Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-07 / 152. szám
Szatmár, 19H. jülius hó 7., péntek XLIII. évfolyam Előfizetési díj: Helyben: 1 évre 12 K, V* évre 6 K, ll, éweátv bov^ tK Vidékre:.. .. 16 ............. 8............. 4„, „1-50 Eg y sarán? ára 4 fitté«». tőség éo tc^doíKvata*'. Rf.aiczPuiezc á. szain »3 Teieforisi_:»n: '■ <37. Mindennemű aijtk Szabnád , c lap kiadóm vatalában fhetencök. ►ferdítését; : 1 ' i~íóazí etés r■sliett.ii'i^Battoyűeaíá) értjuu káé®- U ^aek. — ja apróhirdetések ki'tátmiaécn s*ó 4 ffiféfc- SyCttér so« ZüSJJSr. —»» - rrrak'..’'.' i',:tjut..:.—.:rv -' J-n ,. /.Tass Vidéki előfizetők figyelmébe. Tisztelettel kérjük lapunk olvasói ', hogy a» előfizetési dijakat posta- fordultával beküldeni szíveskedjenek, mert a lap további küldését a kése- delmezőknek beszüntetjük. Frohászka Ottokár püspök a fölvilágositásról. Prohászka Ottokár püspöknek, akinek nevét oly izgalmasan emlegetette tette most a római kongregáció határozata: egy gj őnyörü Írását mutatjuk itt be az olvasóinknak. Furcsa dolog volna, ha azok, kik az irgalom Istenében bíznak s kik azt hiszik, hogy Isten „mindent szeretetből teremtett,“ bizalmatlansággal néznék a haladást és fejlődést s a társadalmi alakulásokat s a gazdasági reformokat s ha azt gondolnák, hogy világosság gyermekeihez úgy illik, hogy az elmaradottság sötétségében botorkáljanak. Az ilyen fölfogás és érzület határozottan erkölcstelen volna s ezt,*hogy másra ki ne térjek* a fejlemények bizonyítanák. Mert ugyan mi volna az Ilyen állásfoglalásnak a következménye? Hát az, hogy a tudományt s a haladást: az összes vívmányokat a hitetlenség foglalná el, a hivő apatia és közönyösség, mely mikor Istent akar szolgálni, azt egyoldalúan teszi s nem ismeri föl az Isten akaratának s az Isten szolgálatának ugyancsak fontos és tág terét, a munkát és haladást s nem avatja föl erkölcsi kötelességévé. A baj még növekednék, ha e cigány világnézet s a munkát s haladást elhanyagoló fölfogás révén kialakulna a közönségben az az érzés, hogy a világravaló, bátor erős lelkek az erkölcsös világtagadó s világmegvető irányzatnak nézzék, mit amely mindenütt kuckókban vonul s azt tartanák, hogy az erkölcsnek nem igen van haszna a világban, vagy ha van is, akkor is nem az övé, hanem az erőé s iparkodásé az első hely. Nem, nem: ez teljesen elhibázott álláspont; teljesen elernyedt s beteges lelkűiét s épp azért nem fakadt a pünkösdi, világot átjáró s fejlesztő Lélekből. Ez a lélek az erő s bátorság lelke. A Szentlélek hét ajándéka közt ott szerepel a „fordítandó,“ az „erősség.“ A „virtus“ etimológiája mutatja, hogy a „vir“ gyökerén fakadt; erő hordozza az erényt. Ami erényünk is erős nem a passzivitás, melyet haladással s kultúrával szemben Tolstoj olvas ki a Szentirásból; ellenkezőleg a mi erényünk az a vállalkozó, hóditó, érvényesülő szellem, melyet Szent Pál levelei hangoztatnak s melyet az első vértanunk, Szent Istvánnak bátor, mert égbe néző, de a földre lelket szépségbe sugárzó egyénisége állit programmképen a világba. Nekünk a morális nem úgy fest, mint egy érdekes, vén dráma) aki kevélyeknek tartja az idők embereit csak azért, mert vállalkozók s aki bűnnek tartja világfoglalást, mert maga már nem hódit. Ugyancsak nekünk a morál nem korlát csak kötőfék, nem léTőrés és önmegtagadás; van ezekből is benne jócskán; de van benne más is s ebből több van benne s ez bátorság, iparkodás, vállalkozás, kitartás, életszeretet, munkakedv, érvényesülés és lelkesülés! . . . Ezzel a fölfogással összeköttetésben hárul ránk az a föladat is, hogy a társadalmi világ alakulásában is lássuk meg a Szentlélek müvét, hogy e műnek folytatásában is ismerjük föl erkölcsi kötelességeinket s hogy teljesítsük azokat szellemmel s lélekkel. S valóban, a társadalmi átalakulásokban kell látnunk Isten müvét igazán; hiszen ezekben nyer alakot a tu- lajdonképeni emberi élet. S ahogy nyer alakot, úgy folyton változtatja is azt s az erők fejlesztésével fizikában, teknikában, gazdaságban s a haladás tórfoglalásával építésben, művészetben, kulturális intézményekben lépést tartanak a társadalmi átalakulások is; uj csoportosulások állanak elő; uj társadalmi rétegek emelkednek föl; uj szervezkedések, uj jogmegosztásokat sürgetnek s igy alakul ki körülöttünk egy uj világ, azaz, hogy ezt az uj világot az uj igényekhez alkalmazkodva, nekünk kell megteremtenünk. Minden ilyen fordulat merő káosz; de valamint a világalakulás ősi káosza fölött s megnyilatkozik erős, erkölcsi érzékben az uj világ követelményei és szükségletei iránt s ugyancsak erős kötelességérzetben az világ embert fölemelő föladatával szemben, nemkülönben erős felelősségérzetben, nehogy az Isten müvét, a társadalmi fejlődést elrontsuk. íme a Szentlélek, mint világalkotó lélek fölvilágosit minket az iránt, hogy az uj világ igényei s érzéket ad s kedvet ad, hogy dolgozzunk a világfejlődésen s rámutat az uj kötelességek sorozatára, melyek a népjogok kiterjesztésére, a népoktatás általánosítására, a munka szervezésére, a katonai szolgálat csökkentésére, a biztosításokra s a sajtóra s más ilyenek vonatkoznak. Ezt az alakuló világot nem szabad elhagynunk, hanem jó irányba kell terelnünk, nem szabad beérnünk azzal, amit a múltban tettünk. Azon örülhetünk, azzal büszkélkedhetünk, de be nem érhetjük vele. Sőt, épp a múltban kitöltött szerepünkből merítsünk bizalmat a jövő föladatok megoldására. Morális kötelességeket teljesítettünk munkánk által a múltban, ne váljunk hát immorálisokká, vagy ammoralisokká veszteglésünkkel a jelenben. Legyen hitünk és bizalmunk és Szentlélek iránt s ugyanakkor legyen szemünk s érzékünk a Szentlélek térfoglalása iránt. Az idők s az irányzatok változnak, de a Lélek ogy; a föladatok s a kellékek is mások s uj idők fordulatánál az uj szükségletek uj fölfogást s egyben-másban érzelmi elváltozást is követelnek. Válasszuk meg mindig azokat a szempontokat, melyek összekapesolják az uj irányzatokat a régi, nagy elvekkel, hogy megértve az uj idők szükségleteit, közreműködhessünk az uj világok alakítására kiinduló Szentlélekkel. A Szentlóleknek mindig kongeniális apostolok kellenek s kongeniálisok csak akkor leszünk, ha Őt is, meg a világot is értjük; ha a mai világ sötétségét s fájdalmait átszenvedve, azokat az ő világosságával földeríteni s az ő kenetével gyógyítani tudjuk. Tennis - cipők: Vujárnál. Uj irányok. Néhány hete, hogy a Szamos Reitter Jakab ur tollából vezércikket közölt. Reitter Jakab ur cikkében megállapította, hogy a szatmári pénzintézetek ma már nem állanak hivatásuk magaslatán. Megállapította, hogy a puszta kereskedelmi hiteligények kielégítése már nem lehet egy város pénzügyi szerveinek egyetlen feladata. Nem lehet azért, mert e szervekben felhalmozott pénzösszegek nem is találhatnak e téren megfelelő foglalkoztatást és gyümölosözte- tést. A pénzintézetek tőkéjének rohamos szaporodásával közelről sem tart lépést a kereskedelem fejlődése. Mi mindehhez hozzátesszük még azt, hogy pénzintézeteink tulajdonképpen nem csak azért alakultak, hogy kizárólagos osztalékpolitikát csináljanak. Pénzintézeteinknek fontos nemzetgazdasági missziójuk van ebben a tőkeszegény és üzleti szellemben szűkölködő országban. S kétségtelen ugyan, hogy missziójuk első fázisát: a kereskedelem megteremtését, teljes eredménynyel végezték el, de ugyanúgy kétségtelen az is, hogy e terrénumon fejleszteni való alig található. Pénzintézeteinknek fölös erejükkel és teremtő enerzsiájukkal más feladatokra kell magukat vetni ök. Ebből a szempontból érdekes és örvendetes hirt olvastunk a Pesti Hírlap egyik utóbbi számában. Eszerint a budapesti Parcellázó Bank és az ugocsai és beregi pénzintézetek nagyrésze szindikátust alakítanak parcellázó és telepitő műveletek közösben való véghezvitelére. A szindikátus központi irodáját Nagyszőlősön állították föl. Elnöke Barta Ödön országgyűlési képviselő, igazgatója Guttmann Mór, igazgatósági tagjai Lator István, Guttmann Emanuel, Csics Imre, Zsürger Zsigmond, dr. Alkalmi nyakkendő vásár ^ Legújabb diabolo csokor és magánkötő a Kardos-féle 1000 db. nehéz selyem magánkötő alkalmi vétel divatudvarban ^ ^00 » oecassio magánkötő, ezelőtt ő.—, most Kazinczy-utca 4. kJ Csak e hó végéig! darabja óO fii. 1.- . Csak e hó végéig!
