Szamos, 1911. augusztus (43. évfolyam, 173-198. szám)

1911-08-29 / 196. szám

/ • 2 oMal. P 7 A M 0 r (Z&Ll. aug. 29.) 196. ezáir. I Az összes intézetek nagytiszteletü igazgatói által előirt az 1911—12. tanévre szükséges teljesen uj bekötésü HASZNÁLT TAN-és SEGÉDKÖNYVEK félárban kaphatók WEISZ IZSÁK könyvkereskedésében mmmmmmam—mm Szatmáron, a Fehérházzal szembeni kőépületben mammmmmmmmm Gallérok nőzmosása Uáítáíen Dói Cvofunár Gyár íoUzlet Kossuin G.-u, 1U. Tükörfénnyel hófehérre ______ndjldjol idl OZflulMI. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2. ugyan az, ami hat hét előtt volt. Igazá­ban pedig e rövid néhány hét alatt csa­tát csatára veszitett a közvélemény ala­kulásában, a közhangulatban és a nem­zet szimpátiájában. CSODASZÉP 1 koronás nyakken dők Kardosnál, Kazincy-u. 4. A szatmári adóhivatal. A főkapitány elrendelte a kilakoltatást. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, aug. 28. Majdnem szemben a Szamos szer­kesztőségével, a postaépület háta mögött, az újonnan nyitott kis utcában egv hatal­mas, üres telek terül el. Sürü, kötésig érő dudva terein rajta, vad mező a körülötte levő hatalmas paloták között, kóbor kutyák menedékhely e, szomszédok malacainak le­gelője. Körülötte gyorsan emelkednek a ha­talmas, nagy épületek, ezen a területen nem zavarja a iü növését erőszakos emberi kéz dika árszabása szerint — mígnem mégis belekerül az említettem változatú percen- tuált (percentes) scblamasztikába. Vagy pediglen, ha mindazonáltal akadna beteg, aki sehogysem vállalja ma­gára ama biven megkivántutó tüneteket, majd úgy foghat járni, szegény, valamint az a páciens, amelyek hajdanán az ón il­letőségemben (kutyabagosi) körorvos ur­nák dühös faggatásaira sem vehetvén ma­gára, hogy nyilamük a tüdeje: a mi dok­torunk elvégre nekikeseredve támadott a megdöbbentett betegre, „hja barátom, hogyha magának csakugyan nem nyilam- lik a tüdeje, úgy akkor magán már nem segíthet az orvosi tudomány ; miután a maga bajára eszerint lehetetlen megálla­pítanom a tudományosan megkivántató diagnózist“. Mennyi ember, mennyi beteges, mennyi sínylődő embertárs ! Ki kezére, ki lábára, ki meg a kezére s a lábára, vagy még másegyéb tulajdonságára is nyomo­rék itten. Szmte föltűnik, — mondhat­nám talán, hogy lesajnáltatik, aki nem mankóval jár, vagy pláne aki nem árulja el holmi tagbeli szaggatásnak, vagy akár­mi más olyas nyavalyának a nyomát. Imhát jómagam is kivált látván ezt a sok mindenfelé tagbaszakadt kórságot, — elárulhatom (hiszen úgyis átestem már mindenféle kór, gyógy, zene, stb., stb. taksának drágaiátos retortáin), biz’ én — hál’ istennek ! — rheumátlanul, sőt maku­látlanul egészségesnek érezvén magam, (n. b. az általam imhát becsapatott helyi Mintha bűnös telek lenne, elátkozott mező. varázslat alatt áhóingatlanság, amely kárt, veszedelmet, pusztulást hozott volna az emberiségre, mintha vagyonokat nyelt volna el, mintha varázslatos erejű jövendő­látó előre tudta volna, hogy az épület, amely rajta emelendő lesz, nem sok örö­met hoz a házhoz és ezért elátkozta volna már jóelőre, hogy ne épüljön fel soha . . . Ez az elátkozott telek a szatmá-i m. kir. adóhivatal részére van fentartva és várja, hogy beépítsék, felhúzzák rá az épü­letet, melyben az adót fizecendik. * Az Úristen háta mögött, túl a közös kaszárnyán, egy nagy tábla kukorica meg a katonai raktárak szomszédságában egy hosszú, alacsony, rozoga, ütött-kopott, 18—20 ablakos sárga házban szedi az adót Szatmár városától és a megye 96 közsé­gétől 20 tisztviselő addig, mig az uj ópü- ler felépül. Sáros poros, kövezetlen mezei ut ve­zet a hivatalhoz, amelynek nem csal a vedlett, szakadozott falu külseje: amely belül sem külömb. Kopott, rozoga és piszkos beiül az adóhivatal, dohos és egészségtelen. Szomorú lisztát vezetnek azokról a ti-ztviselókről, akik a kis istállókban tuber­kulózist. szereztek és nem buták bevárni ezen a világon, hogy felépüljön az uj adó­hivatal fürdőszeli tudor urak prognoszkáló meg- állapításának a dacára is), — hogy kellő szerényen elkerülhessem a beteges föltü nóst: egy kis helyi bicegésre szántam rá magamat. S ami, hogy eléggé jól, vagyis hogy tán inkább eléggé rosszul sikerüljön, — ugyancsak elárulom, hogyhát erre is egy idevaló tótocskától (az én bizalma­sommá avatott Infanterist Záplátyi Vozik- tól) jöttem rá: csak esry kevés homokot hintek a harisnyámba. És eszerint bízvást adhatom magamat az „insich“ olcsó élce­lődésnek kétes vigasságára : hol trocheusi, hol meg jambu-i kikónyszeritett léptekben lejtek a fürdői parknak uttalan és utasí­tott utain. Hja, a betegek társaságában csakis a beteg lehet a bevett, a recipált. Lám, a gróf Tisza István ur is, a mi nagystílű magyarunk, akit messze idegen országok­nak itten időző emberei is tiszteletteljes kíváncsisággal lesnek, bámulnak körül, bezzeg a maga nagyságának a súlyával terhelve, szinte — sit venia verbo — lop- vást ereszkedik, keveredik közzibónk, min­denféle rendű s rangú megrokkant nép­ség közé, nehogy esetleg valamiképpen zavarjon, avagy zavartassák az egyenlőt­lenségnek természetes kiválásával, azaz hogy a maga természetes kiválóságával. És bizony, bizony; az ekként közibénk ereszkedő igazi természetességét tapasztal­ván, majdnem, hogy odatolakodó bizalmas­sággal meggratulálni merészkedtem volna őt „Az Ujság“-ba innen íródott vezér­cikkeihez . . . Kuchta, Kegyes, Hibola és Kaltenecker nevű hivatalnokok neve szerepel már néhai­ként a szomorú, gyászos lisztán, ki tudja, nem lesz-e még több is . . . Komor, rideg, szűk és sötét az adó­hivatal minden helyisége, amelyek közül kettőbe 10 tisztviselő van összeszoritva. Hogy pedig a komoly munkában kacér napsugár ne zavarja az adót számoló, szám­fejtő, felkezelő derék tisztviselőket, a hiva­talos helyiségek kegyetlenül sötétek, komo­rak, olyanok, aminőnek az adóhivatal fogal­mával járó komolyság megkívánja. így aztán, ha csak egy kicsit is borm ez idő, már délben lámpát kell gyújtani a hi­vatalban. De Szatmáron, ahol már minden va­lamire való magánházban villanynyal vilá­gítanak, az adóhivatalban petróleumlámpa adja a világosságot. Ennek aztán kettős követkéz mónye van. Az egyik az, hogy a tisztviselők nagy I’c SZÓ szemgyulladást kapott. A mask pedig az, hogy a petróleum­lámpa bűzössé, förtelmessé teszi az amúgy is fülledt levegőt, a lámpiból felszálló ko­rom pedig leülepedik a faiakra, a falakon tátongó mély repedésekbe, ráül az akta- csomókra és biztosítja, hogy az egészség bucii!usai el ne szaporodjanak az adóhiva­talban. Csak egy aktacsomót keli meglendí­teni, hogy a ráülepedett korom szárnyra keljen, beíopódzék a hivatalnokok tüdejébe és végezze ott gyilkos kötelességét. * Mint már fenntebb is emliteitem, a városszéli rozoga kis házban Szatmár vá­rosin kivül 96 község fizeti az adóját, ille­tékét, számtalan tisztviselő veszi fel a fize­tését, illetményeit, nyugdiját. Jön a szerdii hetivásár népe, jön elsején a hivatalnokok és nyugdíjasok serege, 6—700 ember gyűl össze a hivatalban. A szerdán felvonuló nép aztán uj ve- gyületet hoz az adóhivatal levegőjébp. Az amúgy is dohos, fülledt, petroleum- büzös levegő meglelik ködmönillittál, hájjal megkent csizma kipárolgó bűzével és a Luna viz illata kismiska ahhoz képest, amit az adóhivatalnokok ilyenkor beszivnak. * így állanak a dolgok a szatmári m. kir. adóhivatalban. A vele egy fedél alatt levő pénzügyőri szakaszon semmivel sem külömoek az ál­lapotok. A folyosó egv helyen leszakadva, a falak itt is repedezettek, lemállottak és ezek után mindenki természetes dolognak találhatja, hogy Tankóczi Gyula rendőrfő­kapitány, mint elsőfokú egészségügyi, köz­ős tüzbiztonsávi hatóság az épületek köz­SZŐKE ÖDÖN kézimunka, divatáru üzletében (előnyomda) az iskolai idény ===== alkalmával i>ői, féri! és gyermek febérnemüek =** dús választékban kaphatók. Szatmár, Kazinczy-u. 3. Telefon 331. Küiönieges csipkéit s- xés, hűen minta után Hajjajét Fel, Szatmár, Gyár főüzíei: Kossuth L.-utca 10. Felvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom