Szamos, 1911. augusztus (43. évfolyam, 173-198. szám)
1911-08-18 / 187. szám
r©MTIMAI MAPELÄJP. XLÍII. évtolyarr, Szatrr.ár, isii. ajgusztüs hó 18., péntek Előfizetési öif ■ ^«l/Den. I evre 12 K. l/i évre 6 K. li, évre3K,1 hóra 1 K '6 .. S 4 . .. V50 Etjy sxáit) é»*a 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóbivRts.lában fizetendők. Hirdetések : ‘? Részpénzfizetés mellett, a legjutényosabb árban Közélteinek — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. ütni nincs, de megvan. A koalíciós együttes megkezdheti koncertjét. Kossuth Ferencz ma hazaérkezik s diszlogadtatás után átadhatja a karmesteri pálcát vezérutódjának. akinek személyében megállapodás még nem történt, de mindenesetre az lesz, akit ez a tisztség a restitutio in integrum jogán megillet. A Wekerle neve tegnapig bujdosott a kombinációk sűrű bozótjában. Tegnap aztán kivadászták. Nem egyedül őt magát, hanem rejtett kincsét is, amelyről sokan tudtak, sokan hallgattak s ha nincs asztaltáncoltatás, a szellem, amely tud az elásott kincsről, soha el nem árulja, hogy Wekerle Sándornak van olyan választójogi tervezete, amelyben Andrássvék, Justhék, királyok, cigá- rr. ok kooperálhatnak. Máig Andr.Sssyt plurálisnak átkoztuk. Justh Gyulát általánosnak tiszteltük. Kossuthékat miskolci tudatos kocsonyának véltük, amelynek átlaga két irányban rezeg. Amarra, ha a kormányra- jutás kelet felől, emerre, ha észak felől pislog Ám, hogy volna olyan közös kassza, amelyből plurálisnak is jut, általánosnak is jut és a Kossuth-párt is néma megnyugvássá! habzsolhat nemzeti kormányzással súlyosbított faiatokat. Élt bennünk a sejtés, hogy a koalier nak mindenfajta átalakuláshoz megvolt a maga kívánatos memoranduma. Csupa okos ember volt együtt s olyan alkalmazkodó tehetségek, akik a tulajdon halálhörgésüket is vivmányos dallamra kottázták. Csak a választójog nagy kérdésében nyilatkozott meg az elvi ellentét, nem a kormány tagjai, hanem a koalíció szakszervezete l őzt. A koalíciós kormány első banketjén a választói jog táljában már csillogott Polónyi Géza köpése, aki akkor még miniszteri- leg tudott sercentmii még a vasúti szalonkocsiban is. Ő utáltatta meg a választói jogot azokkal, akik miniszteri kinevezésük örömnapján ezt az utálatot szódabikarbónának szedték. És íme most, hogy a választói jog kérdése az ellentáborban bomlaszt : a koalíciósok fölfedezik a soha nem látott memorandumot, amelyet Wekerle őriz, amely soha nem volt, de megvan abban a pillanatban, amint kigyul ad a bécsi meghívás reménysége ‘ s amely után nemcsak buzgó imádság epedez némelyek ajkán, de nyomában kocog az a meggyőződés is, hogy van még szalonkocsi, amelyben nevető görcsök közt ki lehet firuncvancigolni a császár parancsolatját. 1. Miért üdülünk Mária- völgyön ? A pápa. Nyolc esztendeje, hogy a konklávé öt napi tanácskozás után pápává választotta Sarto Józsefet, a volt velencei pátriárkát, a riesei paraszt családnak a szülöttét. Nyolc esztendeje annak, hogy felszállt a füst a Vatikán konkiávétermének a kéményéből és Oreglia, a legidősebb bíboros kihirdette ,az örvendetes igét: „habemus pápám“. És most, hogy nyolcat üt az esztendők órája, ismét az egész világ érdeklődése a Vatikán felé fordul, mert onnan aggasztó hírek érkeznek, ha természetszerűen tompított formában is, hire annak, hogy X. Fiús pápa nagybeteg. Annyira beteg, hogy szinte valóra válik a bus sejtelem, amivel maga X. Pius kilenc éves szakaszokra tagolta szét az életét. A végzetes kilenc esztendőkből most még csak nyolc tölt be, de ennek az évfordulónak a küszöbén visszatekint a szem X. Piusz nyolc esztendős uralkodásának az eredményeire. Boldognak és szerencsésnek ez a nyolc esztendő sem a kathoiikus egyház nézőpontjából, sem pedig a politikai nézőpontokból nem mondható. Uralkodását csupán az egyház belső ügyeivel való törődés jellemzi, de ez a törődés sajátságosképen politikai visszahatásaiban nagyobb kárt okozott a Kúriának, mint Rampollának a legagresszivebb cselekedetei. Két olyan nagy pipa után, mint IX Pius és XIII. Leo volt, súlyosabb választással is nehéz lett volna megfelelő utódot találni a vatikáni trónra. De most, hogy épen az évfordulóra az a veszedelem fenyegetőzik, hogy a kathoiikus egyház újabb változás előtt áll, eszünkbe kell jutni mindezeknek. Hiszen X. Pius hetvenhét éves aggastyán és nem lehetetlen, hogy a kathoücizmus. de az egész világ is egy újabb pápaválasztás problémája előtt áll. A pikkoló-gyerek. — A „Szamos“ eredeti tárcája. — Irta: Bodnár Gáspár, A gyengébbek kedvéért előre kell bocsájtanom, hogy a „pikkoló“ sem nem madár, sem nem sziget. Még nem is karéféle. Hanem------éppen azt akarom leírni, ho gy hát: mi? A pikkoló, szives olvasóm, a kávé- házak, az éttermek — legutolsó kereke. Lótó-futó. A pincérek legkezdetlegesebb alakja. Rendszerint — amolyan kis fiúcska. De nem éppen közönséges fiúcska. Azt mondják, hogy a költő születik. A szónok — lesz. No hát kérem szépen, az igazi pikko- lónak is születnie kell, akár a költőnek. Mert tipikus pikkoló nem lehet akárkinek az ember fiából. Az — az, hogy lehetni lehet. Amolyan tucat pincér lehet, lesz minden pikkolóból. De igazi, ideális pincér, pláne vendéglős — csak született pikkolóból válik. Pikkolók voltak a leghíresebb vendéglősek. Akiknek arcképét hozzák a vendéglősök lapjai és nagy birtokukat jegyzik az ország telekkönyvei. Igen pikkoló. Aki nem parancsol senkinek. De, akinek mindenki parancsol. A kit mindenki ugrat, kerget, üz — akár a fiók vadat a papsujban. Aki tehát mindenütt ott van, akár a levegő. Akinek látszólag semmi dolga sincs, mégis legtöbbet dolgozik. A ki, mert legtöbbet hibázhat, legtöbbet is kap. Igazán a szenvedések és könnyelműségek közt nő fel. Igazsága volt annak a dúsgazdag, hírneves vendéglősnek, aki, mikor látta, hogy mint űzik, verik a kis pikkolót . . . kegyelmesen válaszolt: — Ne bántsátok! Ilyenekből leszünk mi. Ezekó — a jövendő. * * * ... A nagy étterem tömve van. A kiszolgáló személyzet lázasan fut, rohan, dolgozik. Egyszer csak a háttérben, a ki hordó-ajtó közelében megjelenik egy fiúcskának ütött, kopott alakja. Néz, figyel. De beljebb egyetlen lépést sem mer még tenni. Ez a pikkoló-jelölt. Az igazi pikkolók, akik már alig várták ennek az alaknak megjelenését — rántanak egyet rajta. És boldogsággal telik meg a lelkűk, hogy holnap, ... a napokban már lesz valaki, akinek ők is parancsot osztogathatnak. Akiknek ők is megelégedésüket vagy rosszalásukat nyilváníthatják. Sőt talán végig is húzhatnak rajta. Az uj pikkolón . . . És csakhamar eljő a nap, mikor a pikkoló-jelöltet — feketébe bujtatják. És — a fiatal gólya beljebb kerül. Mindig beljebb. Vizes üveggel, sótartóval, ecettel kezében . . . Már ott szaladgál a vendégek közt. Mint az evet, aki ágról-ágra ugrál az erdők fáin. Talán botlik-esetlik. Végig is vágódhatik a padsoron. Mindegy.\ Csakhogy ő mar — pikkoló. Már hallgat is nevére : — Pikkoló ! — Hej, pikkoló ! — Kenyeret ! — Cukrot! — Sót! — Borsot! — Az angyalod . . . A fő pikkoló úgy néz reá olykor, mint egy haragos kandúr — a kis egérre, a szegény áldozatra. * * * Honnan jönnek? Melyik ágról szakadnak — a pikkolók ? Teremnek, akár a mezők virágú Azt mondták nekem, hogy a pikko- lóknak is meg van a maga — dinastiája. Első sorban a pincér világból kerülnek, mint a jó muzsikusoknak is meg van a maguk családja. Gyökere. Ezek rendszerint — született pikkolók lesznek. De jönnek-ömlenek más tűzhelyekről. Fiuk, kik sohasem ismerték — apjukat. Fiuk, kiktől korán garast vár otthon a család. Fiuk, kiktől korán szaba-
