Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)

1911-07-28 / 170. szám

(1911. július 28.) 170. szám. 3, oldal. SZAMOS A kirabolt vendég. Csendélet a halápi csárdában. Valósággal a bűnügyi regényekbe illő história történt a napokban, a Debrecenhez tiz kilométer távolságra fekvő kalápi csár­dában. ügy uzsonna tájban betévedt a csár­dába Marozsán Mihály juhász, aki nehány fél iter bor mellett jó későig elidózgetett. Egy szemrevaló tizennyolc éves kiszolgáló leány forgolódott körülötte s ugyancsak szemügyre vette a Marozsán dagadt bugyel- lárisát is. Kapta tehat magát és a legkö zelebbi üveg borba álomport kevert és amikor a juhász mulatás után elaludt, tel­jesen kifosztotta. Az összes készpénzét, óráját láncát,' szóval az összes található ér­tékeket ellopta. Marozsán Mihály csak más­nap délben ébredt fel, persze nyomban észrevette, hogy ki van fosztva. Azonnal jelentést tett a csendőrségnől, amely meg­indította a vizsgálatot. A derék hajadont természetesen letar­tóztatták és bekísérték a debreceni királyi ügyészség fogházába. Az értéktárgyak jó­része megkerült, de a pénzben már nagy volt a hiány. A királyi ügyészség Balogh Mária ellen megindította a bűnügyi élj írást. Ugylátszik, hogy a pincérnő rendszeresen űzte ezt a foglalkozást, mert tekintélyes mennyiségű áloinport találtak meg nála a házmotozás alkalmával. 5. Máriavölgyi viz üveg én­ként 12 fillér Szűcs József nél. A mostohaanyja íérje. Érvénytelenített házasság Máramarosszigetről írják: Csavargás miatt jutott az itteni rendőrségre Schmidt József huszonegy esztendős legény. Ilyen­kor úgy szokás, hogy a rendőrség adatokat — Ő van itt, ö ... & férjed. — Ki? — A férjed. — Siess, menj föl. Siess! — és lökte előre. — Csak nagy merészség menthet meg bennünket. Ne félj. Beburkollak a zöld köpenyegbe. Egészen tetőtől talpig, a csuk lyával e takarod az arcodat is ... Ne remegj . . . akkor minden elveszett . . . — Nem . . . Nem bírom megtenni. — Kelll! Belecsavargatta a nagy köpenybe, át­fogta a derekát és levezette a lépcsőn. — Ne félj . . . könyörgök, ne félj. .. Sötét van . . . Nem fog rád ismerni ebben a bő kabátban. A hadnagy a lépcső alján várt a csónakkal. A házmester a füstölgő lámpát tartotta. Mikor Helen leért, a hadnagy tisztelgett és igy szólt a mentőmunkáshoz: — Vegye föl óvatosan ezt a hölgyet. Az erős ember fölemelte Helént, mint egy gyermeket. Vigye a csónakhoz és szállítsák azonnal az utca végéig . . . — Igen, hadnagy ur — és belegázolt a vizbe. Miksa bambán bámult utánuk. Mikor a csónakban látta az asszonyt olyan örömet érzett, hogy majd megőrült. Odalépett a hadnagyhoz. — Köszönöm, uram. Nagyon hálás vagyok 1 — Oh, kérem, uram. — Ön megmentett minket! A hadnagy kifeszitötle a mellét. — Az ember nem játs hátik egy hölgy becsületével és jó hirével. René Benjámin. gyűjt a letartóztatott egyén életére vonat­kozólag Schmidt JózseT életének körülményeit is fürkészték és eközben érdekes adn'ok birtokába jutott a rendőrség. Kiderült ugyanis, hogy Schmidt József törvényes házasságban élt a saját mostoha­anyjával, akit annak rendje és mfjdja sze rint feleségül vett. Felesége, vagyis mos­tohaanyja ötvenhat tavaszt látott már és egész sereg unokája van. Schmidtnét megidézték a rendőrségre, ahol a következőket mondta el életére és házasságára vonatkozólag: — Három férjein volt már, ez a mos­tani, a Józsi gyerek, a negyedik. Józsinak az apja, aki suszter volt, volt a harmadik férjem. Jól éltem 7ele, de hamar elhalt s rám hagyta a jelenlegi férjemet, akinek semmiféle foglalkozása nem volt. Nekem van egy kis megtakarított pénzecském, kocsit, lovat vettem hát a liunak, hegy megélhessen. Eközben a gyerek belém bo­londult s azt mondta, hogy minden áron el akar engem venni feleségül. Egy szép napon el is vitt az anyaköuyvvezelőhöz, ahol annak rendje és módja szerint meg- esküdlünk. Jól is éltünk volna, de a férjem, a Jfzsi gyerek nem szeret dolgozni, inkább csavarog. A rendőrség a furcsa házasság dolgát áttette az ügyészséghez, amely azonnal intézkedett a házasság megsemmisítése iránt. Ez nem régiben meg is történt s a bíróság a különös házasságot erkölcsi okok ­ból érvény1 elennek mondta ki. Szatmárnémeti, 1911 Julius 28. Ince. Milyen idő várható ? A meteorológiai int jelentése Az időjárásban lénye­ges változás nem vár­ható. Sürgönyprognózis. Változás nem vár­ható. Déli hőmérséklet 31 fok Celsius. Az olcsó élet. Az ember ki nem nyithatja az újság­ját, hogy abban ne találna híreket ember áldozatot követelő szerencsétlenségekről. — Automobilok, vasutak összeütköznek, kazá- nak fölrobbannak, épületek összeomlanak és a romok alatt az emberi vér piros rózsái nyilának. Akik még néhány pillanat előtt vidáman, gondtalanul éltek, szorgosan, jó kedvvel munkálkodtak, derülten élvezték az életet, talán terveket kovácsoltak a jövőre : összeronc olt tagokkal holtan feküsznek. Egy előre nem látott véletlen, amelyet rendesen valamely mulasztás, könnyelműség istápol, a sorsnak ki nem számítható szeszélye egy pillanat alatt orvul kidönti az élet egy egy erős, szívós, virágzó fáját. Van valami mélységesen tragikus az ilyen hirtelen halálesetekben; mikor egy múló perc megdermeszti a mosolyt, kioltja az emberi életet, mikor vaáakil mula­tozás, rendes napi munka között, készületle­nül ér a halál. A tragikum — a készülot- lenségben van. A régi filozófusok mindig azt hirdet­ték, azt tanították, hogy az élet ne legyen más, mint szüntelen készülődés a halálra; mindenki tartsa rendben számadásai , hogy Halál ő fensége akármikor int, függő ügyek ne maradjanak hátra. Böicseieti tannak ez nagyon szép ; de az ily tanokat vajmi kevesen követhetik. Különösen a meghalás és a halál gondola­tával nem szívesen foglalkozik az ember és a n pról-napra megismétlődő példák mutat­ják, az emberi élet nagyon olcsó. Tudja az ég, hogy miért, miért nem, de nincs meg az emberekben a komolyság, hogy az életet kellően értékeljék, becsüljék. Mintha az a megdönthetetlen igazság, hogy az emberi élet a legdrágább kincs, teljesen elvesztette volna súlyát. — Az emberek hihe etlon kön/ nyehnüséggel vetik kockára nemcsak a maguk életé1, de nem törődnek a mások életével sem. Az, hogy valaki a maga életét semmibe se veszi, a gyönyöröket, mihó, falánk élve­zettel sziircsáli, hogy jelen pillanat mámorá­ért föláldozza a jövőt, hogy saját életere­jének gyilkosa, ellensége, ez még a kisebb baj. Szerencsétlenség ugyan ez is, mert hi­szen az euervált, könynyelmü, léha emberek nem alkothatnak erős, szilárdan és megala­pozott társadalmat és minden kialudt élet a nemzet erejét gyengíti. De ennél sokkal nagyobb horderejű az a könnyelműség, amellyel az emberek a más vagyonával, a más kincsével, a más életével bánnak. Ahol emberi életről v.m szó, a legmesszebbmenő elővigyázat, a legkörültekintőbb óvatosság, figyelem se ok. Mindent meg kellene tenni, hogy még a véletlen eshetőségek is a mi­nimumra redukálhassanak. Gátat kellene vetni az emberi hiúságnak, a pillanatnyi fölhevülósek okozta könnyelmű vállalkozá­soknak, az emberi gyengeségekben rejlő fogyatkozásoknak ellensúlyozni kellene a legridügebb és legóvatosabb módon, hogy a másik életét baj ne érje. Küönöscn szigo­rúan, kérlelhetetlenül kellene büntetni azokat a vál'a kozókat, akiknek kezében sok ember sorsa van letéve és akik gyakran hihetet­len fölületességgel, nemtörődömséggel bán­nak ezzel a vagyonná'. Ahol az ő érdekük megszűnik, ahol az emberi élet óvási talán áldozatokat, anyagi költségeket okozna: erről mit sem akarnak tudni. Hiszen az emberi élet olcsó! És — különösen ha más ember életéről van szó. Vakmerő kívánságok. Azt hiszem, illeLöleg csak hittem eddig, hogy senkit sem kell in ggyőznünk arról, hogy a meleg kezd elviselhetetlen lenni. Azonban vannak ós pedig nem is kevesen, akik még mindig nem találják elégnes a hőséget, nem érzik a port, a piszkot, ami ebben a kánikulában mind, mintha szárnyat kapna, kering a levegőben, sok millió bacilussul egyetértő társaságban. Csodálatos dolog ez, hogy mikor az emberek már szinte meggyulnak a forró­ságtól, ne akadjon a városházán senki, akinek eszébe jutna, hogy ezen a mizérián holmi kis locsolással segíteni is lehetne. Valamelyik tanférfiu ugyan emlegette tnár, hogy jó volna legalább egy két kocsit beszerezni ós azt. az utcákon működtetni, hogy a tanuló ifjúság szemléltető oktatásba részesüljön és tényleg lett is eredmén>c a dolognak, mert beszerzett a város ilyen kocsikat, csakhogy most vakáció van és tanuló ifjúság nincs, tehát a nemes város úgy okoskodik, hogy nem érdemes neki publikum hiányában szemléltető oktatást nyújtani. Némelyik külföldön (értsd Debrecenen tu!) járt fiatal ember már olyan dologról is hallott, hogy a háztulajdonosokat a varos kötelezte a judtt naponta háromszor fel­locsolni, dohát az külföldön volt és igazán tulmerésznek tűnök fel a saját magám szemében, ha S atmár városától ily értelmű rendelkezést meg c.-ak kiv. női is mérés .- kedek. A veszély vakmerővé toszi az embert és ha veszek rő van szó, hát most tény­leg veszélyes időjárás van úgy, hogy erm való tekintet lel sok kevésbbó vakmerő adó­fizető polgártársam nevében még egy sze­rény kívánsággal hozakodom olö. A Kossuth kertiői van szó, amelyet a város n tg/ költség-,«}’ tart faun, h >gy legyen hová ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom