Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-02 / 148. szám
2. oldal SZAMOS 1911. juiius 2. US szám.) T3A „A T>f t * i Olajos-féle poltári keramikai és agyagáruk (porcelláu, agyag- I U iJül n 1 wo. cserép és bányatermékek agyagcsövek) kizárólagos képviselete f~±c%} An mükőgyár, tetőfedési és vasbeton vállalat Iroda: Attila-utca 1|B. sz. alatt vTcll fcío IX.Iclll Gyártelep : Teleky-utca 43. ...;— ,■ ■ .rrrra.ix-j , .............= Telelőn 242 hű en0mintád's' Há]Éaj8r Pál, Szatmar. föüziet: Pvossqlü g.-iuch iO. üzletek: Kazínczy-u. 17. Attila-utca 2 é>etre úgy kell átszervezni, hogy azokban a közgazdasági jellegű felsőbb oktatáshoz szükséges alapismereteket meg lehessen szerezni. Hogy pedig a gazdasági egyetemekben abszolvált hallgatóknak látókörét szélesítsük és gyakorlati ismereteit gyarapítani tudjuk, a szakminisztériumoknak bőkezűen kellene gondoskodni arról, hogy a közgazdasági egyetemek érdemesebb hallgatói kiképeztetésük után hosszabb- rövidebb külföldi tanulmányútra mehessenek. Enuek előfeltétele volna azonban az, hogy a gazdasági külképviseletünket szélesebb alapokra kellene fektetni, miáltal a nyugati és tengerentúli fejlettebb közgazdasági életet élő államokban a felsőbb tanitézetekből kikerülő ifjúság nemcsak pártfogó szervezetet, de irányitó és továbbképző intézményt is nyerne a gazdasági külképviselet testületében. Mondanunk sem kell, hogy az ily módon felnevelt jövő generáció munkássága köz- gazdasági életünknek szinte elképzelbetlen nagyarányú fejlődését idézné elő. Komót-cipők Vújánál. Khueu-Hé<l< rváry Károly gróf miniszterelnök kihallgatáson fog megjelenni, hogy a királynak Ischlbe való elutazása előtt folyőügyekről jelentést tegyen. A miniszterelnök az appropriációs vita és a képviselőhöz bizottságainak tárgyalásai folytán hétköznapokon ákádályözv'a lévén, szombaton este utazott Bócsbe és vasárnap kihallgatáson jelenik meg ő felségénél. Az uj osztrák miniszterelnökkel, Gautsch báróval is találkozni fog. Az npropriáció vitáját tegnap kezdte meg a ház. Minthogy a felhatalmazási törvényjavaslat bizalmi kérdés is, amelynek keretében a kormány egész működése apróra tárgyalva lesz, nemsokára alkalmunk lesz a nemzeti munka jegyében müzödő minisztérium áldásos ténykedéseit részletesen is ismerni. Kobrák-cipők Vajánál. A VaH tyuH is falit szenet. Szatraár, 1911. julius 1. A véderő-bizottság junias 27-én, kedden tárgyalta a véderő javaslatot, ezt a nagy fontosságú kérdést, a melynél az a két mozzanat volt kiemelendő, amelynek egyike az, vájjon állami háztartásunk meg- birja-e az ezzel járó 276 millió terhet. A másika pedig: vájjon az a kiadás, amelyet Magyarország a véderőre fordít, Magyar- országon költetik-e el és magyar munkátokkal állittatik-e elő vagy sem? A bizottságnak ellenzéki része kétségbe vonta, hogy az a nagy teher az ország teherviselési képességének megfelelne és azt követelte, hogy magyar ágyugyár léte- sittessók Diósgyőrött, aipely különben is olyan közóhajt képez, amelytől eitérni nem lehet. Lukács László pénzügyminiszter az első kérdésre nézve megnyugtató felvilágosítást adott, amelyben kijelentette, hogy ama nagy összeg nem egyszerre fizetendő, hanem az 1910. évből kiindulva, öt év között oszlik meg aként, hogy ab ból esik: 1911 re 39'2 millió, 1912-re 51'5 millió, 1913-ra 58 9 millió, 1914 re 63-» millió, 1915-re 615 millió korona és 1916 ra marad a hadi tengerészet kiadásaiból 1'8 millió. Hogy ezeket elbírjuk-e vagy sem? Erre nézve a legnagyobb fontosságúnak jelezte, miként a 39'2 milliós első részlet már be van illesztve az 1911. évi költségvetésbe a nélkül, hogy ann.^k mérlegét eme beillesztés megbillentette volna, amiből a pénzügyminiszter következtette, hogy ha normális többlteeink, amelyek évenkint kétség kívül léteznek, jövőben is megmaradnak, akkor az ez utáni évi több költségek is beilleszthetők lesznek állami háztartásunkba. Az első az a kérdés tehát, hogy megbúj uk e ezt a terhet vagy sem, eme felvilágosítással kellőképen tisztázva van, de hogy ezt a terhet el kell viselnünk, meggyőzően fejtette ki a bizottságban Tisza István, azzal a megjegyzésével, hogy „egy vesztett háború mindig többe kerül egy fegyveres békénél és a momentán békés helyzet nem lehet irányadó a véderő fejlesztésénél, mert hadseregteljes akció képességét előre biz o- sitani kell, nehogy meglepetéseknek legyünk kitéve.“ A második kérdést illeti'en a pénzügy- miniszter kijelentette, hogy kormányunknak sikerült biztosítani miként Magyarország a beszerzések szempontjából quóta szerint részesül. Erre a részesedésre, valamint a Diósgyőrön felállítandó ágyugyárra nézve az ellenzéki gróf Batthyány Tivadarral, gróf Tisza István is teljésen egyetértett és ebkos pálinka szagu zsidó korcsmáros a nemzetiségi vidékek ezen typikus magukat intelligensnek tartó alakjai undort ke tellek benne és valóságos küzdelmébe került miír valamennyire a felesége leikéhez tudta magát formálni. jj Hogy várta az első évekbe a lapokat, amelyek az Igo diadalmas előre haladását jelentették a külföldön, folyton reménykedve, hogy egyszer talán kiszabadul innen ijós ő is részt vesz a nagy eszmék terjesztésében. De múlt az idő gyermekei születtek, ßinajd földet vett, kisebb nagyobb gondjai ßyoltak és az Eszme mind halványabb szürkébb lett benne. Már már beletörődött a ájielyzetébe, már nem találta olyan nagy t jslketlensógnek mikor látta, hogy a piszkos sgíláh paraszt 30 krajcáro« napszám mellett tjhagymán éli le ez életét, mig valami jótó - jjkony járvány megnem szabadítja tőle és Jkezdett a társaságba is járni, kezdte megérteni a jegyzőt a ki mikor a gyermeke -typhusba feküdt egész nap a korcsmába ült és bánatába ivott, nem találta furcsa ▼aüás-erkölasnek a kövér pap erkölcseit a ki azon a czimen, hogy ő imádkozik a szegény rongyos híveinek még rongyorabb lelki üdvéért ingyen kívánta el tőlük a vetést is az aratást is, és a tanító philosopbi- viája sem keverte fel az epéjét mikor azt tatta, hogy a legnagyobb ellensége a népnek aki valamire taniija őket és hogy boldogok a tudatlanok és ehez képest tűni tóttá a gyermekeket az iskolába, irás, olvasás helyett, kukoricza morzsol,ásra és disznó pásztorkodásra. De most ahogy itt ii!t szembe a fiával ismét feltámadtak benne a régi nemesebb gondolatok. Látta hogy a fiának kínos ez a társaság, hogy a szónokló oláh tanító fejtegetései untatják ói boszan'ják is, érezte, h*gy most van az az idő, mikor tenni kell valamit, érezte, hogy ha a fia egyszer beleszokik ebbé a társaságba, akkor el vaa veszve. Pedig a fiú már itt nőt fel ezek közt és mindössze egy éve, hogy Pesten ven, hogy Pikiert, Bebelt olvassa, de már belopódzott a szivébe az ő régi, nagy kul turszomja, már fénylik a üzeme, ha Em- mershausról, a legmodernebb amerikai szó ciologusról beszél. És erre is ugyanaz a sors várna, mint ő rá? A doktor szinte elviselhetetlennek találta a gondolatot és verejtékező homlokkal ökölbe szorított kezekkel küzdött magába még a feltevés ellen is. Az oláh tanító végére ért a beszédének, hatalmas börmondatba szedett frázissal fejezte be, olyan hangon, mintha legalább is egy népgyülóst kellett volna meggyőznie a doktor érdemeiről. A poharak összekoccantak, a beszéd alatt szinte türelmetlenül váró táisaság l-lkesülten ivott, mintha ezzel is bizonyítani akarták volna ragaszkodásukat a jubilánshoz. Az pedig csak ült ökölbe szorított kezekkel, sápadtan és nem ivott. A társaság azt hitte, hogy egy ilyen nagy toasz'ra felelni is illik és erősen halljukozott, óljen- zett. A doktor megértette, hogy most tőle várnak valamit, hogy neki most. beszélnie kellene, vagy valamit csinálnia. Minden erejét összeszedte, fe’álio t. A társaság azt hitte, hogy most már beszélni fog, várták, hogy megköszönje a hozzá való ragaszkodásukat, a szép beszédet és csendesedett. A. doktor pedig nem szólt egy szót sem, csak intett a fiának, megfordult, vette a kalapját és szónélkül ott hagyták az egész társaságot.. Mikor kiértek a friss hajnali levegőbe, a doktor ur úgy érezte, hogy egy börtönből szabadult ki, hogy lerázta a bilincseit és újra szabad ember lett, a maga embere Belekepaszkodott a fia karjába és úgy mentek egyedül, a felkelő nap p ros'ó fényében. Csend volt, még egy lélek sem járt az utcákon, csak az öreg doktor ismételte makacs következetességgel : „Nem engedlek közibük, nem engedlek*. Gutman Lajos.
