékről a nagy szijjat, de a szijj elkapta a kezét és az alsó kart leszakította. Hámori Gábor természetesen rögtön meghalt, a másik két áldozat podig a halállal vívódik. ő. Máriavölgyi viz üvegen­ként 12 fillér Szűcs Józsefnél. ingatlant akar venni vagy eládni. jelzálog kölcsílnt keres, mielőtt bármiféle gazdasági cikket beszerezne, vagy a gazdasági élet bármely ágábü vágó szükséglete van, forduljon bizalommal : Pncvuálr Nándnp gazdasági szakirodájához rmiítm lUUUUf Szatmár, Kazmczy-utca 7. .North BrltHh“ b'ítosltó társ. (őiigynökségs. eső és zivatar várható. Sürgönyprognózis. Kdoton és D len eső és zivatar. Déli hő mérséklet 25'8 Celsius A virtus ma már nem az, ami régen volt. A testi erő által támogatott bátorság csak a hyppodrom birkózó porondján impo­nál és a mészárosi pályára kvalifikál, esetleg dijbirkozóira, de a közéletben nem nagy a tér, amelyen ezzel a kva­lifikációval érvényesülni lehet', A Kinizsyek kora lejárt, a két tőrökös csürdöngölő tánccal ma már bajos bejutni a történelembe és a ma­lomköves trückkel sem lehet a hazafi- ság oltárán áldozni. Az izomrendszer kifejlettsége, a muszkli mind kisebb jelentőséggel bír­nak immár a történelemben és az ezt készítő politikában. Az utóbbi évszázad államférfiéi között vajmi kevés akad, aki a katonai létszámon kívül más ne­héz súlyt fel tudna ymelni. B$ttmhnn-Holl&eg, német birodalmi kancellár szinte komikusán vékony, hosszú alak, majdnem Apponyiszerü, gróf Andrássy Gyuláról még az sem lesz feljegyezve, hogy annak idején tauglich volt e és Lukács László való­színűleg teljes tehetetlenséggel állana meg Lehel kürtje mellett, nem is szólva arról, hogy Bizánc kapuját ma legföl­jebb kapupénzzel próbálnák megnyitni, nem Botond bárdjával hazánk leg­jobbjai is. Azaz nem egészen igy van. Az ősi virtus még nem halt ki, nincs még veszve a hon : mert - hogy is kellene nemzetiszinbe mártani a toliam ? / — itt van, él még Pozsgay Miklós, aki ak­korát köpne Bizánc kapujára, hogy a hatalmas ércujtó nyomban megnyitnék előtte, ha a hazának Juathék és Kos- suthék szempontjából szüksége lenne rá. Sőt ármányos elleneink is csak addig acsarkodhatnak ránk, mig bősz Pozsgay Miklóst ki nőm hozzák a sod­rából, mert ez a rottenthetlen ha7.afi úgy szájon kapja a magyar nép minden ellenségét, hogy nagybőgőnek nézik a kék eget A választók, akik a nemzet sorsát okosan intézni küldték Pozsgay Miklóst a parlamentbe, meg lehetnek elégedve küldöttjükkel, mert azonkívül, hogy a vasúti kocsiban s minden más bolyén tilos köpködóst pár év előtt parlamen­tárissá tette, újabban pedig box-partbie- kat is rendez a Ház és a nemzet, sőt a külföldnek is nagy gyönyörűségére. Az illendőség, a niveau, az állas, a hely és minden-mindon, aminek szem­pontjából a parlamenti tárgyalásokat nézhetjük, azt kövotelné ugyan, hogy a magyar nép kiválasztottjai a fejükből vegyék az ország , ügyeibon szükségelt argumentumokat. Es hogy ilyen hamar az ökölre kerül az uraknál a sor,1 az azt a szomorú tényt jelenti, hogy a fejükből — pedig nem sokat pocsékol­lak még — hamar kifogyott az argu­mentum. Nekünk pedig, akik nem vagyunk Ét 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom